Száz napon belül, nyolcadik helyezettként, közel ötvenezer kilométer megtételével sikerült teljesítenie a világ legnehezebb földkerülő vitorlásversenyét Fa Nándornak. Megfagyott lábujjak, bálnával való ütközés, 50 csomós széllökések – a magyar hajós az út megpróbáltatásairól mesélt a média munkatársainak.

A Vendée Globe a földkerülő vitorlásversenyek legnehezebbike, mivel az indulóknak kikötés és külső segítség nélkül kell teljesíteniük a távot. Fa Nándor már az első, 1992-es megmérettetésen is részt vett, akkor ötödik helyen ért célba 128 nap után. Hogy a kihívás mennyire volt embert próbáló, arról árulkodik, hogy a magyar versenyző az út felénél megírta a végrendeletét.

– A következő alkalommal tankhajóval ütköztem, valamint elektronikai és tőkesúlyproblémáim is adódtak, ezért fel kellett adnom a küzdelmet. A vágy, hogy száz napon belül célba érjek, ugyanakkor bennem maradt.

A magyar hajós négy évvel ezelőtt határozta el, hogy újra megpróbálkozik a Föld megkerülésével, méghozzá egy saját tervezésű hajóval. Egy véletlen találkozás hozta össze az egyik hazai szénszálgyártó vezetőhelyettesével, aki biztosította őt támogatásáról egy esetleges hajóépítés során. Fa Nándor elgondolkodott az ajánlaton, majd miután családja is áldását adta, belevágott a projektbe.

A Vendée Globe-ig rögös út vezetett, de Fa Nándor nem adta fel. Küzdelmes évek után, árbóc- és vitorlavesztést követően, új támogatók segítségével végül mégis sikerült eljutnia a rajtig. 2016. november 6-án a Vendée Globe 29 versenyzője – köztük a magyar induló Spirit of Hungary nevű hajóján – elstartolt a franciaországi Les Sables-d’Olonne kikötőjéből.

Fa Nándor úgy vágott neki az útnak, hogy tudta, a mezőny fele jóval könnyebb hajóval száll vízre, mint ő, ám ahogy az eredmények mutatják, a gyorsaság nem mindig döntő egy vitorlásverseny során. A hajó maximális sebessége nagyon fontos, de önmagában nem elég a jó teljesítmény eléréséhez. Hogy milyen taktikát választanak a versenyzők, például hogyan használják ki a ciklonok adta lehetőségeket és hogyan kerülik ki az anticiklonokat, sokkal többet nyom a latban.

– A XXI. századi technika nagy segítségünkre van. A modern eszközök, berendezések jelentőségét azok érzékelik leginkább, akik pályafutásuk kezdetén még papírtérképpel vágtak neki a nagyvilágnak. A komputer határozza meg, mikor milyen vitorlát kell használni, mivel az ember a komfortzónáján kívül van, az érzékei becsapják.

A vitorlázó egy darabig korábbi csapattársával és barátjával, Conrad Colmannal is versenyben volt, de miután az új-zélandi hajós rossz taktikát választott, vitorlavesztés következtében elmaradt a magyar versenyző mellől.

– Volt még néhány hajós, akikkel csaknem egy héten keresztül egymás mellett haladtunk, aztán ők is lemaradtak. Nagyon sajnáltam, hiszen komoly motivációt jelentettek számomra. Annak a társamnak, akivel kettesben maradtunk, végül árbóctörés miatt kellett kikötnie Ausztráliánál. Előtte rendszeresen beszéltük rádión, leveleztünk egymással, aztán egyedül maradtam az óceánon.

A természet a verseny elejétől fogva szelektál, akik elérik Új-Zéland környékét, azok igazán szerencsésnek mondhatják magukat. A hajók sérülését sokan ütközéssel magyarázzák, ám a valóság inkább az, hogy a járművek egyszerűen nem bírják az óceán megpróbáltatásait.

Fotó: MTI/Mohai Balázs

– Ütközésem nekem is volt, minden bizonnyal egy alvó bálnának mentem neki, ami a tőkesúly egy részét letörte, de szerencsére komolyabb sérülés nem történt.

Afrika partjainál, a Jóreménység fokát elérve Fa Nándor magányához rossz idő is társult. A Déli-óceánon tényleg a természet az úr: a zord időjárás miatt ez a világ egyik legveszélyesebb térsége, az erős áramlatok, a süvítő szél és a hatalmas hullámok miatt nehezen hajózható környék ez.

– Ömlik a víz a fedélzetre, mindent beterít. Csak beöltözve lehet a felszínre menni, mivel abban a pillanatban, ahogy az ember kilép a fedélzetre, betakarja egy óriáshullám. A tomboló viharok ellenére folyamatosan húsz csomó fölött vitorláztam, ami nem mindennapi teljesítmény.

Fa Nándor öt héten át versenyzett ilyen körülmények között, mielőtt elérte az amerikai kontinens legdélebbi pontját, a Horn-fokot, aminek megkerülése ma is nagy kihívást jelent a hajósok számára.

– A Horn-fok után ismét lett társaságom, ám nem sokáig élvezhettem a versenytársak jelenlétét. A srácok rossz döntést hoztak, minek következtében belevitorláztak egy magasnyomású buborékrendszerbe, amiből borzasztó nehéz kikecmeregni. Én egy másik útvonalon, lassan haladtam előre, északi irányba. Az Azori-szigetek környéke aztán megkérte az árát, három nap volt, amíg átvergődtem azon a szélcsendes zónán, és elértem a nyugati szeleket. A Biscayai-öbölben aztán szörnyű viszonyok fogadtak. A vihar olyan hirtelen csapott le rám, hogy nem volt időm felkészülni rá. Sötét volt, ordított a szél, hordta a képembe a havas esőt, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy a hajó és én túléljük a következő perceket. Az életemért küzdöttem, úgy éreztem, sosem érek partot. Aztán lassan tisztulni kezdett az ég, kisütött a nap, megláttam a kikötőt és néhány felém közeledő motorcsónakot. Akkor tudatosult bennem, hogy megérkeztem, a megmérettetés véget ért.

Habár Fa Nándor önfeledt mosollyal az arcán ért célba, az út fizikailag és mentálisan is rendkívül meggyötörte. Lábujjai például annyira összefagytak, hogy most is zsibbadnak. Azt mondja, legalább fél évnek kell eltelnie, hogy alsó végtagjai teljesen kiengedjenek és újra érezze őket. Mindez nem keseríti el a hajóst, hiszen saját várakozásait is felülmúlva teljesítette a földkerülő versenyt. A győzelmet egyébként Armel Le Cléach rekordidővel szerezte meg: az új csúcs 74 nap 3 óra 35 perc 46 másodperc. A megmérettetés után a magyar versenyző bejelentette visszavonulását, azt mondta, szeretné átadni helyét a fiataloknak. Utánpótlás szerencsére van, a Spirit of Hungary pedig a csopaki kikötőben várja, hogy miután kipihente magát, valamelyik fiatal tehetség újra megkerülje vele a bolygót.

Szencz Dóra