A mesteredző energiamegmaradás törvénye

– A közelmúltban megkapta a mesteredzői rangot, ami talán több mint egy cím, egy titulus, egy pályamű elismerése.

– Nagyon örülök neki, és úgy gondolom, valahol nem csak az én, hanem az utánpótlásedzők elismerése. Harmincegy éve edzősködöm, ebből 22-25 évet szinte csak utánpótláskorúakkal töltöttem, az utolsó generációt vihettem végig felnőtt szintig. Szerencsésnek érzem magam, 1995 óta minden olimpián szerepelt olyan úszó, akinek korábban edzője voltam. Ehhez képest most jutottam ki először olimpiára, két versenynapra kivittek.

Többen kérdezték, nem rossz, hogy csak két nap? Pont kettővel több, mint az elmúlt évtizedekben, válaszoltam. A paraúszóimmal egyébként kijutottam a pekingi és a londoni paralimpiára.

– Érdekes, hogy a tokiói olimpiára sem mehetett, pedig akkor Kós Hubert edzője volt… Az övék az első korosztály, amelyiket gyerekkortól a felnőttig végigvitt. Soha nem sajnálta, hogy át kell adni a tanítványait egy idő után, és más aratja le a babérokat?

– Az ambíció mindig megvolt bennem, hogy végigvigyem a versenyzőimet, csak olyan rendszerben dolgoztam a régi klubomnál, a Jövő SC-nél, ahol az elsődleges feladatom arról szólt, hogy tízévesen megkaptam a gyerekeket, és 13-14 éves korukban tovább kellett adnom őket. Ugyanakkor megengedték, hogy legyen másik csapatom, ahol olyan felnőtt versenyzőkkel foglalkoztam, akik máshova nagyon nem kellettek; hála Istennek, ebből a csoportból is lettek olimpikonjaim.

– Mit szeretett leginkább az utánpótlás-edzősködésben?

– A tanítást, a nevelést. Megkaptam a tízéves gyerekeket, akiket meg kellett tanítani a tökéletes technikai alapokra és úgy adagolni a terhelést, ahogyan az az életkoruknak megfelel. Úgy tudtam továbbadni őket, hogy utána is tartott a fejlődésük. Sokan esnek az utánpótlásedzők közül abba a hibába, hogy a korai eredmények érdekében túlterhelik a gyerekeket. Ha a továbbadást követően nem jönnek a sikerek, akkor meg lehet mondani, „nem én rontottam el”. A nevelésben mindig hosszú távon gondolkodtam, a fejlődést nem szabad siettetni és a gyereket kizsigerelni.

– Kezdetben mindenki olimpiai bajnok akar lenni, ami egy ideig motiváló, majd utána teherként nehezedhet rájuk a gyerekkori álom… Ez elkerülhető?

– Az lenne a cél, hogy inkább segítse a mindennapokban. Nem mindenkiből lesz olimpiai bajnok vagy felnőtt válogatott, de olyan sziklaszilárd értékeket kapnak, amik megadják az alapot az egész életükre. Azoknak a gyerekeknek, akik tízéves koruktól hajnali ötkor kelnek, hatkor beugranak a hideg vízbe, lejönnek délután is edzeni és ezt csinálják szinte mindennap, állítom, semmi megküzdési problémájuk nem lesz az életben. Mert az úszáson túl az életre készítjük fel őket, megkapják azokat a fizikai, szellemi és lelki alapokat, erkölcsöket, amiktől jó emberré válnak. Kemény „Fecsó” Ferenc fogalmazta meg pontosan: nem vízilabdásokat nevelünk, hanem embereket, akik vízilabdáznak. Én is magaménak vallom a felfogását, nem úszókat szeretnék nevelni, hanem embereket, akik úsznak. Ez az igazi siker.

– Hol vannak azok a pontok, amikor egy edző beavatkozik és irányt mutat, esetleg megváltoztatja, pontosítja a célt, amikor az öncélú úszásból eljutnak addig, hogy megértik, a hazájukat képviselik és felelősséget vállalnak?

– Ez az a személyiségfejlődési út, amit be kell járni. Minden egyes nap, hét, év áldozat azért az 1-2 percért, ami a fő versenyen kicsúcsosodik. Belerakjuk az éveket és lehet, századok döntenek. Ami egy írónak egy könyv, amit ha megírt, letesz az asztalra, nekünk a nagy versenyszám, amit oda kell rakni. A mindennapok nehezebb, megterhelőbb edzésein azzal szoktam motiválni a fiatalokat, hogy azért úszol, hogy egyszer a legjobb legyél, ott állj a dobogó legmagasabb fokán, neked húzzák fel a magyar zászlót és játsszák el a magyar himnuszt. Ezekkel át lehet lendülni a holtpontokon. A pályafutásukat végigköveti ez a szellemiség – nemcsak a versenyzőét, az edzőét is. Hiába volt már vagy háromszáz korosztályos bajnoki címem, amikor valaki először országos bajnok lesz, az a mai napig megérint. Annak idején Kós Hubert már hatvan feletti OB-aranynál járt, de bántotta és szomorúsággal töltötte el, ha a sorban következő ezüst lett. Az első Európa-bajnoki aranyérmét egész nap a nyakában hordta, már a többiek szóltak, vegye le, de nem tette, annyira sokat jelentett neki.

– A sikeres emberré faragás mellett ha már kisgyerekkortól felnevelt valakit és elvitte a világ élvonaláig, akkor lehetne teljes a történet, ha ott állhatna a versenyzője mellett, akinek épp a Himnuszt játsszák az olimpián, és együtt élnék át a pillanatot – Kós Hubival közel járt hozzá…

– Nyilván minden edző álmodik ilyen pillanatról. Az úszás annyit fejlődött, hogy Darnyi Tamás olimpiai bajnok ideje nem éri el a kvalifikációs szintet, tehát kijuttatni valakit a szakma csúcsa. A párizsi játékokon Ábrahám Minna váltóval elért hatodik helye is nagy élmény volt még akkor is, ha már itthonról néztem, és nem lehettem mellette. Egy éve vagyok Gulyás Michelle öttusázó úszóedzője, az ő győzelme számomra is sokat jelent. Határtalan öröm, hogy Kós Hubi elérte a célját attól függetlenül, hogy másfél éve nem az én irányításommal edz. Egész pályafutásom alatt azt vallottam, ha valamelyik tanítványom másnál jobban tud fejlődni, a legnagyobb örömmel engedem tovább, nincs bennem szakmai féltékenység azzal az edzővel szemben, akivel odaér, mert az én munkámat is minősíti. Eleve ezt igazolja, hogy a világ egyik, ha nem a legjobb úszóedzője bevette a csapatába. Bob Bowman személyesen gratulált Hubi úszótudásához és az addig elért eredményeihez, mert tisztában van azzal, mekkora munka felépíteni egy versenyzőt. Az úszás számomra egy kimunkált, kimívelt tervezési, fejlesztési munka. Sokszor kellett technikajavító gyakorlatot, videós elemzéseket végezni és szinte körzővel-vonalzóval megtervezni és végigvinni az építési folyamatot. Huszonhét éves koromra három diplomát szereztem, ezért azt szoktam mondani: van mérnöki diplomám, tehát tudok tervezni, van sportmenedzseri diplomám, tehát tudok szervezni, és szakedzőként meg valamit értek az úszáshoz. Ezek esszenciája adja, hogy jól végezzem a munkám. Megvan bennem a vágy, hogy a mostani fiatal tanítványaimat is elvigyem ezen az úton. Tovább folytatom a nevelő munkát, mert úgy látom, azok lettek a legjobb úszóim, akik gyerekként hozzám kerültek és én alakíthattam a technikájukat és a fejlődésüket.

– Talán a siker kulcsa pont abban rejlik, hogy nemcsak versenyzőként tekint a tanítványaira, hanem tényleges nevelőként áll mellettük.

– A versenyzői fejlődés személyiségfejlődés is. Van olyan junior világbajnok tanítványom, aki a Yale Egyetemre ment továbbtanulni, Ábrahám Minna jelenleg a Dél-kaliforniai Egyetemre jár, amelynek nemcsak a képzése, az úszócsapata is kiemelkedő. Azt figyeltem meg, a legjobb úszóim a tehetségük mellett szellemileg is magas szinten állnak, az érzelmi intelligenciájuk is kiemelkedő. Ezért mondtam korábban, hogy elsősorban embereket nevelünk. Versenyek alkalmával ezért sem elégszem meg annyival, hogy csak úszással foglalkozzunk, mindegy, hogy belföld vagy külföld, igyekszem kulturális tartalommal is megtölteni nekik. Madeirán felmentünk megnézni a hegytetőre az utolsó magyar királyunk, IV. Károly sírját, ahol még Kós Hubert tartott történelmi előadást a társainak. Legutóbb Debrecenben járva az előfutamok és a döntők között a Munkácsy-trilógiát tekintettük meg. Próbálom tágítani a látóterüket. Az edzőtáborok szerdai, könnyebb napján kvízesteket állítok össze. Számoljuk a pontokat, számukra ez egy újabb versenyhelyzetet teremt és nagyon szeretik. A megdöbbentő számomra, hogy általában a legjobb úszóim szerepelnek a legjobban a kvíznél is. Azt hiszem, én egy ultrakonzervatív pali vagyok. Az edzéseket is kockás füzetben tervezem. A levezetéseknél ülök csak le, egyébként az edzéseken végig megyek velük, mondom az időket, javítom a hibákat. Mert azt vallom: ha leül az edző, leül az edzés is. Úgy hívom magamban: az energiamegmaradás törvénye. Ami energiát beléjük fektetek, a versenyen megtérül. Ne gondoljuk, hogy a véletlen műve egy éles helyzetben, szoros befutónál, egy századdal elsőként elérni a falat. A mívesen kimunkált részletekben rejlik a győzelem: a technikában, a fordulóban, a hajrában, a célba érkezésben és a szellemi, lelki művelésben. Mert azok lesznek jók a rendkívül besűrűsödött világ élmezőnyében, akik minden részletre odafigyelnek.

1 2 3 4 5 / 5

– Említette az előbb, de láttam itt az asztalon is az edzés közben azt a bizonyos kockás füzetet. Otthon egy szobát már megtöltöttek?

– Eltettem az összeset, de megmondom őszintén, a húsz évvel ezelőttieket a feleségem hatására ki kellett dobni. A mostaniakat nem engedtem! Kós Hubin azért korán láttam, hogy jó versenyző lesz, mondogattam is: ezek a füzetek egyszer még sokat érnek! Most biztos megnőtt a szellemi értéke. Néha fellapozom, visszanézem, mikor mit csináltunk, ha jó volt az út, újra használom, ha valamit elrontottam, abból lehet tanulni, ezért ezek a füzetek visszacsatolásként is szolgálnak, és jó útvezetők. Van most olyan úszóm, aki már megdöntötte Hubi tavalyi korosztályos csúcsát 50 méter háton. Az uszodai közeg egy olyan laboratórium, ahol minden patikamérlegen kimérhető, és a variációk tárháza végtelen.

– Mennyi időeredmény van a fejében?

– A fontos, jó időeredmények akár 20-30 évre visszamenőleg is megvannak a fejemben. Egyszer egy buszos céget vezető szülőtől megkérdeztem, a 96-ból mennyinek tudja a rendszámát? Azt felelte: mindegyiknek. Ezen megdöbbentem, de más meg azon lepődik meg, hogy századra tudom, a versenyzőim mit úsztak húsz évvel ezelőtt. Egyébként a legjobb úszóim is vissza tudják mondani, milyen időket úsztak évekkel korábban. Aki kevésbé tesz bele energiát, arra sem emlékszik, a múlt héten mit ért el.

– Melyik úszásnemben lesznek a magyarok meghatározók a jövőben, vagyis inkább a tanítványai?

– Ha visszatekintünk az elmúlt fél évszázadra, láthatjuk, a magyarok mindig abban erősek, ahol dominál a szürkeállomány meg a szorgalom. Minél rövidebb egy táv, annál inkább a tehetség meg az adottság számít. Minél hosszabb és bonyolultabb, ilyen a vegyes vagy bármelyik 200 méter, amit fel kell építeni, ott a szorgalom, a belefektetett energia és a belefektetett agyi tudás. Láthatjuk, az elmúlt negyven évben a 200 méteres versenyszámokban voltunk sikeresebbek. Érdemes azon is elgondolkodni, míg Magyarországon nagyjából ötezer az igazolt úszók száma, az Egyesült Államokban nagyjából százhúszezer, ehhez képest hazánk 3 aranyérmet szerzett Párizsban, az amerikaiak nyolcat. Nálunk 1700 igazolt úszóra jut egy arany, náluk 15 ezerre…

– Talán önnek külön fájó, amiért pont Kós Hubert esetében hangzott el több helyen, hogy Amerikáig kellett mennie, hogy olimpiai bajnok legyen… És a magyar szaktudást annak ellenére kérdőjelezik meg, hogy évtizedek óta minden olimpián legalább egy magyar versenyző eljut a csúcsig.

– Kós Hubert négy hónapra rá lett világranglista-vezető, miután kiment Amerikába. Azért senki ne gondolja, hogy ennyi idő alatt bárkit oda lehet juttatni alapok nélkül. Kellett Bob Bowan évtizedes edzői tudása és az olimpiai bajnokokkal teletűzdelt csapat is, akikkel húzzák egymást. Én itt vért izzadhattam, de nem volt vetélytársa. Próbáltunk itthon közös edzéseket, akikkel lehetett, de azért az az ideális, ha olyan szupercsapatban készül valaki, ahol mellette a világ legjobb vegyesúszója, legjobb mellúszója tempózik. Itthon amikor Hubi háton úszott, beraktam mellé egy gyorsúszót, vagy öt másodperccel később indult minden százon, és utol kellett érni mindenkit. Továbbra is tartom, a magyar edzők nagyon jók, azért a párizsi olimpián a három magyar úszó aranyból kettő magyar edzőhöz kötődik.

– És azért a harmadikhoz is van köze, szóval kiegyezhetünk két és félben?

– Köszönöm.

– A mostani csoportjában lát olyan úszót, aki a következő olimpián csapattag lehet?

– Jelenleg úgy látom, vannak a csapatomban olyan versenyzők, akik korban és tudásban odaérhetnek Los Angelesre, folytatom az utam, szeretnék velük is eljutni a csúcsig.