Fotó: vasassc.hu
Hirdetés

Az új létesítmény előtt Vasas-mezekbe és sálakba öltözött szurkolók, valamint egy maroknyi, dán zászlókat lobogtató csapat tagjai várták az egykori legendás kézilabdázót, az 1982 óta Dániában élő Sterbinszky Amáliát, valamint az angyalföldi klub 1982-ben BEK-győztes csapatának tagjait.

„Negyven-negyvenöt perc kellene ahhoz, hogy Sterbinszky Amália érdemeit felsoroljam. Nekem 28 éves koromban megadatott, hogy ezzel a fantasztikus együttessel dolgozhattam, amelynek ő volt a vezére” – mondta Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetem (TF) rektora, a 37 esztendővel ezelőtti sikercsapat vezetőedzője.

Mocsai kiemelte, Sterbinszky igazi vezető típusú személyiség, aki mindig motiválni tudta társait.

„Ő az edzők álma. Amit mondott, az hangsúlyos, mindenki számára iránymutató volt. Önzetlen volt, mindig a közösség érdekeit tartotta szem előtt” – szögezte le a rektor.

Az egykori kiváló balátlövő elárulta, hogy Markovits László, a Vasas SC elnöke körülbelül egy éve hívta meg az új csarnok átadóünnepségére.

„Amikor azt is elárulta, hogy rólam nevezik el a csarnokot, elsírtam magam. Én is készültem a mai napra, de bevallom, ez volt pályafutásom legnehezebb felkészülése” – mondta meghatottan az ünnepelt.

„Itt vannak a régi társaim, és a barátaim Dániából. Olyan tíz év, mint amit a Vasasban töltöttem, nem sokaknak adatik meg” – közölte, és sok sikert kívánt az új generáció tagjainak.

A köszöntőbeszédek után Tóth József, a XIII. kerület polgármestere, Markovits László, Mocsai Lajos és Sterbinszky Amália leleplezte a csarnok előtt álló táblát, amelyen felirat hirdeti az épület új elnevezését.

A Vasas SC-NEKA másodosztályú női bajnoki előtt filmrészletet vetítettek a legendás BEK-döntőről, felidézve az ünnepelt néhány gólját, majd Markovits László és Sterbinszky Amália a pályára vonult, utóbbi elvégezte a kezdődobást, és elkezdődött a meccs.

Sterbinszky 1964-ben a Debreceni Dózsa csapatában kezdett kézilabdázni, majd a Ferencvároshoz igazolt, 1973 és 1982 között pedig a Vasas SC játékosa volt, végül a visszavonulásáig hátralévő két idényben a dán IF Helsingör együttesét erősítette.

A magyar bajnokságot 11 alkalommal nyerte meg, ötször volt gólkirály. Kilencszeres Magyar Népköztársasági Kupa-győztes, kétszeres dán bajnok, BEK-győztes, további két alkalommal pedig BEK-döntős volt, akit háromszor választottak az év legjobb magyar kézilabdázójának.

A válogatottban 239 mérkőzésen szerepelt, egy világbajnoki ezüst- és három bronzérmet szerzett. A montreali olimpián bronzérmes, Moszkvában negyedik helyezett volt.