Berobbant a jövő válogatottja

Ha a megfiatalított válogatott kifejezést halljuk, nem feltétlen a sikeresség juthat egyből eszünkbe, hanem leginkább a jövő reménységeire gondolhatunk, vagyis azokra a sportolókra, akik koruk miatt még éppen csak bontogatják szárnyaikat a felnőttmezőnyben. Ha egy eredményes korosztály befejezi aktív pályafutását, ritkán megy zökkenőmentesen az átállás, előfordul, hogy éveket kell várni, amíg világeseményeken bizonyít egy-egy ifjú titán. A birkózásban pedig olyan klasszisok vonultak vissza a tokiói olimpia után, mint az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Lőrincz Tamás és testvére, az olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok Viktor. A 31 esztendős, fiatalabb Lőrincz a párizsi olimpián már inkább edzőként bizonyítana. De befejezte pályafutását a világbajnok Kiss Balázs és Korpási Bálint, a nőknél a világbajnok Sastin Marianna és az Európa-bajnok Barka Emese is. Az elmúlt évtized meghatározó birkózói mondtak búcsút a szőnyegnek, a sportágtól azonban nem távolodnak el.

Talán nem véletlen, hogy a hazai Európa-bajnokság szlogenjének a „Hősök voltak – hősök lesznek” mondatot választották, utalva a múlt sikereire és bízva a jövő reménységeiben. Az új generáció viszont úgy döntött, átírja a szlogent, és a jövőt inkább a jelenre cseréli. A korábbi világ- és Európa-bajnok, a szövetség szakmai igazgatója, Bácsi Péter azon kijelentése, hogy mindegyik szakágtól érmeket vár, azért sejtetett valamit, a valóság azonban minden képzeletet felülmúlt.

– A felnőtt-kontinenstorna előtti U23-as Eb-n már hatalmas sikert arattak a fiatalok, a tíz érem már jelezte, hogy lehet okunk bizakodásra. Előzetesen öt éremmel számoltam, álmodni se mertem volna, hogy majdnem a dupláját, kilencet szereznek majd a versenyzők, aranyra meg csak félve gondoltunk. Egy hazai világesemény bármennyire is kiválóan szervezett, és lehet a közönség is fantasztikus, mégis maradna bennünk hiány­érzet a legfényesebb medál nélkül. Hatalmas siker, hogy a két győzelem után kétszer hallhattuk a Himnuszt. Minden várakozásunkat felülmúlta – mondta a Demokratának Bácsi Péter.

A két arany keretbe foglalta az Európa-bajnokságot, az elsőt egyből az elején, szabadfogásban Muszukajev Iszmail nyerte meg. A honosított sportoló köszönetet mondott hazánknak a győzelme után, úgy fogalmazott, hosszú út áll mögötte, rengeteg akadályt kellett legyőznie és hálás Magyarországnak, amiért lehetősége nyílt valóra váltani az álmát.

Az Eb záró napján a kötöttfogású Fritsch Róbert tiszteletére szólt a Himnusz, aki a döntő után bevallotta, az arany­éremért jött, amit – ahogy fogalmazott – gigászi csatában ért el.

Ligeti Dániel nyolc év után, sérülten küzdve szerzett újra érmet. Dollák Tamara az U23-as Európa-bajnokság után, első felnőtt-világeseményén dobogóra állhatott, három héten belül két bronzérmet szerzett a kontinenstornákon. Nagy Bernadett megnyerte a márciusi utánpótlás-Eb-t, és szintén sikeresen mutatkozott be a felnőttek között, bronzérmes lett. A két arany mellett két ezüst- és öt bronzérmet gyűjtött be a magyar válogatott a hazai rendezésű kontinenstornán, vagyis berobban a jövő válogatottja.

– Ha röviden akarnék válaszolni, azt mondanám, a kemény munka biztosítja a birkózósportban a folytonosságot. De a másik fontos tényező, hogy a válogatott edzői a fiatalabb korosztályt tudatosan próbálják beépíteni a felnőttválogatottba; akik most az Európa-bajnokságon a kötöttfogásban szerepeltek, azokkal még együtt birkóztam. Ezek a fiatalok rajtunk nevelkedtek, jól ismerjük a képességeiket – felelte Bácsi Péter arra a felvetésre, mi lehet az oka annak, hogy a birkózásban folyamatos az eredményesség, hiába a generációváltás.

A szakmai igazgató meg is jegyezte magának akkor azokat a tehetséges a fia­talokat, akikkel aktív pályafutása alatt együtt birkózott, és most már a felnőttválogatott tagjai lehetnek.

– Nyilván a saját súlycsoportomhoz közel állókról beszélhetek leginkább, Szilvássy Erikről vagy Takács Istvánról. Utóbbi például a 2018-as hazai világbajnokságon segítette a bemelegítésemet, a ráhangolódást, felkészülést a versenyre. De említhetném a Lévai testvéreket is, Tamás harmadik lett most az Európa-bajnokságon. Váncza István utánpótlás-világversenyeken már nyert érmet, és most a felnőttek között ezüstérmes lett a kontinenstornán, és biztos vagyok benne, lesz még fényesebb is az a medál. Azt hiszem, az egész csapatról elmondható, ezek a fiatalok korábban letették már a névjegyüket, engem ezért sem ért váratlanul a mostani sikerük. Örülök, hogy beérett az új generáció. Hiszem, hogy tovább tudják vinni ugyanazt az eredményességet, amihez az évek alatt hozzászoktunk, ezért bizakodó vagyok a jövővel kapcsolatban.

A szakmai igazgató szavainak alátámasztására talán pont a 23 esztendős Lévai Tamás nyilatkozatát érdemes kiemelni: „Az egész eddigi életem benne van ebben a bronzéremben.”

Nem lehet ugyanakkor figyelmen kívül hagyni, hogy a háború miatt két birkózó-nagyhatalom is távol maradt a kontinenstornától. Bácsi Péter szerint néhol átírhatták volna az eredményeket, de a sikereket nem lehet elvitatni a magyar csapattól.

– Azok a nemzetek, amelyek nem lehettek itt, főleg szabadfogásban hozhattak volna jelentősebb változást. De ha azt nézzük, hogy a kötöttfogás döntőjében Fritsch Róbert a címvédőt győzte le, akkor nem kell magyarázni az eredményeket. Nem csökkenti a sikert és a teljesítményt, hogy a háború miatt távol maradók miatt nem lehetett teljes a mezőny. A fiatalok most még felnőtt-pályafutásuk elején járnak, szárnyakat adhat nekik, hogy hazai világversenyen szerepeltek, megtapasztalták, mivel jár itthon egy Európa-bajnokságon eredményesen szerepelni.

Bácsi Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy a Covid nemcsak a felnőttválogatott olimpiai felkészülését írta át, hanem az utánpótlásnál is érződött a hatása, amit sok munkával kompenzáltak, mindenki erőn felül teljesített. Kiemelte, a birkózósportban hatalmas kiesést és hátrányt jelent, ha a valaki hosszabb ideig nem versenyezhet. A fiataloknál egy év pocsékba ment, elmaradtak a világversenyek, pedig az utánpótláskorú sportolók felépítésénél, menedzselésénél a folyamatos versenyzés a legfontosabb. Az Európa-bajnokságon elért siker ezért még inkább felértékelődik.

Bácsi Péter a 2018-as hazai világbajnokságon állhatott fel a dobogó tetejére, a mostani kontinenstorna előhozta azokat az emlékeket is.

– Az Európa-bajnokság főpróbája alatt, amikor teszteltük a körülményeket, még én is megmozgattam a nyakamat, vállamat, elképzeltem, milyen jó lenne versenyzőként újra átélni mindent. Fantasztikus érzés, amikor az ember bevonul, és skandálják a ria-ria-Hungáriát. Amikor 2018-ban itthon világbajnok lehettem, nem tudtam ott felfogni és megélni, mert annyira elragadott a pillanat. Most kívülről látva, sikerült ismét átélnem. Köszönet a versenyzőknek, hogy ezt az élményt megadták. Néha hiányzik még az élsportnak az a része, hogy felmenni a szőnyegre és küzdeni, de az izgalmat, atmoszférát a lelátóról is átéltem.

Talán nem véletlen, hogy nem Bácsi Péter az egyetlen, aki a sportágban maradt. Szinte az összes most visszavonult klasszis a birkózásban vállal szerepet, edzőként, kapitányként, sportvezetőként. A tokiói ezüstérmes Lőrincz Viktor edző lett, az olimpiai bajnok Lőrincz Tamás a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) szakmai igazgatója, a női birkózás első Európa-bajnoka, Barka Emese a KIMBA edzője.

– Ha korábban a siker összetevőiről beszéltünk, ezt is hozzáadhatjuk, mert csak az tud a sportágban segíteni, aki mindezeken a folyamatokon végigment. Nekünk a birkózás a szenvedélyünk, az életünk, nem akarjuk és nem is lehet elengedni – mondta Bácsi Péter, a Magyar Birkózó Szövetség szakmai igazgatója. – Ezek az eredmények pedig megerősítik az embert abban, hogy van értelme a munkának, és reméljük, a jövőben is sokat tudunk adni a birkózásnak edzőként, sportvezetőként vagy bármilyen más területen.