A harcos szellem bennük él – exkluzív beszélgetés Pásztor Flórával és Tiborral
Az alma meg a fája. Apja meg a lánya, akik a páston, illetve a lelátón együtt küzdötték végig a női tőrözők versenyét. Pásztor Flórával és Tiborral a Champs-Élysées-n sétálva beszélgettünk egy különleges olimpiai versenynapot követően, amikor is kiderült, sírni nem csak a győztesnek, az apukáknak is szabad! Demokrata exkluzív Párizsból!
Az olimpiát megelőző időszakban számtalan sportolóval találkoztunk, beszélgettünk a kvalifikációs időszak lezárását és a sikeres kvótaszerzést követően. Annyi titkot talán elárulhatunk, a női tőr szakágat egyedül képviselő Pásztor Flóra igazán közel került a szívünkhöz. Még áprilisban, Budapest egyik cukrászdájában találkoztunk, és egy nagyon kedves, nyitott, ugyanakkor harcos, céltudatos fiatal nőt ismerhettünk meg benne (aki semmilyen édességet nem fogyasztott). Akkor megfogalmazta vágyait az olimpiával kapcsolatban, de azt pár nap után kijelenthetjük, a vívásnak otthont adó Grand Palais-ban már több magyar álom szertefoszlott. Ezért is értékes minden egyes asszó, győzelem, amikor a vívók saját magukat múlják felül.
Pásztor Flóra pedig túlugrotta ezt a bizonyos lécet. Eljutott a negyeddöntőig, a legjobb nyolc között szerepelhetett a világ legrangosabb sporteseményén. A sikert nemcsak az érmek mutatják meg, hanem az is, amikor valaki a saját határait képes kijjebb tolni.
Flórával teljesen véletlenül botlottunk egymásba Párizs legnevezetesebb útjának egyik kereszteződésénél. A Grand Palais-ból tartott kifelé, találkozni a hozzátartozókkal, akik a francia fővárosba is elrepültek, hogy mellette legyenek, biztassák és szurkoljanak. Mi éppen visszafelé tartottunk Andrásfi Tibor elődöntőjére. A sors akarta véletlen folytán megismerhettük Flóra népes drukkerkülönítményét. Elkísértük egy étterembe, ahol a párja és annak családja várta, valamint a másik egyéni tőröző Dósa Dániel barátai is az asztalnál ültek. Mielőtt velük megkezdhette volna az ünneplést, együtt leültünk egy külön asztalhoz és átbeszéltük a napot. Innen is köszönjük ismét a megértést!
– Alapvetően, ahogy alakult az ágam, azt éreztem, nem lehetetlen a negyeddöntő elérése, nagyon szerettem volna, hogy meglegyen. Hála Istennek a kanadait nem hagytam szóhoz jutni, le tudtam szinte „terrorizálni” a pástról és ezzel meglett.
Flóra versenynapja amerikai keretbe került, közte az említett kanadaival. Először a 32 között Jacqueline Dubrovich ellen nyert 15-12-re, következett a már említett „terror”, Yunjia Zhang lemosása 15-5-re és aztán a későbbi olimpiai bajnok, Lee Kiefer állította meg a legjobb nyolc között.
– Érdekes, az ember mindig keresi az érzéseket, hogy miben más ez a nap, amikor ilyen sikert érünk el. Igazából azt éreztem, nem izgulok annyira, mint amennyire egy olimpián szoktak, és ezt már nagyon jó jelnek tekintettem. Megbeszéltük, hogyan melegítek az asszók előtt és azt mindig tarottam, hogy magas pulzusszámról menjek a pástra. Bejött. Fókuszált, türelmes voltam és a bátorságot emelném ki, mert ez az, ami miatt sikerült ezt a két asszót így lehoznom.
A 21 évesen olimpiai bronzérmes Muhari Eszter is a bátorságot említette nekünk előtte nap, ami meghozta neki a győztes tus mellett a magyar csapat első medálját is. Pásztor Flóra elmosolyodik, mert mint kiderül, Eszter adott neki útravalót a versenye előtt.
– Szobatársak vagyunk a faluban. Reggel aranyos volt, mert felkelt miattam és adott egy-két jó tanácsot versenyre: soha ne adjam fel és legyek nagyon bátor, mert mindenkinek megremeghet a keze, úgyhogy bárkit meg lehet verni. Jó érzés volt, hogy kaptam tőle útravalót, amit próbáltam is megfogadni. Élveztem az egész napot, még azt is mondtam a mesteremnek, hogy olyan rövid volt, még tarthatott volna tovább…
A barátok azért már nagyon vitték volna Flórát, így áttértünk az ő szerepükre, támogatásukra, jelenlétükre.
– Akár teher is lehetett volna, hogy ennyien eljöttek, volt is ilyen fél gondolatom, nehogy csak egy asszó miatt utazzon ki az egész család, de a pszichológusommal közösen elhessegettük ezt a gondolatot. Az, hogy pástra lépek egy olimpián, nekik már önmagában is óriási élmény, ezért abszolút tudtam magamra koncentrálni. Az asszók után mindig a büférésznél vártak rám, integettünk egymásnak, meg üvöltöttek nekem egyet, hogy az egész terem odafigyelt. Jó érzés, hogy mindenki itt volt és megélhették az olimpiai negyeddöntőmet.
Közben a barátok „örömére” elhagytuk az éttermet Flórával, hogy édesapja elé siessen – édesanyja később csatlakozott, vele nem tudtunk találkozni. A Champs-Élysées felé vettük az irányt.
– Apukámtól a harcosságot és a nyerni akarást örököltem, végigüvöltötte a meccseimet, ő a lelátón harcolt velem együtt. Anyukám izgulósabb, és mindig azt mondja, neki eredménytől függetlenül a legjobb vagyok. Itt volt egyébként még anyukám testvére és az unokahúgom is, aki elkezdett vívni, remélem, motiválom tovább, hogy folytassa és ügyes legyen.
Közben összejött a nagy találkozás, és az apa-lánya boldog ölelés. Egy díszes ajándékcsomag is előkerült a Párizs felirattal és olimpiai ötkarikával ellátott macaronnal. Pásztor Tibort sétálás közben kérdeztük, így Flóra végre válthatott pár szót a többiekkel.
– Nagy izgalommal telt a nap, szenzációs volt, minden várakozást felülmúlt Flóra teljesítménye! Abban a pillanatban, amikor belépett a Grand Palais küzdőterére, a pástokhoz, úgy voltam vele: bármi lesz az eredmény, szenzációs, hogy itt lehetett a világ legjobb 32 tőrözője között. Aztán a napi teljesítménye minderre szépen rátett egy lapáttal, gyönyörűen vívott, óriási küzdelemben és higgadtsággal, felvonultatott olyan tusokat, amin csak ámultunk és bámultunk, nagyon boldogok vagyunk!
Azért azt is megtudtuk, az érzelmeket nem sikerült mindig kordában tartani…
– A sírni csak a győzteseknek szabad, meg az apukáknak! Nagy öröm látni, hogy Flóra ilyen szinten tud fejlődni és felért a világ top 10 vívója közé. Nyomon követjük a fejlődését évről évre, látjuk, ahogy fejben beérik, ami megmutatkozik az asszókhoz való hozzáállásban, és mindez megadja a lehetőséget, hogy ilyen eredményeket érjen el. Nem kis teljesítmény volt már az első asszóban a top 10-es amerikai vívóval szemben, óriási győzelmet ért el. Utána jött a váratlan fordulat, nem a világranglista legjobbjai között található kínai lett az ellenfele, hanem az őt búcsúztató fiatal kanadai. Kellett egy ki újratervezés, de Flóra megoldotta.
Flóra édesapja elárulta, ahogy megszerezte a lánya a kvótát, egyből megvette a repülőjegyet, nem volt kérdést, hogy utazik Párizsba és a helyszínről szurkol. A vívásnak otthont adó Grand Palais-t lenyűgöző helyszínnek tartja, és betekintettünk Tibor által a szurkolói oldalba is. Elmondása szerint mindenki kedves, nyitott, segítőkész, a bejutás nem okoz gondot, jó szervezettséget tapasztalnak.
– Ez egy szenzációs az olimpia, szenzációs versenyzőkkel és főleg szenzációs Flórával!
Tibor mellett Flóra is pozitívan nyilatkozott az olimpiai hangulatról, a faluban a spanyolok fiatal teniszklasszisával, Carlos Alcarazzal már közös képet és készített, annak pedig külön örült, hogy a vívók helyszínén több ezer ember szurkolt.
– Maga a hangulat tökéletes, a negyeddöntő pedig rátett egy lapáttal. Nagyon jó érzés volt hallani a lelátóról ennyi szurkolót. Engem feltüzelt, néha úgy éreztem, nekem őrjöngenek. A családom pedig megpróbálta a francia tömeget is átüvölteni.
Pásztor Flóra még pár napot Párizsban tölthet, amit igyekszik úgy kihasználni, hogy ezúttal ő fogja a lelátóról buzdítani a többi magyar versenyzőt.
