A legkeményebb edzés

2018. március 23. A női kosárlabda Magyar Kupa fináléjában az Atomerőmű KSC Szekszárd szenzációs meccsen 66–64-re megveri a hazai pályán játszó Sopron Basketet, ezzel története első kupasikerét aratja. A döntő legértékesebb játékosának a mindössze 18 éves Gereben Líviát választják, a Szekszárdon játszó hátvéd természetesen azonnal megkapja a behívóját a felnőttválogatottba is. A tündérmeseként induló történet azonban hamar rémálomba fordul: a következő, felemás szezonban többször fáradtságra, gyengeségre panaszkodó fiatal sportolót akut mieloid leukémiával diagnosztizálják, a betegség túlélési esélye mindössze harminc-negyven százalék. Kezdetét veszi hát egy minden eddiginél nagyobb harc, aminek a tétje már nem egy egy kupagyőzelem vagy a sikeres Eb-szereplés, hanem maga az élet. És mivel a lány számára ez nem lehet teljes kosárlabda nélkül, távoli célként természetesen ott lebeg a pályára való visszatérés reménye is.

Tihany Viktor és Kulcsár András különleges dokumentumfilmje a lesújtó diagnózistól a kőkemény kezeléseken át tartó küzdelmes utat kíséri végig az – egyelőre – úgy tűnik, szerencsés végkifejletig: Gereben Lívia 2020 nyarán újra a válogatottal edzett, ősszel pedig pályára léphetett a bajnokságban. A közel egyórás, a mélypontokat kendőzetlenül, de nem katasztrófaturizmus-jelleggel felvillantó, klasszikus „beszélő fejes”, mégis végig feszes alkotásban megszólalnak a lány edzői, csapat- és válogatottbeli társai, a kezelőorvosa és természetesen az édesapja, édesanyja és a nővére is. Utóbbiak erős jelenléte és őszinte szavai adják a mindenkihez szóló pluszüzenetet: a család összetartó ereje, ahogyan azt egy ponton dr. Kriván Gergely hematológus is megerősíti, valóban csodákra képes. Csakúgy, mint az az az optimista és maximalista attitűd, ami a legnagyobb sportolók sajátja, és amit maga a főszereplő így fogalmaz meg amolyan bármely nehéz élethelyzetre vonatkoztatható mottóként: „Muszáj pozitívnak lenni, és muszáj küzdeni. Mert ha valaki úgy veszít, hogy nem küzdött, az a legrosszabb, amit tehet.”