Az értékmegőrzés programja

Ugyanúgy céltudatosan építik fel a második életüket, ahogyan az elsőt. Az elsőt, amelyben a nevük mellett általában eredménylista és egy sportág szerepel mint titulus. Az új címkéket még keresik. Számtalan versenyzőtől hallottuk az elmúlt évben azt a mondatot: a pályafutásom után szeretnék visszaadni valamit a sportágamnak. E törekvés szinte mindegyik profi sportolót jellemzi, de a módját már nehezebb megtalálni. Ezt a helyzetet ismerte fel, látta meg a Magyar Olimpiai Bizottság és nyújt lehetőséget arra, hogy még az aktív versenyzői pályafutás alatt képzéssel segítse megtalálni a második karriert is. A párizsi olimpiai játékokat követően a hazai szervezet elindította a Fiatal sportvezetők programját, adaptálva a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kezdeményezését. Már a meghirdetésnél kiderült, hiánypótló képzésről van szó, többszörös túljelentkezés volt a MOB-nál, ezért tavaly október óta már a „második fordulót” indították útjára. Olyan 18 és 35 év közötti sportolók jelentkezhettek, akik részt vettek olimpiai kvalifikációban, és pályafutásuk után is szeretnének a sport világában maradni – akár sportvezetőként –, aktívan tenni szakáguk vagy a teljes magyar sport sikeréért. Ellátogattunk a program második csapatának képzésére, hogy személyesen ismerjük, tapasztaljuk meg a sajátosságát, népszerűségét, erejét.

A második kurzust is tizenhatan kezdték el, ezúttal tizenöt sportágból. A névsort nézve és a sportolók között sétálva szembetűnő, hogy nem feltétlen a legismertebb, legeredményesebb hazai versenyzőkkel találkoztunk a MOB új székházában. Már önmagában pluszpontot adhatunk a programnak azért, hogy szemmel láthatóan az olimpiai család tényleg minden tagjának lehetőséget kínál. Az órarendet elnézve megállapítható, elméleti és gyakorlati foglalkozás is szerepet kap, a pénzügyi ismeretektől a sportirányítás felépítésén keresztül a sportdiplomácia, a tárgyalástechnika, a személyiségfejlesztés és a kommunikáció szinte minden területét érintik, vagyis átfogó ismeretanyagot nyújt a kétszer három napos képzés.

Az egyik legnagyobb pozitívum, hogy nem a szokásos oktató-hallgató felállás érződik, a tudás átadásán túl ténylegesen az egyénre figyelnek, hogy a program keretein belül mindenki megtalálhassa a saját útját. Külső szemlélőként és a sportolókkal beszélve is megállapítható, a másik ereje a programnak, hogy minden hallgató mentort kap. Olyan az élsportból érkező, majd utána is sikeres sportvezetői karriert befutó szakembereket kértek fel, akik ténylegesen átélték az átmeneti időszak, a karrierváltás nehézségeit, és ezúttal támogatóként vannak a jelentkezők mellett. Nemcsak a képzés pár napjában, hanem utána is segítenek megtalálni a mentoráltjuk útját és a hozzájuk illő lehetőséget.

Az egyik mentor a többszörös világ- és Európa-bajnok, olimpikon Sárfalvi Péter, aki öttusakarrierje lezárása után egy évtizeden át a Hír Televízió hírolvasója, majd helyettes sportállamtitkár volt, és a Károli Gáspár Református Egyetem Sportigazgatója.

– Az egyik legfontosabb, amit kiemelek a mentoráltjaimnak: az önbizalom. Az, hogy nem próbálták ki magukat semmilyen más területen a profi sporton kívül, nem azt jelenti, hogy ne volnának alkalmasak másra. Pontosan azt látom és tapasztaltam, hogy a sportolók egyik erőssége az alkalmazkodás képessége, a koncentráció, jobban bírják a terhelést, a stresszt. Rengeteg olyan adottságuk van, amit az élsportban megszereztek és nagyon jól tudnak hasznosítani az élet bármely területen.

Sárfalvi Péter azt mondja, pár évtizede nem állt annyi lehetőség rendelkezésre egy visszavonuló sportolónak, mint napjainkban, de meg kell találni a hozzájuk leginkább illőt.

– Teljesen átérzem a mentoráltak helyzetét, mert minden sportoló kicsit belehal abba, hogy véget ér a sportpályafutása. Én sem tudtam még 2000-ben, a sydney-i olimpián, amikor elbuktam a lovagláson, mi lesz velem, hogyan halad tovább az életem. Azzal tisztában voltam, hogy sporttal kapcsolatos dolgokkal szeretnék foglalkozni, de konkrétum nem volt a fejemben. Hiába volt diplomám, papírjaim, harmincévesen ott álltam pályakezdőként, a gyakorlati tapasztalat hiányával egy teljesen új élet kezdetén. Ezért tartom hiánypótló kezdeményezésnek a MOB Fiatal sportvezetők programját, mert arra van szüksége minden sportolónak, hogy mutassanak neki irányt. Megtapasztaltam az átállás nehézségét, az élsportolói út lezárását követő útkeresést, végigmentem az állomásokon, lépcsőfokokon, ahogy a többi mentortársam is. Azt gondolom, mivel azonos közegből jövünk, hitelesebben segíthetjük a mostaniakat. Talán mi még zártabb burokban éltünk, a mai fiatalok rátermettebbek, nyitottabbak, több lehetőség adatott nekik, de ezeket a lehetőségeket meg is kell ragadni. A mi feladatunk, hogy elmeséljük a saját történetünket, hogyan álltunk meg a lábunkon a sport után, és tapasztalatunkkal segítsük őket megtalálni a saját útjukat.

Sárfalvi Péter egyik mentoráltja egykori sportágából, az öttusából, Simon Sarolta, míg a másik Kempf Zoltán Zozo, a BMX Freestyle hazai legismertebb és legeredményesebb képviselője. Tavaly júniusban az utcai sportok Olimpiai Kvalifikációs Sorozatát élőben követtük végig a Ludovika Campuson, ahol a döntője előtt egy órával megteltek a lelátók és a környező dombok, hatalmas ováció fogadta a magyar bringást. Az extrém sportok hatalmas népszerűségnek örvendenek világszerte, Kempf Zozo egymaga is sokat tett azért, hogy sportága itthon is jelentős nézősereget vonzzon, és továbbra is mindent megtenne a BMX-ért, ezért is jelentkezett a sportvezetői képzésre.

– Nekem nagyon sokat adott a BMX. Együtt kezdtem barátokkal, jól éreztük magunkat, sokat mozoghattam, majd utaztam, tanultam. Oktattam gyerekeket, szervezek nyári tábort kicsiknek, a sport népszerűsítése mindig cél volt nálam, szeretnék minél több fiatalt bevonzani a sportba, hogy átéljék, megtapasztalják mindazt, ami nekem megadatott. A bringa is sok mindenre megtanít, ha egy trükk nem jön egyből, kitartóan és sokat kell gyakorolni. Egyik célom a tanító jellegére is rámutatni, jobban előtérbe helyezni, mert a BMX-ben sem csak a versenyzés és az eredmények számítanak, hanem a fejlődésünk. Én is szeretnék még többet visszaadni a sportágamnak, azért vagyok itt, hogy tanuljak.

Az extrém sportok népszerűsége felfelé ível, a BMX Freestyle a 2021-es tokiói és a 2024-es párizsi játékokon is sikerrel szerepelt, valószínűleg stabil helyet szerzett magának az ötkarikás programban.

– Pozitív visszajelzéseket hallottam a BMX-ről, elég jó nézettséget produkált, két olimpiai szezont letudott és 2028-ban, Los Angelesben is ott lesz, ez jó irány. Bizakodó vagyok, szeretném, ha minél több magyar fiatal bukkanna fel és talán négy, nyolc vagy tizenkét év múlva mi is tudnánk olimpiai versenyzőt adni az országnak.

Még egy nagy dobásra készül és lezárná pályafutását. A hazai karate egyik kiválósága, az Európa-bajnok, világbajnoki és Világjátékok-ezüstérmes Tadissi Yves Martial idén fejezné be első karrierjét, de évek óta tudatosan készül a másodikra. Nem meglepő, hogy a MOB programján látjuk, minden, a sporttal kapcsolatos hazai képzésen próbál részt venni. A karatéban eltöltött 25 év után a megszerzett tudását akár sportvezetőként vagy a sportdiplomáciában kamatoztatná.

– Közelít a karrierem vége, elgondolkodtam már, hogyan tovább, a sport világában képzelem el magam. Alapvetően mindig a sportdiplomáciában gondolkodtam, illetve nagyon érdekelt a tanulmányaim során a külügyekkel, külpolitikával, sporttal kapcsolatos tevékenység. A Nemzetközi Közszolgálati Egyetemen végeztem nemzetközi igazgatási alapszakon, valamit közigazgatási mesterképzésen európai és nemzetközi szakirányon, és szeptember óta a Magyar Diplomáciai Akadémiának vagyok a diplomataképző programjában. Úgy érzem, egy idő elteltével a sportdiplomácia lehet az én utam, mivel ott is az a lényeg, hogy a magyar érdekeket, a magyar sportolókat képviseljük. Számomra összehasonlítható a sporttal is, hiszen a világversenyek alkalmával is a magyar színeket képviseltük, képviseltem – nem kevésszer. Szeretnék visszaadni a magyar sportnak, mert igaz, a 25 év alatt is sokat adtam, de sokat is kaptam.

Tadissi Martial a tokiói olimpiáról lemaradt, és mivel a karate Párizsban nem szerepelt a programban és Los Angelesben sem került fel, így pályafutása során nem adattak meg neki az ötkarikás játékok.

– A karate a szívem csücske és ezért is szeretném a sportágam egy olyan úton kísérni, ami ahhoz vezet, hogy visszakerüljön az olimpia programjába. Nyilván már nem az én sportolói generációmat érinti, de a jövő nemzedékének mindenképp szeretném megadni, hogy egy esetleges olimpiai kvalifikációban és egy olimpián tudjanak indulni.

Jelenlegi célja megszerezni a kvalifikációt az idei Világjátékokra, ami most a karaténak a legmagasabban jegyzett multisporteseménye. A legutóbbin ezüstérmet szerzett, most azért harcol, hogy a súlycsoportjában induló nyolc résztvevő egyike lehessen. Ha sikerül, az augusztusi Világjátékokon zárná le a sportpályafutását.

Bár becsöngetés nincs, a képzés megkezdődött. A hallgatókkal legközelebb várhatóan a sportpályákon találkozunk, hiszen jelenleg az első karrierjüknél, az élsportnál tartanak. Nincs kétségünk afelől, hogy pár év múlva a másik karrierjükben, a másik oldalon, de továbbra is a magyar sport sikeréért dolgoznak majd.