Rendszerbe kell szervezni a sporttudományt
A sport a kultúra része
Az infrastruktúra világszínvonalú, a magyar sport jövője csak az emberi tényezőn múlik, a meglévő tudást rendszerbe szervezve kell elhelyezni a sporttudományt a felsőoktatásban – mondta a Demokrata.hu-nak Rátgéber László kosárlabdaedző, több egyetem docense a Honvédelmi Minisztérium, a Batthyány Lajos Alapítvány, a Kosárlabda Specifikus Módszertani Központ és a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány által Sporttudomány és innováció a felsőoktatásban; a tehetségek azonosítása – határok nélkül címmel szervezett konferencián.
– Laikusként az edzés erőnléti és taktikai gyakorlatok összessége. De mi az az edzéstudomány?
– Ma már egy edző valójában az edzéstechnológiák menedzsere. Ő az az ember, aki az egymásra ható szakmai elemeket szinergikusan mozgatja, irányítja. Nincs önmagában értelmezhető erőnléti edző, dietetikus, sportpszichológus, mindegyiküknek ismerni kell az edzéstudományt és az abból levezethető rendszert. Méltó helyére kell tenni a sportot.
– Mi hiányzik?
– Ma olyan fejlődésben és fejlesztésben vagyunk, amit az egész világ elismeréssel figyel. Egy dolog még hiányzik, a még magasabb szintű know how. Annak az átfogó tudása, hogy miként éljünk a lehetőségeinkkel. Átfogó, komplex rendszerbe kell szervezni ezt a tudást, mert vannak sportágak, ilyen a kosárlabda is, amelyekben nagyon lemaradtunk a világelittől. Itt jön képbe a felsőoktatás, a tehetségek felkutatása, gondozása, és a Kárpát-medencei szemlélet. A sporttudományt el kell helyezni a magyar kultúrában, az edzéstudományt a sporttudományban, mindezt pedig a felsőoktatásban.
– Miként lehet ezt megvalósítani?
– Össze kell szedni a létező szürkeállományt, inspirálni és inspirációt nyerni, rendszerbe szervezve irányítani és képezni. Ha ezt jól csináljuk, akkor a know how-t az infrastruktúra-fejlesztás szintjére emelhetjük. A magyar sport jövője és sikere csak az emberi tényezőn múlik, a szétszórt gyémántokat össze kell fogni. A résztudások megvannak, csak át kell strukturálni a létező, de nem együttesen ható tényezőket. Ehhez pedig először a gondolkodást kell átalakítani. A Testnevelési Egyetem biztosítja ennek javát, de nem feledkezhetünk el a többi egyetemünkről sem, ideértve a külhoniakat is. Minden harmadik magyar nem a mai Magyarország területén születik, ez egy adottság, de nem aknázzuk ki.
– Miért ennyire fontos a sport? Sokan fanyalognak, mondván, a stadionépítés miatt nincs pénz az egészségügyben, egy olimpiai csúcstól pedig nem nő a GDP…
– A sport a kultúra része, a nemzeti színek képviseletének lehetősége. A sikerek adta közösségi lélektani felhajtóerő akár a gazdasági teljesítményt is növelheti, a nemzetközi sportesemények pedig tényszerűen turisztikai bevételt jelentenek, tehát a jelentősége pénzben is mérhető. Másfelől láttam már néhány rossz színdarabot, de sosem jutott eszembe, hogy az állam ne áldozzon a színházakra, sőt, bontsuk le őket. Ugyanez igaz a sportlétesítményekre is, sőt, e téren sok évtizedes lemaradást kell behozni. Én nem érzelmi alapon védem ezeket a fejlesztéseket, hanem szakmai alapon. Ennek megerősítéséhez kell újragondolni, átstrukturálni a sporttudomány rendszerét.
