Az olimpiai dobogóig ugrana

– Itt ülünk egy cukrászdában, de még egy sütit sem engedélyezett magának. Az Európa-bajnoki aranyérem után sem fér bele egy kis édesség?

– Egy tornásznak nagyon kell figyelnie a súlyára, fent a szeren sokat számít, ha két kilóval többet cipel az ember. Szerencsére sikerült beállítani a súlyomat, ezért is figyelek az étkezésemre. Nem csak edzésen kell mindent elvégezni, fontos, hogy a csarnokon kívül is mindent megtegyünk: egy élsportolónak a gyógytornász, a sportmasszőr vagy a pszichológus ugyanúgy szükséges az életében. Egy kis kikapcsolódást azért engedélyeztem magamnak a kontinenstorna után. Legalább négy éve nem voltam nyaralni, most hat nap aktív pihenés jutott Horvátországban.

– Ha az egész Európa-bajnokságot nézzük, mondhatjuk, hogy olyan, mintha egy hullámvasúton utazott volna?

– Igen, eléggé hullámzóan alakult ez az egy hét. Azt éreztem előtte, hogy az edzéseken mindent megtettem, a felkészülés nagyon jól sikerült. A hibák okát abban látom, hogy fejben néha kicsit elvesztem, ezen mindenféleképp javítani kell. Az utolsó napon az ugrásgyőzelem azért feldobta a hangulatomat.

– Érdekes, hogy a mentális részét említette, mert kívülről pont úgy tűnt, történhet bármi, mindenből talpra tud állni, egy különlegesen drámai döntő sem billentheti ki, vagyis mentálisan erősnek látszott.

– Inkább azt mondanám, az évek alatt megtanultam kezelni ezeket a helyzeteket. Az edzőm is mindig azt mondja, hiba előfordulhat, de ilyenkor egyből tovább kell lépni. Egy rontáson még nem múlik egy egész Európa-bajnokság. Ha az elején nem is kezdek jól – mint most a gerendán –, arra kell koncentrálni, hogy a többi három szeren még javíthatok. Nyilván azért bántja az embert egy-egy rontás, de tovább kell lépni. Mentálisan abban kell fejlődnöm, hogy ezek a hibák ne forduljanak elő.

– Eddig inkább a felemás korlátot nevezte a kedvencének, a legnagyobb sikereit mégis ugrásban éri el. Megtörtént már a helycsere?

– Tényleg kicsit különös ez a helyzet, mert a szívemhez a korlát áll a legközelebb, és történhet bármi, a pályafutásom alatt szerintem ez már nem változik. De négyszeres tornászként mindenhol teljesíteni akarok, és nagyon örülök, hogy ugrásban sikerült kiemelkedő eredményeket elérnem.

– Mit gondol, miért pont az ugrásban a legeredményesebb?

– Eddig igazából nem gondoltam bele, de a kiemelkedő eredmény okát talán két dologban látom: az első gyakorlatom a Jurcsenkó-duplacsavar, amit ugyan régóta csinálok, de a mai napig nagyon erősnek minősül, egyre többen próbálkoznak vele. A másik pedig egy kézenátfordulás-szuplé, amit most először mutattam be az Európa-bajnokságon. Valójában nagyon régóta elkezdtük gyakorolni az edzőmmel, de nem haladtam vele, egyszerűen nem akart összeállni, a versenyek miatt pedig mindig háttérbe szorult. Most kezdett alakulni, de ebből van hova fejlődni, mert a végén egy kézenátfordulás másfél csavar lesz belőle. Ha sikerül kivitelezni, akkor mindkét ugrásom világszínvonalú lesz. De hozzátenném gyorsan, nagyon fontosnak tartom, hogy mind a négy szeren fejlődjek.

– Ahogy említette, két világszínvonalú ugráson dolgoznak, mit jelenthet mindez pontokban vagy helyezésben? Olimpiai dobogóra is ugorhat ezáltal?

– Azt gondolom, igen, bár ezek még nagyon nagy álmok, és furcsa is kimondanom. Fel kell dolgoznom, hogy esélyes lehetek, és hinnem kell magamban, hogy képes vagyok világbajnokságon vagy olimpián dobogóra állni ezzel az ugrással.

– Ennyi izgalomban sem lehetett még része ugrás fináléjában, mint most, két sérülés is pont az ugrása előtt történt. Hogyan sikerült kizárnia minden körülményt?

– Soha nem éltem még át ilyen világversenyt. Nagyon nehéz pillanatok voltak, azért is, mert pont előttem történt. A bolgár lány után jöttem volna, a súlyos sérülése miatt legalább húsz percet állt a verseny. Amikor láttam, hogy mekkora a baj, egyből elfordultam, próbáltam nem a sérülésére koncentrálni, hanem igyekeztem mozogni, melegen tartani az izmaimat. A tökéletes ugrásomra fókuszáltam, végiggondoltam, mit kell csinálni ahhoz, hogy véghez vigyem. Szerencsére a bírók tekintettel voltak ránk ebben a helyzetben, megengedték, hogy felmenjünk a pódiumra és újra bemelegítsünk, így vissza tudtam rázódni a versenyhangulatba. Nehéz szituáció volt, az biztos, de sikerült kezelnem.

– Mikor érezte, hogy az ugrása győzelmet érhet?

– Bevallom, nagy kő esett le a szívemről, amikor talajt értem az első ugrásomnál. Úgy éreztem, jól sikerült, megnyugodtam, figyeltem az edzőm utasításait a következőre. Amikor megérkeztem a második ugrásomba, na, akkor már egy hatalmas kő esett le szívemről. Több pontot kaptam, mint a selejtezőben, sikerült az első helyre ugranom. Még egy pici izgalom azért volt bennem, hogy megtartsam a pozíciómat, de hála istennek nem történt változás. Fel sem fogtam, hogy háromszoros Európa-bajnok lettem.

– A döntő előtt azért eljátszott a gondolattal?

– Első helyen kvalifikáltam magam, de próbáltam ezt nem nyomásként megélni. Persze az ember mindent megtesz, hogy megtartsa az első helyet, de inkább arra helyeztem magamban a hangsúlyt, hogy két jó ugrást mutassak be, mert ha az sikerül, az eredmény is szép lehet.

– Ezen a kontinenstornán kijutott hullámhegyekből és -völgyekből. Az utolsó napon, egy drámai döntő végén állhatott fel a dobogó legfelső fokára, mindezt úgy vitte véghez, hogy korábban a felemás korlát selejtezőjében ijesztő pillanatokat élhetett át, amikor leesett.

– Éreztem, hogy rosszul alakul az elem, a fogásom nem volt a megfelelő, a tenyérvédőm begyűrődött. Nem volt mit tenni, elindítottam az elemet, bár tudtam, nem sikerül, akkor is megpróbáltam. A korlátnál ezért lehet ott az edző a versenyző mellett, tompíthat az esésen. Az ijedtséget az okozhatta, hogy aránylag sok ideig feküdtem. Igazából nem fájt semmim, de próbáltam összeszedni a gondolataimat, mert a gyakorlatot be kellett fejezni. Kívülről rémisztőnek tűnhetett, a szüleim is megijedtek a helyszínen. Az edzéseken nemcsak az elemeket, hanem az esést is begyakoroljuk.

– Ilyen események után szerzett aztán ugrásban aranyérmet. Úgy érzi, hagyott még érmet Münchenben?

– Igen, sajnos. A pontszámok alapján összetettben is ott lehettem volna a dobogó tetején, és korláton is lett volna esélyem az éremre. A gerendán kétszer is leestem, korláton is hibáztam, nagyon csalódott voltam, mert úgy éreztem, helyem van a dobogón, ezért is vegyesek az érzéseim Európa-bajnoksággal kapcsolatban. 

– Ugrásban viszont történelmet írt, magyar tornászok között egyedüliként mondhatja magát kétszeres Eb-győztesnek ezen a szeren.

– Számomra ez mindenféleképpen nagy szó. Két éve két aranyérmet szereztem a kontinenstornán, de a tavalyi évre visszatekintve megint vegyesek az érzések, mert az Eb nem sikerült jól, és az olimpián is kevésen múlott korláton a döntő. Azt érzem, edzésen mindent megteszek, de mentálisan erősödnöm kell. Ha átugrom fejben ezt a gátat, akkor nagy eredmények várnak még rám.

– A 2020-at sikeres évnek minősíthetjük, és eddig 2022 is az. Ha kétévenként jönnek a kimagasló eredmények, bárhogy számolom a következő, 2024, Párizs, olimpia…

– Ha belegondolok, hogy még csak most ért véget Tokió és másfél év múlva újabb olimpia… De ennyi idő alatt is meg lehet csinálni, hogy dobogón legyek. Nagyon reménykedem, hogy csapatban is sikerül kvalifikálnunk az olimpiára, mert eddig kétszer egyedül voltam, csapattal biztos hatalmas élmény lenne. Ha mindenki beleteszi a kemény munkát és elhiszi, hogy képesek vagyunk rá, akkor ott a helyünk Párizsban.

– Ez az Európa-bajnoki arany mit jelenthet az októberi világbajnokságon?

– Most lendületben vagyok, a világbajnokságon talán a dobogó is összejöhet. Ugrásban és korláton érzem leginkább, hogy ott lehetek a legjobbak között, de addig nagyon kemény munka vár még rám.

– Az ugrás eredményességén felbuzdulva érdemes esetleg egy szert jobban favorizálni, és erre építeni?

– Négy szer, négy esély. Ha egyet kiemelnék, akkor lecsökkenne egyre az esélyem, ami akár jól is elsülhet, de ha most az Európa-bajnokságot nézem, hiába volt erős és jó a gyakorlatom korláton, mégis az ugrás jött be. Fontos, hogy a bírók lássák: négyszeres tornász vagyok, és én is annak tartom magamat. Külön örülök, hogy világversenyen talajon most először döntőbe jutottam. Fontos visszacsatolás számomra. 

– Berki Krisztián visszavonulása után nyugodtan mondhatjuk, hogy évek óta a magyar tornasport első számú csillaga. Ez motiváló vagy megterhelő? 

– Megtisztelő, próbálom nem teherként megélni. A teljesítményt nemcsak a sportágam várja el tőlem, hanem én is magamtól. Koncentrálok a feladataimra, és remélem, büszke tud rám lenni mindenki.