Az álom után jöhet a csoda

Tizennégy évesen került a Ferencváros utánpótlásába, alig egy évvel később már az U19-esek között lépett pályára, és gyorsan a legeredményesebb játékossá vált. Majd bemutatkozott a felnőttek között, és alig kétmérkőzéses rutinnal a Magyar Kupa fináléjában is szerepelt, ahol mindenki megjegyezhette a nevét, hiszen három lövésből három gólt is jegyzett. Egyszezonos kölcsönjáték után tért vissza a Fradiba, ahol idén már a legrangosabb európai kupasorozatban, a Bajnokok Ligájában is pályára lép. Bár példaképei hatottak rá, mégis saját játékstílusra törekszik.

– Gyerekként a világklasszis Anna Vjahireva játéka tetszett meg, emlékszem, még mondtam is anyukámnak, én is olyan akarok lenni a pályán, mint az orosz olimpiai bajnok kézilabdázó. Megfogott, ahogyan lát és cselekszik a pályán. Természetesen nagyon sok magyar játékos pályafutását is követtem, mindig voltak kedvenceim, akiktől tanultam, azonban azt is megfogalmaztam magamnak, hogy saját, egyedi stílust szeretnék kialakítani, ami csak engem jellemez és illik a személyiségemhez.

Nemcsak a klubjában járta be a korosztályos ranglétrát és halmozta a sikereket, hanem a válogatottban is. Ifjúsági Európa-bajnok lett 2021-ben, egy évre rá pedig világbajnoki bronzérmes. A felnőtt nemzeti együttesbe tavaly októberben kapott meghívót, az azóta eltelt pár hónapban szerepelt a felnőtt-világbajnokságon, az olimpiai selejtezőn, és most készülhet a párizsi játékokra a csapat legfiatalabb tagjaként. Bár az olimpia volt a legnagyobb álma, a franciaországi sporteseményre még tavaly sem gondolt úgy, mint elérhető célra.

– Az elmúlt években még egyáltalán nem fogalmazódott meg bennem, hogy Párizs akár az én olimpiám is lehet. Anyukámnak korábban azt mondtam, a 2024-es hazai Európa-bajnokság a nagy célom – bár azóta inkább már csak harmadában lesz hazai –, azt tűztem ki magamnak reálisan megvalósítható elképzelésnek, hogy a felnőttválogatott játékosaként pályára léphessek a kontinenstornán. Ahhoz képest korábban megvalósultak a tervek, hiszen már 2023 októberében bekerültem a válogatottba, és a legmerészebb álmaimat is felülmúlva idén eljuthatok az olimpiára. Azért mondom, hogy feltételesen, mert a csapattal megszereztük ugyan a kvótát, de ahhoz, hogy az utazó keret biztos tagja legyek, még nagyon keményen kell dolgoznom a következő időszakban.

Simon Petra 19 évesen került a felnőtt nemzeti együttesbe, ahol egyből a legfiatalabb játékos lett. Azt mondja, beilleszkedési problémái nem voltak, mindenki segített neki feloldódni, és az első buszos utazás alatt a kezdeti izgalom is elmúlt benne.

– Az elején talán kissé meg voltam illetődve, amikor első alkalommal válogatottként felszálltam a buszra még tavaly októberben, de gyorsan elszállt az érzés, és azt mondhatom, ebbe a csapatba könnyű volt beilleszkedni, a társak mindenben segítettek. Biztattak, hogy ne fogjam vissza magam, ne gondoljam túl a helyzetet, csak hozzam azt a kézilabdatudást, ami bennem van. Egyébként ahogy edzésen vagy meccsen pályára lépek, nálam megszűnik a külvilág, csak a feladatomra koncentrálok, teljesen kikapcsolok, így meg sem fordultak a fejemben olyan gondolatok, hogy nekem itt most bizonyítanom kell, meg kell állnom a helyem, ezért félelem sem alakult ki bennem. Próbálom élvezni a játékot. A pályán is kapok segítséget a kapusoktól, a mellettem lévő hármas és szélső védőktől, a támadásban pedig sokat kommunikálok a lövőkkel és beállókkal. Olyan összetartó csapatba kerültem, ahol segítjük egymást, és ezért mindig tudtam kihez fordulni.

A női válogatott elmúlt évei nem elsősorban a sikerről szóltak, világ- és Európa-bajnokságokon a tízen kívüli eredmények jellemezték – a tokiói olimpián hetedik helyen végzett a nemzeti együttes –, és a legutóbbi, decemberi vébén is épp megszerezték az olimpiai selejtezőt érő tizedik helyezést. Mindezek ellenére mégsem volt kétséges, hogy kiharcolják a párizsi szereplést. Simon Petra szerint a 2023-as dán–norvég–svéd közös rendezésű decemberi világbajnokság utolsó meccséig kell visszamenni, hogy megtaláljuk a választ.

– Az elmúlt évek alapján persze jogosan lehetett volna bennünk kételkedés, de az olimpia nagyon erős belső hajtóerőt ad. Minden sportoló álma kijutni a legnagyobb sporteseményre, és minket végig ez hajtott, csapatszinten és egyénileg is, ezért tudott mindenki hozzátenni a sikerhez a teljesítményével. Ha valami nem jött össze, megfogtuk egymás kezét, segítettünk a másiknak, és rendületlenül haladtunk tovább az úton. Az olimpia adott egy szikrát, amiből a csapat lángra lobbant. A világbajnokság utolsó mérkőzésén a horvátok ellen ezért tudtunk az utolsó húsz percben hatgólos hátrányból felállni és fordítani. Az a győzelem további mentális erőt jelentett. Hittünk egymásban, és azt is kezdtük elhinni, hogy nincsen lehetetlen, csapatként, együtt mindenre képesek vagyunk, bárkit legyőzhetünk. A férfiválogatott tatabányai sikerét és hangulatát is át akartuk élni. Motivált minket is, hogy hazai pályán szerezhetjük meg az olimpiai kvótát. Hihetetlen boldogság, hogy mindkét válogatott elérte a célját.

Simon Petra első olimpiájára készül, épp ezért kíváncsiak voltunk rá, hogy gyerekként milyen emlékei kapcsolódtak az ötkarikás játékokhoz. A fiatal kézilabdázó egyébként még meg sem született, amikor húsz éve, utoljára szerepelt a női és a férficsapat is a 2004-es athéni olimpián.

– Ha olimpia, akkor az nekem gyerekként a balatoni nyaraláshoz kapcsolódott, megmaradt bennem az esemény fontossága és a szurkolás élménye. Az első „olimpiám” a pekingi volt négyévesen 2008-ból, de érthető módon konkrét emlékek nem kapcsolódnak hozzá. A következőnél, a 2012-es londoni játékoknál, nyolcévesen Gyurta Dániel emlékezetes olimpiai bajnoki győzelmére viszont emlékszem, olyan hatással lehetett rám, ami a mai napig bennem él. Furcsa belegondolni, és azt hiszem, még nem tudom felfogni, hogy most én is ott lehetek egy olimpián, ugyanakkor azt remélem, tudunk úgy szerepelni, hogy mi is egy életre szóló emléket adjunk majd egy kisgyereknek.

Simon Petra szerint a csapat hite, ereje megvan ahhoz, hogy a sorsolást is látva esélyesek legyenek továbbjutni a csoportból a legjobb nyolc közé. Azt is hozzáteszi azonban a szurkolók „megnyugtatására”, hogy mivel az olimpián a világ jelenlegi legjobb 12 csapata szerepel, várhatóan kiélezett és idegőrlő mérkőzésekre van kilátás. A magyar válogatottal majd azért küzd, hogy csodát tegyen a franciaországi olimpián.