Akinek kijött a matek

– Nehéz szezon előtt áll, hiszen jövőre ismét világbajnokságot rendeznek, ráadásul, úgy tudom, érettségire is készül. Rápihent a kihívásokkal teli évre?

– Mivel az úszás mellett a tanulás számomra különösen fontos, emelt szintű matekérettségire készülök, a sikeres felvételi érdekében ezt a nyarat végigtanultam, különórákra jártam fizikából és matematikából is. Egyébként nagyon szorgalmas vagyok az otthoni egyedül tanulásban is, és mi lehet jobb a nyári tanulásnál? Nekem a nap 24 órája sem elég, de ha egy nap 48 vagy 72 órából állna, azt is ugyanúgy kitölteném. Nagyon szeretném letenni az angol középfokú nyelvvizsgámat is – németből már megszereztem –, de erre most nem nagyon tudok időt szakítani. Semmittevős napom biztos nincs, ha kikapcsolódom, akkor olyan könyvet vagy filmet választok, ami gondolkodásra késztet, hatást gyakorol rám, elindít bennem valamilyen folyamatot.

– Most robbant be az úszás élmezőnyébe, a következő évtizedben azért ez lesz a prioritás az életében?

– Igen és nem. Soha nem tudtam csak egy dologra koncentrálni és csak annak élni. Számomra azért is nehéz rangsorolni, mert úgy gondolkodom, az úszást csak egy bizonyos ideig fogom űzni. Szeretnék majd anya lenni, családot alapítani, dolgozni. Az úszás most kitölti az életemet, de az élsport utáni időszakot most tudom megalapozni. Nem akarok ott állni harmincéves korom körül, és azt érezni az úszás befejeztével, hogy vége a világnak. Ferencvárosi edzőm, Kutasi Gergő a fő versenyek előtt mindig jelzi, hogy most az úszást kell előrébb tenni a rangsorban, és megértem az álláspontját, mert ha teljesen leterhelem az agyam és a szervezetem, az biztos nem vezet eredményre. Ha néha ki is billenek, meg tudom találni az arany középutat. Abban azonban megegyeztünk, hogy a jövő évi érettségi és felvételi után az olimpiáig az úszás lesz első helyen.

– Mi motiválja az úszásban? Milyen célokat fogalmazott meg magának?

– Minden sportoló álma az olimpiai érem, nálam sincs ez másként, ugyanakkor engem a fejlődés érdekel, hogy a saját magam szemében egyre jobb és jobb legyek. Soha nem gondolkodtam azon, hogy valami nagy, történelmi tettet vigyek véghez. A maximalizmusomból fakadóan komolyan veszem az úszást, az edzéseket, mindig kihajtom, versenyeken száz százalékig odateszem magam, de nem volt bennem, hogy mindezt azért, hogy világcsúcsokat döntsek. Ettől jelenleg távol is vagyok. A saját rekordjai­mat szeretném túlszárnyalni, hatalmas öröm, ha sikerül, és óriási szomorúság, ha nem. Érzelmes embernek tartom magam, az érzések verseny után egyből felszínre is törnek belőlem, ezt láthatták a hazai világbajnokságon, amikor sírva adtam interjút, mert nem jutottam döntőbe 400 vegyesen, de az Európa-bajnoki győzelem után is előjöttek belőlem az érzelmek. Abban pillanatban megélek mindent, majd később feldolgozom a történteket, elszámolok magamban a sikerrel és kudarccal, tanulok belőle, és megyek tovább. Élem az életem, csinálom a dolgaimat, a világ meg zajlik körülöttem. Jó érzés, hogy a kontinensbajnokságon bizonyíthattam, köszönöm az edzőmnek, a csapatnak és a klubomnak, a Ferencvárosnak, hogy támogattak és mellettem állnak.

– Azért 400 vegyesen Európa-bajnok lett, ezen a távon éveken keresztül Hosszú Katinka uralta a világot. Mit gondol arról, hogy az utódjának tartják?

– Ez mindig is nehéz kérdés volt számomra. Ha valakit utódnak nevezünk valamiben, akkor elvárjuk tőle azt a teljesítményt, amit az elődje megtett. De nem vagyunk egyformák, nem azonos úton járunk, akkor sem, ha a versenyszámunk ugyanaz. Nekem most azt kéne néznem, mit ért el Katka, és azt kéne nyújtanom vagy túlszárnyalnom? Amúgy sem szeretem a hasonlítgatást, Katka az alma, én a körte, hogyan is lehetne összehasonlítani? Mind a ketten gyümölcsök vagyunk, vagyis 400 vegyest úszunk, de pont ennyi a hasonlóság és nem több.

– Azért az motiválja, hogy legyőzze?

– Minden sportoló győzni akar, én is. Nagyon szeretek versenyezni, a való életben ez nem mindig jó, mert ki tudok akadni és megsértődni, ha egy társasjátékban is kikapok. Azt el tudtam fogadni, ha az úszásban Hosszú Katinka ellen veszítettem, mert ő más kategória, de persze a győzelem engem is motivál. Az 1500 gyorson a taktikázást kifejezetten szeretem. Anyukám szerint mondjuk kívülről idegőrlő nézni. Úgy érzem magam, mint egy ragadozó, ahogy a verseny alatt szép lassan megközelítem, majd „megeszem” a többieket. Éltet ez a hajsza, ettől pezseg a vérem. Az a célom, hogy mindenkit megelőzzek.

– Ha már a taktikát említette, és tudjuk, hogy a matek az erőssége: az edzőjével felírják a komplett képletet – jelen esetben versenyeken az elvárt részidőket –, és az egyenlet végén kijön az első hely?

– Egyáltalán nem! Nagyon nem szeretem, ha időben pontosan meghatározott, hogy mondjuk négyszáz vegyesen mit kéne úsznom pillangón. Az úszásban nem szeretek számolgatni. Nem akarok olyan nyomást magamra tenni, amit lehet, hogy nem bírok elviselni. A verseny előtt mindkettőnknek a fejében megvan az idő, amit nem árulunk el egymásnak a döntő végéig.

– Ezért is választotta a hosszabb távokat, a taktikázás miatt? A sprintszámok szóba sem kerültek?

– Fizikailag erre vagyok alkalmas. Talán a dízelautóhoz tudnám magam hasonlítani télen. Beülünk a kocsiba, elindítjuk a motort, várjuk, hogy felmelegedjen, óvatosan elindulunk, és idővel teljesen bemelegszik. A dízel is hosszú távon nagyon jó.

– Olvastam, hogy hangszereken is játszott, számtalan sportágat kipróbált – öttusa, műkorcsolya, balett –, felmerült a jogi és orvosi pálya is, ingadozott a reál és humán vonal között. Mit gondol, miért pont az úszásban lett sikeres, és nem mint fuvolaművész ül itt velem szemben? Hogyan hozta meg a döntéseit, hogy melyik útra lép?

– Nem olyan bonyolult a válaszom: mindig is sajtkukac voltam, nem bírtam egy helyben megmaradni. Ezért sem lettem fuvolaművész… Jártam zenei bölcsődébe, ahol egy kisfiúban megtaláltam a társam a függönymászáshoz. Hamar kiderült, hogy inkább a sport az utam, nem tudtam elképzelni, hogy végigüljem a saját koncertemet. A reál irányába is pont az vitt, hogy a humán vonal, illetve a jogi pálya sok magolást igényel, le kell ülni és be kell tanulni az anyagot, ez sem az én világom. Szeretek pörögni, gondolkodni, fejben lebontani, felépíteni, bizonyítani. A villamosmérnöki pálya szerintem fekszik nekem.

– Talán meglepő választás; mi vonzza ezen a területen?

– Olyan pályát kerestem, ahol segíthetek az emberiségnek. Ezért gondolkodtam, hogy villamos- vagy energetikai mérnök, ha utóbbi, akkor a megújuló energia vagy atomenergetika felé mentem volna. Imádtam a magfizikát, odavoltam, amikor atomerőművekről tanultunk, lenyűgözött a folyamat. Apukám villamosmérnök, láthatom munka közben otthon is, tetszik és vonz ez a szakma. Benne volt az elektromos autók töltőállomásának programozásában, fejlesztésében, és hatott rám az is, ahogy otthon a telefonállomások chipjeit hegesztgeti. Egyébként az elektronikai eszközökkel nagyon rossz hatással vagyunk egymásra, konkrétan elromlanak a közelemben. Annyira, hogy apukám mindent inkább egy tucatszor lement, mielőtt odaenged a gépéhez. Mondták már rám, hogy ha egyszer hatalmas áramkimaradás lesz a világban, tuti közöm lesz hozzám. Komolyra fordítva, ha az úszásban nem is, de ezen a területen remélem, elérek valami olyat, amivel megváltoztathatom az emberiség életét, vagy csak egy-egy ember életét.

– Ha az olimpiáig tartó kétéves tervét nézzük, mik a főbb pontok és állomások?

– Az érettségi és felvételi biztos, hogy szerepel a pontok között, mert úgy szeretném elkezdeni az olimpiai felkészülést, hogy ne kelljen az egyetem miatt aggódnom. Ha ez a két pont sikerül, utána a teljes fókusz a párizsi olimpián lesz. A jövő évi világbajnokságon szeretnék végre döntőbe kerülni – főleg 400 vegyesen, de 1500 gyorson is örülnék neki –, ha sikerül, akkor újabb pipa. A 2024-es dohai világbajnokságot viszont valószínű kihagyjuk az edzőmmel, mert abban az évben lesz még Európa-bajnokság és az olimpia, három fő versenyen nem tudunk csúcsformát elérni. A kontinenstornát pedig az ötkarikás játékok fontos felkészülési állomásának tartom, de a fő állomás Párizs. Örülnék, ha minimum a tokiói hatodik helyet elérném, de ahogy mondtam korábban, minden sportoló álma az olimpiai érem. Nagyjából ez az ötpontos tervem a következő két évre. Ha távolabbra tekintünk, akkora a 2028-as, Los Angeles-i olimpiáig tervezem az úszást, a többi meg utána kiderül.