Csermák József 90 éve született

Ötévesen elvesztette édesapját, nem sokkal később nevelőapját is. A második világháború végén családja – édesanyja és testvére – Tapolcára költözött, ő maga már tizenöt évesen a nemesgulácsi kőfejtő csilléseként dolgozott. A bánya nevezte be 1949-ben a szovjet mintára létrehozott MHK (Munkára, harcra kész) tömegsportmozgalom keretében egy tapolcai versenyre. Itt figyelt fel rá az egykori gerelyhajító Papp Pál orvos, aki úgy gondolta, Csermák testalkata ideális a gerelyhajításhoz vagy a súlylökéshez, ő ösztönözte a sportolásra és segítette pályafutását, dolgozta ki dobótechnikáját. Csermák 180 cm-es magassága és alig 68 kg-os testsúlya ugyanis messze elmaradtvetélytársaitól, ezért nagyon alacsonyan, szinte guggolva forgott, és csak a dobás pillanatában állt fel. Ezzel mintegy rugózva dobta ki magát, löketet adva a hét és fél kilós, acéldróton függő vasgolyónak, amely a kidobás előtt 300 kilogrammos erővel húzta a karját.

Eleinte gerelyhajítással, diszkoszvetéssel próbálkozott, majd Németh Imre az 1948-as londoni olimpián szerzett aranyérmének hatására a kalapácsvetés mellett döntött. Megérzése helyesnek bizonyult, mert rögtön nagyokat dobott, de edzésre nem sok ideje maradt. A MÁV keszthelyi részlegéhez került ugyanis távírásznak, és a napi ingázás nem tette lehetővé, hogy minden erejével a sportra összpontosítson. Szerencséjére 1951-ben Tapolcán kapott rakodói állást, ezután már többet tudott gyakorolni, az év során már az ifjúsági válogatottba és a tatai edzőtáborba is meghívták.

Eredményei méterről méterre javultak, egycsapásra bekerült a válogatott keretébe is, sőt 1952-ben a bajnokságon második helyen végzett példaképe, Németh Imre mögött. A helsinki olimpia előtti egyetlen nemzetközi versenyén élt a lehetőséggel és 55,85 méteres dobásával kivívta a részvételi jogot a játékokon.

A helsinki Olimpiai Stadionban már a selejtezőben érződött, hogy kirobbanó erőben van. Első, 57,20 méteres dobásával megdöntötte Karl Hein 1936-ban felállított 56,49 méteres olimpiai csúcsát, eredményén a második sorozatban 1,25 métert javított, majd a harmadikban a világon elsőként túldobta a 60 méteres álomhatárt, a sportszer 60,34 méterre repült. Az olimpiai- és világcsúccsal természetesen aranyérmet nyert, a második helyen a német Karl Storch zárt (58,18), a bronzérmet Németh Imre (57,74) szerezte meg.

Teljesítménye egy speciális pontszámítás alapján az egész helsinki olimpiai játékokat tekintve a második legnagyszerűbb eredménynek bizonyult, csak a brazil hármasugró Adhemar da Silva került elé.

„Olyan az egész, akár a mese. Amikor elértem azt a nagy dobást, már nemigen tudtam semmire sem figyelni. Gondolataim otthon jártak, Tapolcán, csupán az kóválygott a fejemben, hogy a rádióban most mindenki ezt hallgatja, és még az, nemcsak világrekordot értem el, hanem a Veszprém megyei csúcseredmény is 60,34 lett” – mondta győzelme után a Magyar Rádiónak.

Helsinki után évekig a nemzetközi élvonalba tartozott. Az 1954-es Európa-bajnokságon bronzérmes, 1958-ban nyolcadik lett. Az 1956-os melbourne-i olimpián – ahol a megnyitón ő vitte a magyar csapat zászlóját – ismét túldobta a hatvan métert (60,70), de ez csak az ötödik helyezéshez volt elegendő. 1960-ban Rómában, harmadik olimpiai szereplése alkalmával érte el élete legnagyobb dobását, 64,23 métert, ami akkor már nem bizonyult elégnek a döntőbe kerüléshez.

Több egyesületben versenyzett, 1951-től a Tapolcai Lokomotív, 1955-től a Tapolcai Törekvés, 1957-től a MÁV TIAC atlétája volt. Négyszer nyert magyar bajnokságot (1953, 1954, 1956, 1957), negyvennégyszer szerepelt a válogatottban, világcsúcstartó, nyolcszoros magyar csúcstartó volt.

Sportpályafutását 1962-ben fejezte be. 1967 és 1970 között a magyar atlétaválogatott dobóedzője volt, tanítványai közül Zsivótzky Gyula 1968-ban Mexikóvárosban olimpiai aranyérmet szerzett. 1989-ben a Magyar Olimpiai Bizottság tagja lett.

1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend arany fokozata elismerést kapott. 1995-ben felkerült a kéznyomata és aláírása a Magyar Sportcsillagok Falára, Tapolca díszpolgára lett.

A MÁV Tapolcai Fűtőház vezetőjeként, 38 évi vasutas szolgálat után vonult nyugdíjba. 1997-ben szívműtétre kényszerült, ezután már kímélő életmódot kellett folytatnia. Csermák József hosszú betegség után, 2001. január 13-án, 69 éves korában hunyt el. Emlékére Tapolcán minden évben megrendezik a Dr. Papp Pál – Csermák József Nemzetközi Kalapácsvető Emlékversenyt.