Az „olimpiai fedélzeten” – a francia fővárosból jelentjük
Veterán vívó taxis, olimpikon vízilabdás apuka mint repülőgép-kapitány és a sportolók, akik Párizs felé tartanak. Velük együtt a demokrata.hu tudósítója is elindult az ötkarikás játékokra a Team Hungary gépével. Elkezdődött az olimpia! Az első napot rögtön a női kézilabdázóink mérkőzésével zártuk, vagyis inkább nyitottuk. Már honlapunk is a fedélzeten – útinapló az öt karika jegyében.
Nem titok, némi izgalommal vegyes kíváncsisággal vágtunk neki a párizsi kalandnak. E sorok írója kétszer már tudósíthatott a világ legnagyobb sporteseményéről – Pekingből és Londonból. A mostani azonban több szempontból is más és különleges. A demokrata.hu ugyanis először képviselteti magát a játékokon, a közös történetünk pedig Párizsba vezetett.
A különleges úthoz különleges körítés illik. Sportszerető taxist sikerült kifogni a reptérre menet, sőt, a beszélgetés alatt az is kiderül, hogy egy vívó ült a volán mögött. Épp ezért az olimpia alatt szakértő szemmel követi a magyarok szereplését, duplán drukkol minden pástra lépőnek. Sofőrünk – akinek kiléte maradjon titok – egyébként annyira szereti sportágát, hogy a mai napig indul veterán nemzetközi versenyeken is.
És ha már vívás, a férfi kardcsapattal együtt keltünk útnak. Mellettük az úszók második turnusának tagjai – az ötödik és egyben utolsó olimpiáján szereplő Telegdy-Kapás Boglárkával –, a nőivízilabda-válogatott és cselgáncsozók is csütörtökön indultak el Párizs irányába. Szóval az egy négyzetméterre jutó piros pólós, Hungary feliratos sportolók száma jelentős volt a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren.
Özbas Szofival futottunk össze, aki két éve nyilatkozott a Demokratának, akkor a dzsúdó mellett a zenéről is sokat beszéltünk, hiszen Szofi gitározik. Most megegyeztünk abban, milyen érdekes az élet, hogy együtt megyünk az olimpiára. Berki Krisztiánnal tornásszal a közös olimpiai emlékeinket elevenítettük fel, a 2012-es londoni aranyát, amiről a helyszínen tudósítottam.
Szilágyi Áron vállát nemcsak az (arany)esély terhe és elvárása nyomja, hanem a lapogatások is, a háromszoros olimpiai bajnokot sokan felismerték a reptéren. Pár jó szó, kis hátba veregetés, szelfik.
A közös szál itt is Londonba vezet, azóta Áron két játékon két aranyat nyert. Szép pillanat lehetne Párizsban… De inkább nem folytatjuk.
Nincsen járat késés nélkül – hangzik el már a fedélzeten. A résidő miatt egy kis várakozást követően azért felszállt az olimpikonokat szállító Wizzair-gép. A kapitány, Molnár Balázs nem hétköznapi módon köszöntötte utasait, mondjuk maguk az utasok nagy része sem hétköznapi. „Megtisztelés ezt a gépet repülni!” Azt is elárulta, nem véletlenül esett rá a választás a Team Hungary pilótájaként, mivel „kisfia” is szerepel a párizsi olimpián. A nem is olyan kicsi fiú pedig nem más, mint Molnár Erik, a vízilabda-válogatott játékosa, aki első olimpiáján száll vízbe.
A kapitány a bevezetőt úgy zárta: „Sok sikert, hajrá, magyarok!” A fedélzet tapssal köszönte meg szavait.
A landolást követő rövid párizsi tapasztalat: kedves, lelkes, segítőkész önkéntesek mindenhol. A biztonságérzetünkről is gondoskodnak, a reptéren, utcán, metrón, mindenhol fegyveres katonák, rendőrök felügyelik a játékokat. A 14-es metróvonal meghosszabbításával – ami az olimpiára készült el – az Orlytól egyenesen a belvárosba jutni. Mindenhol olimpiai jelképek, színek, táblák, elvéteni nehéz lenne az úti célt.
A helyi tömegközlekedés azért a gyorsasága ellenére tartogat kihívást is, és elég hamar feledésbe merült a profi és szép, tiszta 14-es… bár aki egyes budapesti, légkondimentes járatokon szocializálódott, nem lepődik meg.
Az első hivatalos utunk a női kézilabdázók nyitómérkőzésre vezetett. A metrótól az arénáig jelentős sétát kellett megtenni, és a média külön bejáratának megtalálása is tartogatott volna kihívást, ha nem lett volna segítségünkre Rosta István, aki jelenleg az M4 Sport szakkommentátoraként is tevékenykedik. Ezúton is köszönjük a navigációt!
A nyári olimpia ellenére a légkör bent elég fagyos, érdemes meleg ruházattal készülni, az biztos, hogy a légkondicionálók kapacitásával itt nincs gond. Ami a francia megoldásokat illeti, mondjuk úgy, nem fektettek nagy hangsúlyt arra, hogy külön mellékhelyiségek építésével bajlódjanak, a mobilvécék előtt kígyózó sorok… A francia-magyar találkozót megelőzően másfél órával már gyülekezett a tömeg, és a hazaiak nyitómeccsére meg is teltek a lelátók. A hangulat gyorsan felforrósodott, telt ház, talpon több ezer francia, de a magyar szurkolók hangja is hallatszott a tömegből. Ha a mérkőzés magyar szempontból nem is alakult kedvezően, az első sporteseménynek, az olimpiai megnyitó előtti nyitánynak megfelelt.
Egy hosszú nap végén kijelenthetjük – ahogy a kézis lányok is mondták ,– itt vagyunk az olimpián! Folytatjuk…
