Boczkó Gábor: Többször elszállt a fejemben a gőz!
Szilágyi Áron veresége után gyalog akart hazaindulni, de bízott benne, hogy titkos favoritja szép befejezést ad a napnak. Segítségként, a feszültség oldására próbált pár poént elsütni Muhari Eszternek, de az újdonsült bronzérmest semmivel sem lehetett kizökkenteni a nap folyamán. Boczkó Gábor szövetségi kapitány versenyzői pályafutása alatt nem izgult annyira, mint most, és a 14-14-es kiélezett helyzetet sem szerette meg Peking óta.
– Amikor még versenyeztem, akkor sem voltam ilyen újságírógyűrűben! – lepődött meg a szövetségi kapitány a média munkatársainak népes táborát meglátva.
Ha már a versenyzői korszakát felhozta, megjegyeztük Boczkó Gábornak, mintha régebben nyugodtabb lett volna a páston, mint most mellette.
– Amíg abba nem hagytam a versenyzést, nem nagyon izgultam vívóversenyen. Szilágyi Áron veresége nagyon mélyre tett, majdnem elindultam haza gyalog. Abban bíztam, a többiek megrázzák magukat esetleg a fiúknál, de igazából Eszter hozta azt, amit én titkon nagyon vártam, nekem ő volt a titkos esélyesem. Az elmúlt félév viszontagságából és bizonytalanságából erőt tudott meríteni, és megcsinálta. Nagyon örülök neki, korábbi párbajtőrözőként is, hogy ilyen fiatalon, ilyen éretten és bátran vívott, extra volt, amit nyújtott.
A szövetségi kapitány úgy látta, ahogy haladt előre, Muhari Eszternek egyre magabiztosabb lett a vívása.
– Szép lassan melegedett be, az első asszó első harmadában látszott, hogy még nem nagyon tudja, merre van, szépen menetelve jött meg az önbizalma, összeállt a vívása. Végig azt kommunikáltuk az edzőjével, ne nézzen se jobbra, se balra, csak az ellenfélre, ne lássa azt, hogy több ezer ember van itt. Nem megsértve senkit, de azt mondtuk neki: vívj úgy, mint egy hazai válogatón, arra figyelj, hogy megverd az ellenfeled. Teljesen kizárta a külvilágot. Az elődöntő és a bronzmeccs között talán 45 perce volt, újra összerakta magát, mondjuk bíztam benne, nem egy tus dönt, de mindegy – mondta nevetve Boczkó.
A kapitány egyébként jobban örült a bronzmérkőzés után, mint maga a versenyző, de Boczkó Gábor is megerősítette: Muhari Eszter olyan koncentrált állapotba hozta magát egész nap, hogy még a „segítség” sem vált be.
– Próbáltam egy-két poénnal elütni nap közben a feszültséget, de nem sikerült. Lehajtotta a fejét és ment előre, azt mondta: „gyerünk, gyerünk, gyerünk”. Nem esett szét.
Boczkó Gábor elárulta, nem csak jobban izgul, amióta befejezte a vívást, de az ősz hajszálai is megszaporodtak az utóbbi időben, és az olimpia első versenynapja ehhez csak hozzátett.
– Pont az mondtam, hogy a 14-14-es eredményt nagyon nem szeretem, mert a pekingi olimpián egy tussal kaptam ki a bronzmeccsen, azóta túlontúl izgulok. Nagyon bíztam egy éremben ma, mert mindig nagyon jó alaphangot tud adni az egész olimpiai csapatnak, és örülök, hogy a vívók szerezték meg az első érmet.
Természetesen a férfi kardozók szereplésére is kitért.
– Tényleg elszontyolodtam, mert ennél sokkal több munkát tettek bele a srácok, ilyenkor az ember szíve megszakad. Végigkísérve a felkészülést, ők is ott lehettek volna… Egy-egy videózás, döntés sorsdöntő lehet, és most nem a mi javunkra dőlt el. Remélem, ebből előnyt tudunk kovácsolni a csapatversenyre, és összefogja a srácokat. Előfordult már, hogy egy ilyen egyéni után extra jöhet, nálunk is előfordult párbajtőrben – mondta Boczkó Gábor.
