Az amerikai kosárlegenda „üzenete” is kellett a magyar ezüsthöz

A női párosok fináléja után hosszú perceken – úgy tűnt, egy örökkévalóságon – keresztül kellett várni a célfotó kielemzésére és az eredményre. A férfiaknál hasonló jelenet játszódott le, kicsit rövidebb, de cseppet sem nyugodtabb percek alatt, amíg kiderült, a magyar kettős második lett. Nádas Bence megosztotta, nem csak a parton, a vízen is nehezen élték meg ezeket a pillanatokat.

– A németek győzelmét sejtettem, amikor kinéztünk, láttuk őket. De a másik német egység továbbcsúszott. Na, mondom, én ezt nem hiszem el! Negyedikek vagyunk? Kétszer egymás után nem lehetek negyedik az olimpián! Vártunk, és közben valahogy éreztem, hogy fel kell jönnie a HUN feliratnak. Feljött! Ott eltört a mécses. Leírhatatlan érzések jöttek fel belőlem, egyrészt a tegnapi négyes miatt, másrészt, mert a közös munkánknak beérett a gyümölcse, és most már én is elmondhatom magamról, hogy olimpiai érmes vagyok, és ezt az egyik legjobb barátommal élhettem át.

Tótka Sándor elmesélte az elmúlt 24 óra eseményeit, onnantól, hogy a négyessel hetedik helyen végeztek, egészen a páros ezüstig. Utólag elnézést kért a magyar újságíróktól (ilyen is előfordul), mert tegnap nem nyilatkozott, de egyből a párosra kezdett fókuszálni. De az amerikai kosárlabda-legenda üzent neki, és átsegítette a holtponton.

– Nehezen rendeztük a fejünket. Mire visszamentünk a faluba sem lett jobb a helyzet. Elkezdtem tiktokozni és Kobe Bryant videója jött velem szembe. Az NBA-rajongók tudják, miről beszélek: a Lakers 2-0-ra vezetett a döntőben, és akkor azt kérdezte Kobe-tól az újságíró, miért nem örülsz? Kobe azt válaszolta: miért örülnék, a munka még nincs elvégezve! Ezt megnéztem vagy harmincszor. És azt gondoltam, ez az ember már nincs közöttünk, de még mindig tanít… Kirázott a hideg, ledobtam magamról a rossz kedvet, áthívtam a többieket és átbeszéltük a dolgokat. A múltban hagytuk a tegnapot, és teljesen új felállásból mentünk neki. Fantasztikus érzés, hogy sikerült ez az ezüst Bencével. Egy centivel nem tudtunk volna gyorsabban menni, ebben minden benne volt. Megvertük az idei Világkupa-győzteseket, az ausztrálokat, akik majdnem világcsúcsot mentek Szegeden. Elképesztően jó érzés, hogy éremmel térünk haza.

Nádas Bence elárulta, nehéz éjszakán vannak túl, nem találta a megfelelő alvó pozíciót, kavarogtak a gondolatai. A kedvesével való telefonbeszélgetés azonban átlendítette.

– Nem tudom, ki próbált kit nyugtatni. Eleinte ő, majd eltört nála a mécses, végül én nyugtattam őt, és ebben azért én is megnyugodtam. Azt mondtam magamban: akkor férfi leszek, a sarkamra állok, és megmutatjuk, mit tudunk! A mai középfutamban önbizalmat, egót kellett helyrerakni, hogy úgy tudjunk odaállni a döntőre, hogy megmutassuk, mi vagyunk azok a magyar srácok.

A páros tagjai azt mondták, a legrosszabb talán az volt, hogy nem értették, mi történt a négyessel, mi lehetett a probléma, nem jó a forma? Tótka Sándor elárulta, a kételyek egy napig kísérték őket.

– Olyan időket kajakoztunk otthon a négyessel, amivel éremesélyesek voltunk, el se hittük. Ezért úgy jöttünk ide, érmet fogunk szerezni. A tegnapi döntő után úgy mentünk haza, hogy mi a fene folyik itt? Ez a kétely volt velünk a vacsoránál, elalvásnál, ébredésnél. Ma reggel, amikor mentünk középfutamra, rendbetettük, hogy mi jók vagyunk. És elszállt a kétely.

Társa és barátja, Bence szerint a páros döntő mentális harc, amiből győztesen jöttek ki.

– Az ötszáz méter döntő egy pszichológiai csata volt, itt senki nem taktikázott, nem egy betanult pályát ment, hanem kamikázét. Minden egység arra hajt, hogy megtörje a másikat… Olyan volt, mint egy izgalmas meccs, de valójában arról szólt, ki halt meg később.

Az ezüstérmes kajak kettős az ünneplés pillanatában sem felejtette el, hogy honfitársaik is versenyeznek. Izgatottan kérdezték a nyíltvizi úszók eredményét. Mi lett Rasóval és Dáviddal? Amikor elárultuk, kiszakadt belőlük egy kiálltás. A kajakpálya mellől az ezüstösök gratuláltak az arany- és bronzérmes úszóknak.