Aki a legjobban gyorsul kétszázon
Nem egy stresszes típus, vagy úgy is mondhatjuk, nagyon jó versenyző alkat. Paralimpiai győzelme után nem vett vissza, hanem még inkább rákapcsolt, és folytatta az aranyak gyűjtését. Az élsportban minden rangos címet begyűjtött, a civil életben az érettségi előtt és az útkeresés fázisában jár. Évekig dolgozott a színfalak mögött, hogy egyszer megmutathassa, mire képes. Győzelmein túl szeretne motiválni másokat is a mindennapokban. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség Év Sportolója gáláját követően beszélgettünk a 2022-es év legjobbjának választott Kiss Péter Pállal, a világ leggyorsabb parakajakosával.
Kiss Péter Pál mindössze 18 évesen, első paralimpiáján már csúcsra ért, KL1 200 méteren aranyérmet szerzett, ő lett a magyar kajak-kenu sport első és legfiatalabb paralimpiai bajnoka. Egy évvel később – idén – a világbajnokságon és az Európa-bajnokságon is megvédte címét, mindkét világverseny háromszoros győztesének mondhatja magát. A Budapesti Honvéd Sportegyesület klasszisa az első világbajnoki címét három év kajakozás után, 2019-ben szerezte meg, azóta is a világ leggyorsabb parakajakosa. Egy betegség következtében, nyolcévesen bénult le, tíz évvel később olimpiai bajnok lett. Kétszer választották meg az év fogyatékos férfi sportolójának. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség 18 kategóriában díjazta a 2022-es év legjobbjait, a parasportolóknál Kiss Péter Pál is elismerésben részesült.
– Az előbb a kajakoslányokkal a hajgumija színválasztásán poénkodtak. Honnan jött a copf?
– Edzőtársammal, akivel nagyon jó viszonyt ápolok, megbeszéltük, hogy kipróbálunk egy új hajviseletet. Együtt mentünk hajgumit vásárolni, és egy élénkkékre esett a választás. Amíg meg nem unom, ez lesz az új stílus.
– Nagyon sikeres éveket tudhat maga mögött, zsinórban három Európa-bajnoki és világbajnoki győzelem, közte egy paralimpiai arany. Elárulná a titkos receptet?
– Nagyon nehéz megfogalmazni a siker titkát, mert úgy érzem, én csak teszem a dolgomat a mindennapokban, és a végén a versenyre minden összeáll. Sok múlik természetesen a felkészülésen és azon is, milyen formában érkezem az adott versenyre. Hála Istennek eddig mindig kihoztam magamból, ami bennem van, míg sok versenyző esetleg a versenydrukk miatt nem tudja a legjobbját nyújtani.
– Azt mondják, nagyon jó versenyző alkat. Ezek szerint nem idegeskedős fajta.
– Edzőm is úgy látja, hogy jó versenyző típus vagyok, nem vagyok stresszes alkat. A rajtnál végigfut az ember agyán, hogy épp milyen téttel bíró eseményen van, de mindig tudom rendezni a gondolataimat. Nagy szó ott lenni az olimpiai döntőben, és egy kis izgalom azért kell. Ha egy jól összerakott felkészülés végén minden apró alkotóelem a helyére kerül, az megmutatkozik az eredményben, de ehhez mindennek egyensúlyba kell kerülnie.
– Tizenkilenc éves korára mindent megnyert, ezért most már el is várják öntől a győzelmet. Az esélyesség terhe sem nyomasztja?
– Magamra nem pakolok extra terheket, mások úgyis megteszik helyettem. Tisztában vagyok az elvárásokkal, és szerintem így is van rendjén. Megpróbálok megbirkózni a feladattal, mindig a legtöbbet adom bele, de feleslegesen nem fogok rágörcsölni semmire.
– Nagyon sok olimpiai bajnok döntött úgy Tokió után, hogy kihagyja ezt az évet, míg önök Kopasz Bálinttal nemhogy takarékra kapcsoltak volna, hanem teljes fordulatszámon pörögtek.
– Amikor hallottam, hogy a felnőtt gyorsasági versenyeken hat olimpiai bajnokból csak egy indult, meglepődtem, hogy mennyien vonultak pihenőre. Én azért elég fiatal vagyok, odébb van az, hogy egy évre letegyem a lapátot. Most örülök, hogy kajakozhatok és ilyen sikereket érek el. Talán majd a párizsi olimpia után jöhet egy hosszabb pihenő.
– Ha azt mondom, siker, önnek mit jelent?
– A paralimpiai aranyérem is mérvadó, de inkább abban mérem a sikert, hogy vidékről, egy kis községből, Nagyvátyról indulva meddig eljutottam úgy, hogy közben a testem mennyi átalakuláson ment keresztül és egyáltalán ilyen szinten tudok mozogni. Örülök, hogy tisztelnek és felnéznek rám a társaim azért, amit elértem.
– Mennyire fontos, hogy motivációt jelenten másoknak akár a mindennapi életben?
– Én sem vagyok tökéletes, vannak hibáim és vannak buktatók is az úton, de a legfontosabb, hogy a nap végén az ember tükörbe tudjon nézni. Szeretnék mások számára motiváló személyiség lenni vagy példát mutatni a teljesítményemmel.
– Volt példaképe?
– A Mozgásjavító Általános Iskolában az úszóedzőmet, Szűcs Istvánt említeném. Nagyon jó, csupa szív embernek tartom, sokat köszönhetek neki, tulajdonképpen ő szerettette meg velem a sportot.
– A víz maradt ugyan, de az úszás helyett a kajakot választotta.
– Szerettem úszni, de a 25 és az 50 méteres medencék faltól falig világa nem annyira vonzott, változatosabb környezetre vágytam. Versenyzés szempontjából sem egyszerű az úszás, mert amíg az edzéseken használhattunk segédeszközt, addig a versenyen már nem. Hiába éreztem, hogy jól mennek az edzések, utána élesben mindig jött a csalódás. A parakajakban nincs ez a kettős mérce, ezért is maradtam meg ennél a sportágnál.
– A világ leggyorsabb parakajakosa. Amikor a különböző versenyeken minden alkalommal győztesként ér be a célba, milyen érzések öntik el?
– A versenyeken 200 métert evezek, de sokkal többet kivesz belőlem, mint egy kétórás edzés, amikor tizenöt-húsz kilométereket evezünk. A paralimpiát tűztem ki célnak magam elé, négy-öt évet nagyon keményen végigdolgoztam – akkor még a színfalak mögött –, hogy meg tudjam mutatni, mire vagyok képes. Néha visszatekintek a kezdetekre, arra, hogy mekkora utat jártam be, de főleg díjátadók alkalmával, nem a célban. Remélem, még az elején tartok az útnak, nem látom a végét, nem akarom abbahagyni, mert nagyon szeretem.
– Amikor valaki ilyen fiatalon eléri a legnagyobb sikereket, akkor mi viszi tovább, mi motiválja?
– Nem mondom azt, hogy a tokiói paralimpiai aranyérem után nem vesztettem el egy pillanatra sem a motivációmat. Konkrétan talán nem is tudom megfogalmazni, hogyan találtam meg újra, de sokat segített, hogy nagyon szeretem, amit csinálok. Próbálok új kihívásokat magam elé állítani edzések alkalmával is. A kajakozás mellett szeretnék elkezdeni kenuzni, ami megint egy újabb kihívás. Nálunk a para szakágban megoldható, hogy mindkettőben versenyezzünk.
– Mindegyikben el lehet érni a csúcsra is?
– Azt majd meglátom, hogy kenuban hogyan sikerül, de szeretnék ott is jó eredményeket. Mondjuk előbb nem ártana elkezdeni. Az biztos, hogy a kajak marad a főprofil, a prioritás, a kenuban jelenleg nem állítok magam elé eredményességi elvárást, de azért kellenek ezek az extrák az életembe.
– Jövőre már újabb olimpiai kvalifikációs év következik, ráadásul kettős – vagy a kenuval már hármas – terhelés alatt lesz, hiszen készül az érettségire is. A tanulás és a sport megfér majd egymás mellett? A civil életében milyen irányba szeretne elindulni?
– Most úgy gondolom, ha nem is könnyen, de összehozható a kettő: az edzések és a tanulás, mert májusban lesz az érettségi, a világbajnokságot pedig augusztusban rendezik. Az még kérdés számomra, hogy a májusi, szegedi világkupán elindulok-e. Még nem döntöttem el, merre haladok tovább a civil életemben. Fontosnak tartom a továbbtanulást, két irány is megfogalmazódott bennem, az egyik az ELTE pszichológia szaka, amit jelenleg elég nagy falatnak érzek, a másik a Testnevelési Egyetem rekreációs szakiránya, de érdekel a sportmenedzsment is. Lehetségesnek tartom, hogy a civil életben is a sport területén maradok.
