A mádi kolosszus

– Mennyit eszik egy nap?

– A termetemhez képest szerintem nem sokat, de erről inkább a páromat kéne megkérdezni. Nem diétázok, a felesleges cukorbeviteltől viszont igyekszem kímélni magam, és inkább a minőségre, mintsem a mennyiségre figyelek. Persze a vasárnapi ebédeknél nem egy szelet rántott hús kerül a tányéromra, azt azért bevallom…

– A járvány miatt a magyarországi fitnesztermek kénytelenek zárva tartani. Hogyan oldja meg mostanában az edzést?

– Szerencsére engem nem érint a korlátozás: itthon is adottak a feltételek, a tűzoltóságon pedig van kötelező sportfoglalkozás, amin a saját eszközeimet használhatom. Tiszaújvárosban hál’ istennek nagyon sokat fordítanak a laktanya fejlesztésére, új hálóhelyiségünk, konyhánk, vizesblokkunk és konditermünk is van.

– Hogy kell elképzelni egy edzését?

– Az attól függ, hogy mi az aktuális program aznapra. Vannak úgynevezett statikus, erőemelő alapgyakorlatok, mint például a guggolás, fekvenyomás, felhúzás, amik kiegészülnek speciális erős­ember-gyakorlatokkal – naponta kettővel. Például vállra én nem állvanyomást, hanem rönknyomást csinálok, ami a versenyeink egyik leggyakoribb eleme. Hetente négy-öt edzésem van, amiket általában kiegészítek egy kis focival, hogy növeljem a tüdőkapacitásomat, hiá­ba bivalyerős ugyanis az ember, ha egy versenyszám közepén már nem kap levegőt.

– Egy bajnokságon készült videón látszik, amint éppen beleszippant egy üvegcsébe. Mi volt benne?

– Egy kis ammónia, ami kitisztítja a légutakat. Bevált módszer a köreinkben.

– Készít edzéstervet?

– Sosem, az élethelyzetem úgysem tenné lehetővé, hogy betartsam, mivel azokon a napokon, amikor nem vagyok szolgálatban, pizzafutárként tevékenykedem, 12 órányi munka után pedig nincs kedvem alkalmazkodni az előírásokhoz. Úgy edzek, ahogy jólesik.

– Öt évvel ezelőtt csöppent bele az erős emberek világába. Hogyan?

– Korábban erőemelőként versenyeztem, de 2013-ban volt egy komoly sérülésem, elszakadt a mellizmom. A kényszerpihenő kezdetén nagyon motiválatlan voltam, idővel azonban azt vettem észre, hogy borzasztóan hiányzik a sport. A kollégáim a tűzoltóságon közösen jártak edzeni, én is csatlakoztam hozzájuk, majd egy barátom javaslatára felkerestem a tiszaújvárosi erős embereket, hogy kipróbáljam magam. Hamar fejlődtem, a múltamnak köszönhetően képes voltam megcsinálni olyan feladatokat, amiket a többieknek csak hosszú évek múltán sikerült. Négy hét múlva már indultam is egy másodosztályú versenyen, másodikként végeztem a 16-17 fős mezőnyben. Ez a kezdeti siker volt az ugródeszka.

– A legutóbbi országos bajnokságon, amit megnyert, hat számból négyben bizonyult a legjobbnak. Mik az erősségei, és mely gyakorlatok állnak kevésbé közel a szívéhez?

– Az örök szerelem a kőgolyóemelés, de nagyon szeretem a lengősúly- és a koffercipelést, a kacsasétát, a súlypiramist, a magasba dobást is, és mindent, ahol gyorsnak és ügyesnek kell lenni. No, meg persze az autótartást.

– Mi a rekordja ebben?

– A legnehezebb gépjármű, amit sikerült megemelnem, ráadásul az elejénél fogva, ahol a súlyos motor van, az egy Škoda Octavia személyautó volt.

– Munkája során, tűzoltáskor származik előnye a testi adottságaiból?

– Természetesen igen, de nem csak tűzoltáskor. Amikor nagy erőre van szükség, és sietni kell, jól jön, hogy magas és erős vagyok. A feszítő-vágó kiemelése például kétemberes feladat, de én meg tudom oldani egyedül is, ha kell. Persze a civil életben is vannak olyan helyzetek, amikor hasznát veszem. Kifejezettképp a bevásárlást követő cipekedésben.

– Napközben vagy inkább éjszaka dolgozik?

– Mi 24 órára vagyunk beosztva, reggel 6-tól másnap reggel 6-ig dolgozunk. Bármennyire szörnyen hangzik, nekünk ez nem teher, sőt, megvan az előnye: egy munkanapot két szabadnap követ, ami lehetővé teszi, hogy másodállást vállaljunk. A készenléti időt pedig ki lehet használni akár pihenésre is, ha éppen nem történik semmi.

– A járvány miatt sokan sokat vannak otthon. Kevesebb a tűzeset mostanság, vagy éppen hogy több?

– 2020 csöndesebb év volt, még a téli hónapokban is jóval kevesebb riasztást kaptunk, pedig ilyenkor elég sok kémény szokott kigyulladni. Úgy látszik, a bezártság ilyen szempontból jó hatással van az emberekre, talán figyelmesebbek, mint általában.

– Milyen feltételei vannak annak, hogy ma valaki tűzoltó lehessen?

– A parancsnokságokon rendszeresen indítanak képzést. Aki jelentkezik, annak először egy fizikai alkalmassági vizsgán kell részt vennie, ahol felmérik az erejét, állóképességet, aztán jön egy orvosi vizsgálat, amelynek során az érzékszerveket ellenőrzik, majd a pszichológus személyiségtesztet készít. Ezek alapján dől el, hogy megfelel-e az ember. Ha az ezt követő féléves képzést is sikerrel veszi az illető, akkor irány a mély víz. A nagy öregek szerint azonban öt munkával töltött évnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki azt mondhassa magáról, tűzoltó.

– A tűzoltás igazi csapatmunka. Riasztáskor honnan tudják, hogy kinek mi a feladata?

– Előre meg van határozva. Mi hatan vagyunk a gépjárműfecskendőn: egy szolgálatparancsnok, egy sofőr és velem együtt négy beavatkozó tűzoltó. Van egy vízszállítónk is, aki akkor kap feladatot, ha kevés az oltóvíz, illetve rendelkezésre áll egy úgynevezett létraszer, amit pedig akkor vetünk be, ha magasból kell menteni. Egyébként rádión kommunikálunk egymás között, így jelezni tudjuk egy-egy feladat elvégzését. Hiába írják le egy papírra, hogy mire számíthatunk a helyszínen, nagyon sokszor kell rögtönözni, a körülmények ugyanis percről percre változhatnak.

– Sokan azt gondolják, ha valami ég, azt egyszerűen csak locsolni kell.

– Ez óriási tévhit, nem mindegy ugyanis, hogy mi kap lángra. Ha fa vagy papír, akkor azt sima vízzel is el lehet oltani, szemben mondjuk az olajjal, ami vízzel érintkezve komoly égési sérülést okozhat. A háziasszonyoknak mindig azt javasoljuk, hogy ilyen esetben inkább benedvesített törülközővel fedjék le a tüzet.

– Mi volt a legemlékezetesebb eset eddigi pályafutása során?

– Egy ember lábbal próbálta helyreigazítani a gumidaráló fejét, ám az bekapta a lábát. Mire a kollégái megállították a gépet, addigra az egész alsó fertályát szétroncsolta a berendezés. Mi úgy adtuk át a mentőknek, hogy gyakorlatilag utánatettük a lábát. Néhány hónappal később épp abba a gyárba mentünk helyismereti foglalkozásra, ahol a baleset történt, és örömmel láttuk, hogy a férfi a saját lábán, mindenféle segédeszköz nélkül érkezik, hogy leadja a táppénzes papírjait. Ez a történet szerencsére happy enddel végződött.

– És az ön sportkarrierje hogyan folytatódik?

– Készülök a nyári Prémium Liga-sorozatra, a hosszú távú célom pedig az, hogy ha enyhül a járvány, és lehetővé válik, külföldi versenyeken is részt vegyek. Ott már nem mások, hanem saját magam legyőzése lesz az elsődleges cél.