A valóság szebb lett, mint az álom

– Nem mondani, hogy azon sportoló házaspárok közé tartoztok, akik a nyilvánosság előtt élik az életüket. Krisztiánt az eredményei miatt egyre többen megismerik, viszont a feleségéről keveset lehet tudni, ezért is örülök, hogy vállaltad a beszélgetést és betekintést engedsz az életetekbe. Krisztián sikersztoriját ismerheti, aki nyomon követi a sportpályafutását, a kettőtök történetéről mit lehet tudni?

– Hét éve ismerkedtünk meg az internetnek köszönhetően, de nem társkereső oldalon. A közösségi médiában feltűnően sok közös ismerősünk volt, mi tagadás, kiszúrtam Krisztiánt. De semmilyen szándék nem vezérelt, hogy lépéseket tegyek vagy megkeressem, csak bekövettem Instán. Erre megkeresett Facebookon – akkor még csak azon a felületen lehetett üzenni –, és elkezdtünk beszélgetni.

– Nagyon romantikusnak ígérkezik a történet…

– Bevallom húztam-halasztottam a találkozást, először nagyon zavart a korkülönbség, Krisztián hat és fél évvel fiatalabb nálam. Megnéztem a vele készült videókat, és a beszélgetéseket hallgatva rádöbbentem, mennyire éretten és intelligensen nyilatkozik, legyőztem magamban a kétségeimet és adtam egy esélyt magunknak. A találkozásunk ötödik percében tudtam, hogy több lesz, mint egy teázás. Azóta is együtt vagyunk, összeházasodtunk és már gyereket nevelünk. Szóval megérte a teázás. (nevet)

– Mit szólt a családod, amikor kiderült, hogy cselgáncsozó a párod?

– A sport része volt az életemnek, mert apukám birkózóedző, így a kapcsolatunkban sem ért meglepetésként, hogy milyen az élet élsportoló mellett. Abban biztos voltam, ha találkoznak, apukám is kenyérre lesz kenve, így is történt.

– Úgy fogalmaztál, nem ért meglepetésként, milyen az élet élsportolóként, de mennyire változott meg az életed?

– Krisztián legalább egy félállás.(nevet) Korábban tanító néniként dolgoztam, és egy alsós osztályt végigvittem egytől negyedik osztályig, amíg jött a baba. Valójában minden úgy alakult, ahogy terveztük. Majdnem minden, mert a Covid, a pandémia, az olimpiai halasztás azért borított néhány elképzelést és én Tokióhoz igazítottam mindent, csak nem 2021-ig, hanem 2020-ig.

– Fontos számodra a tervezés? Hogyan képzeljük el, volt egy képzeletbeli tábla, felül az olimpiai öt karika és alatta egy ágrajz időbeosztással?

– Nagyjából igen, máshogy nem lehet, mindig mindent megtervezek, és az életünk elmúlt éveit teljes egészében a 2020-as tokiói olimpiához igazítottam. A Covid miatti halasztással borult a tökéletes terv, de az átszervezés nem okozott gondot. A tavalyi esküvőnket áprilisról átraktuk szeptemberre, mindezt két óra alatt bonyolítottam le, először Krisztián edzőjével, Pánczél Gáborral egyeztetve az újabb időpontot. A második gyermekünket is egy évvel korábbra terveztük, az olimpia utánra, és meg is érkezett, igaz egy évvel később. Közben még építkeztünk, Budapest I. kerületéből Csömörre költöztünk.

– Mondtad, hogy Krisztián szinte félállás, és ahogy hallgatlak, tényleg úgy tűnik, hogy a szakmai stáb mellett központi szerep jut neked, hiszen a teljes életeteket az olimpiának rendelted alá. Gondolhat bárki bármit, nem egyszerű élsportoló feleségeként hétköznapi életvitelt élni.

– Próbálok levenni minden terhet a válláról. Az olimpiai felkészülés időszakában két fontos szerep hárult rám: az egyik a megfelelő pihenőidő biztosítása, amit egy hároméves örökmozgó kisfiúval igen komoly kihívás teljesíteni. Két edzés között Krisztián igényli, hogy pihenjen, aludjon, na, a kisebbik Krisztián viszont egyáltalán nem igényli az alvást meg a pihenést, de szerencsére a szüleim sokat segítettek. Másik szerepem pedig, hogy tartsa a súlyát és a diétát, amit előírtak neki.

– A judóban a versenyzőknek állandó kihívás a versenysúly tartása, elérése, mennyire kellett életmódot váltanotok?

– Teljes mértékben. Mikor megismerkedtünk, Krisztiánnál előfordult a chips, gumicukor és hasonlók. Most már egyáltalán nem tartok otthon olyat, ami csábítást jelentene. Nekem ez az étrend kevésbé okozott gondot, mert mindig odafigyeltem, hogy egészségesen étkezzünk, szerencsére a kisfiam is könnyen igazodik hozzá, könnyebben, mint az apukája.

– Szigorúnak kell lenned?

– Igen, előfordul. Krisztián feladata, hogy betartsa a diétát, az enyém, hogy betartassam. Többet egyeztetek a táplálkozási tanácsadójával, Haris Évával, mint a férjem. Nagyon komoly logisztikát követel az egész, beszerezni a hozzávalókat, majd kimérni, grammozni. Vasárnaponként megterveztem a következő hetet napra pontosan, reggeli, ebéd, vacsorára lebontva.

– Krisztián idén három bronzérmet szerzett a három nagy világeseményen, az olimpián, a világbajnokságon és az Európa-bajnokságon. Mit csináltatok, hogy ez az év ennyire összejött?

– Amikor megismerkedtünk, nem volt ennyire tudatos és profi a szemlélete, évek alatt változott meg a gondolkodása. Háromfős stábbal dolgozik együtt, az edzője Pánczél Gábor mellé csatlakozott Haris Éva táplálkozási tanácsadó, az ő hathatós segítségével változtatott az étkezésén, látta saját magán, hogy mire képes a teste és mit tudnak kihozni belőle. Idén csatlakozott Járdán Tamás a mentális felkészülést támogató coach, aki kiegészítette ezt a teamet és minden részlet szépen a helyére került.

– A negyedik stábtagot se hagyjuk ki…

– Próbálom biztosítani a tökéletes hátteret, ha kell egyeztetek a stábtagokkal. Pánczél Gáborral remekül összedolgozunk. Előfordult, hogy összeültünk ketten és átbeszéltünk valamit, ha nem úgy haladtak a dolgok. Az olimpia előtt egy héttel áthívtam grillezni, mert úgy éreztem, a tatamin kívül is kell lenniük kicsit, kellemes időt és délutánt töltöttünk együtt.

– Nálatok akkor szerencsésen alakult végül az olimpiai halasztás, behúztátok 2021-et.

– Igen, abszolút. Azért a pandémia alatti időszakot Krisztián is nehezen élte meg. Az első bezárásnál leköltöztünk Karcagra a szüleimhez, két hónap judó nélkül telt az életében. Apukámmal eljárt dolgozni, hajnalba kelt, este ért haza, kertészkedett, fát vágott és ültetett, locsolt, egész nap elfoglalta magát. Két hónap után viszont nehezen tért vissza az edzésbe, és úgy kellett akkor folytatni a felkészülést, hogy fogalmunk sem volt, lesz-e olimpia. A bizonytalanság minden téren a lehető legrosszabb. Nem tudta, van-e értelme visszatérnie. Ezért is mondtam, hogy jókor lépett be Járdán Tamás az életünkbe.

– Hogyan viseled ezt az életmódot, a felkészüléssel járó stresszt, nemcsak mint feleség váltál a részévé, hanem szinte menedzserként aktívan közreműködsz a férjed sportkarrierjében.

– Nem vagyok egy stresszelős fajta, kifejezetten szeretem nézni a versenyeit is. Egyedül elvonulok egy szobába, ne is zavarjon senki, koncentrálok és adom az energiát. Sokszor a versenynapon már nem is szoktunk beszélni, ha hagy üzenetet, akkor válaszolok, de egyébként nem keresem. Az évek alatt kitapasztaltam, mi a legjobb ilyenkor. Egyébként arra jöttem rá, sokkal jobb, ha versenyek alatt nem jelentkezik, mert akkor minden rendben van. Igazából a versenyeken már csak ő tudja feltenni az i-re a pontot, nagyon nehéz, hogy ilyenkor már nem tudok segíteni, csak nézem és izgulok.

– Azért egy olimpia felkészülést nem egyszerű neked sem végigcsinálni.  

– Maga a felkészülés most végülis annyira nem volt stresszes, mert azért végig jó helyen állt a világranglistán, nem volt kérdés, hogy kijut az olimpiára. Inkább amikor már Tokióban volt és megláttuk az olimpiai sorsolást, na, akkor kezdődött a stresszelés… Az futott át bennem, hogy a sorstól annyira nem érdemli meg, hogy két olyan versenyzőt is megkapott az elején, akiket mindenképp el akart kerülni. Szerintem neki volt a legnehezebb ága, talán pont ez hajszolta bele, hogy még jobban teljesítsen. Azért voltak kétségeim, hogy végig bírom-e nézni, a bronzmeccsnél úgy éreztem, na, én inkább kimegyek a szobából, de az rosszabb lett volna. Annyi mindenen ment keresztül, hogy eljusson idáig, éreztem, olyan nincs, hogy nem jön össze Tokió. Mindenki aranyat akar, de azért az ő sportágában és súlycsoportjában a bronz is fantasztikus eredmény és maximálisan felér egy arannyal. (Tóth Krisztián a tokiói olimpián 90 kg-os súlycsoportban szerzett bronzérmet – a szerk.)

– Tokió előtt mit súgtak a női megérzések?

– Az olimpia előtt 4-5 hónappal megkérdeztem a kisfiunkat, és kerek perec megmondta, hogy bronzérmet fog hozni az apukája. Képzeld., én még álmodtam is róla! Az álmomban a bronzmeccsen ötödik lett, de végig éreztem, hogy ez nem fordulhat elő, annyi ötödik helyet szerzett már. Szerencsére a valóság szebb lett, mint az álom… Utólag azért bánom, hogy nem írtam le egy papírra és raktam el ezeket, mert előtte senkinek nem beszéltem róla.

– Alig lélegezhettél fel Tokió után, hamarosan már kezdődik az újabb etap, Párizsig. Sok idő nem maradt megkönnyebbülni, pihenni.

– Lehet, álomvilágban éltem, de kevesebbet látjuk Krisztiánt, mint a felkészülés alatt, hál’ istennek édes teher ez így, hogy éremmel jött haza. A kvalifikációs versenyek miatt májusban már kezdik a felkészülést a párizsi olimpiára, tehát az a hatalmas megkönnyebbülés nem jött el.

– Mondtad, hogy mindent előre megtervezel, az újabb táblán akkor 2024 és Párizs szerepel?

– Lehet, ez lesz az utolsó ágrajz – ahogy korábban mondtad – az öt karikával, mert szerintem Krisztián nem vállal majd többet. Persze ez csak az ő döntése, ő érzi, mikor fejezi be, de 21 kemény éve benne van már a judóban. Amúgy nem csak addig látok és tervezek előre. Krisztián is szeret több lábon állni, a pandémia alatt elvégzett több nehézgépkezelői tanfolyamot, Karcagon szippantotta be ez a világ. A férjemnek mindig van B meg C terve is, nem lehet csak az élsportra építeni.

– Párizsban megkoronázhatja a pályafutását?

– Egyáltalán nem gondolom, hogy csak egy olimpiai arannyal lehetne nyugodtan visszavonulni. Szerintem a tokiói olimpián már bizonyított, olyan klasszis judósokat vert meg abban a kegyetlenül nehéz súlycsoportban, hogy a bronz igenis hatalmas siker, felér az arannyal. Lekerült róla a nyomás és az elvárás is. Nincs már veszíteni valója, ezért én annyit tanácsolnék, innen már örömmel csinálja végig.

– Láttam korábban egy képet a kisfiadról a judóteremben. Ha a nagyobb Krisztián befejezi, a kicsi folytatja az apja vonalát? Lehet, nem szakad meg az élsportolói élet…

– Abban egészen biztos vagyok, hogy sportolni fog ezzel az energiaszinttel! Lassan négyéves lesz, de még nem volt olyan napunk, hogy le tudtuk volna fárasztani. Sportoviba jár, úsznak, lovagolnak, síelnek, ezenkívül viszem bringapályára és pluszban még judózni is. Kicsi még, de már nagyon érti a sportágat.

– Érti és csinálja?

– Remélem az oviban nem. (nevet) Egyéves kora óta hordom a KSI-be, nagyon szereti. Nézni is szereti a cselgáncs versenyeket, teljesen leköti, érzi, ki az esélyes, látja meccsek közben, ki áll nyerésre. Pupp Réka hatalmas kedvence, mindig meg kell nézni a versenyeit. A meccsek előtt megbeszéljük, ki mire tippel, ki fog nyerni, versenyzünk egymással, szinte mindig bejön neki.

– Két kisgyerek és egy újabb olimpiai felkészülés, mikor jut idő magadra?

– Amikor a kisebbik oviban, a nagyobbik Krisztián meg edzésen van, bár most, hogy jön a kistesó, ez az idő is lecsökkent. Én annyit kértem, hogy májusig Krisztián támogat, utána megint rajtam lesz a sor. Azért kiveszi a részét otthon is mindenből, mivel szeretünk tervezni, az első gyermek előtt is átbeszéltünk mindent, hogy kinek milyen szerepe lesz, most is így tettünk. Persze hiába a pontos tervek, egy élsportolónál hétről hétre minden változhat. De az újratervezésben is rutinos vagyok már.  

(Az interjú készítése közben Panka még várandós volt kislányukkal, azóta idő előtt – „extra gyorsan”, ahogy Krisztián megfogalmazta a közösségi oldalán – megérkezett Tóth Boróka)