Derűs olimpiára készülnek

– Alig egy év alatt négy fontos világeseményt rendeznek, idén már játszottak Európa-bajnokságon, világbajnokságon, majd folytatódott a rendkívül sűrű klubszezon. A pihenő elégnek bizonyult ahhoz, hogy átgondolja, értékelje, lezárja az elmúlt időszakot és tiszta fejjel, bár talán nem kipihenten vágjon bele az olimpiai felkészülésbe?

– Az elmúlt évekkel ellentétben azt mondhatom, elég sok pihenőt kaptunk, tizennégy nap állt rendelkezésünkre, hogy fizikálisan és mentálisan is újratöltődjünk. Talán még kicsit soknak is éreztem, de mindenre adott lehetőséget. A klubszezonban még egymás ellen játszottunk, azt az időszakot lezártuk, most már piros-fehér-zöldben egymásért, közös célért küzdünk és együtt húzzuk a szekeret.

– Több sportoló is panaszkodott arra, hogy az egy hét pihenőt soknak érzi. Ez már az olimpia hatása?

– Igen, teljesen. Azonban a regeneráció és a mentális feltöltődés szempontjából elengedhetetlen. Ha belegondolunk, négyszáz nap alatt négy világversenyt kell lejátszani, mellette a sűrű klubszezonnal. Függetlenül attól, hogy ki hányadik olimpiájára készül, a motivációnak és a tudatosságnak jelen kell lennie, ehhez megfelelő állapotba kell kerülni.

– Huszonhárman kezdték meg a felkészülést, végül tizenhárman maradhatnak. A keretszűkítésig mennyire telnek feszültségben a mindennapok?

– Természetesen a játékosokban ez feszültséggel jár, de egyébként azt gondolom, mindenkinek minden egyes napot értékelnie kell, amit a magyar válogatottban tölthet el, a hazáját képviselheti, tartson akár három hétig, vagy a végéig. Az egész időszak alatt ugyanolyan koncentráltnak kell lenni. Ezért jó csapatban játszani, mert ezeket a pillanatokat is könnyebb átvészelni. Biztos vagyok benne, hogy mind a huszonhárman mindent beleadunk, tartson bármeddig is a keretben eltöltött idő, utána döntsenek az edzők. Az a fontos, hogy az összes játékos tiszta lelkiismerettel szálljon ki a medencéből: mindent megtett azért, hogy olimpiai kerettag legyen.

– Említette, hogy egy év alatt négy nagy világversenyen kell bizonyítani, ebből kettőt alig pár hét különbséggel rendeztek év elején. Előbb egy Európa-bajnokságot januárban, amikor ötödikek lettek és nem szereztek kvótát, majd a februári világbajnokságon a döntőig meneteltek és kivívták a párizsi részvételt. Az érzelmek teljes skáláját átélték, és győztesen jöttek ki belőle. Ezek a tapasztalatok mit jelenthetnek az olimpiára nézve?

– Abszolút sokat segít. Pont azt mondtam akkor a családomnak, hogy ami előfordulhat, az mind meg is történt ezzel a csapattal. Erőt kell hogy adjon az, hogy csapatként egy rendkívül megterhelő időszakon tudtunk átlendülni, és ebből győztesen kijönni. Nem hagyjuk, hogy újabb hullámvölgybe kerüljünk, törekszünk a stabilitásra.

– Megvannak a működő praktikák, amikkel megállítják a lefelé induló szerelvényt?

– A csapat mentális ereje abból adódóan, hogy voltunk lenn és feloldottunk nagyon sok feszültséget, lényegesen erősebb. Sportról beszélünk, de nem csak a győzelem és vereség képes lentre vagy fentre vinni egy-egy szituációban. Fontos megérteni, hogy nemcsak sportolók, hanem elsősorban emberek vagyunk, az elmúlt évek felhalmozott feszültsége januárra csúcsosodott ki, de ezeket sikerült mind feloldani és megoldani. Foglalkozunk magunkkal és egymással, közösen képesek vagyunk átvészelni a nehezebb periódusokat, ami megmutatkozik a mindennapos csapathangulatban, edzésmunkában. Sokkal jobbak vagyunk már a feszültségek kezelésében is.

– A világbajnokságon az akkori címvédő és Európa-bajnok hollandokat, majd az elődöntőben a görögöket győzték le, végül a döntőben az Egyesült Államok ellen is szoros meccset játszottak. A női vízilabda meghatározó nemzetei ellen értek el jó eredményeket. Ezüsttel tértek haza, de számos aranypillanattal. Milyen visszaigazolást jelent az olimpia évében, hogy a legnagyobb ellenfeleket legyőzték vagy megszorongatták?

– Önbizalmat kell adnia annak, hogy képesek vagyunk minden soron következő meccset megnyerni, képesek vagyunk a meccseken belüli érzelmi hullámvölgyeken átlendülve stabilan felépített játékot hozni. Nem csak az olimpiára, a jövőre nézve is fontos. Törekednünk kell arra, hogy a felkészülés alatt az edzőmérkőzéseken vagy bármilyen találkozón egyre szilárdabban és stabilabban játsszunk annak érdekében, hogy az olimpián megingathatatlanok legyünk. Azt azonban egy pillanatra se felejtsük el, hogy a játékokon minden meccs 0-0-ról kezdődik. Nem indulhatunk ki a múltból. A női vízilabdában a legjobb nyolc csapat között bármikor, bárki boríthat minden papírformát. Mi törekedni fogunk arra, hogy minden soron következő meccset megnyerjünk.

– Az olimpián egyből erős ellenféllel, Hollandiával kezdenek. Milyen alaphangot adhat a játékokra az a találkozó?

– Inkább visszaigazolást ad nekünk arról, hogy állunk, hol tartunk. A csoportmeccseken persze számítanak a helyezések, de valójában a negyeddöntőn múlik minden. Úgy időzítjük, hogy ott legyünk a legélesebbek, ott eldől: ború vagy derű. Kerültünk már olyan szituációba, amikor derű volt, sokszor sajnos olyanba is, amikor ború. Tekintsünk vissza a három évvel ezelőtti tokiói olimpiára, a csoportban gyengébbnek számító ellenféltől kikaptunk, az amerikaiakat megvertük. A legjobb négy közé a mi csoportunkból hárman jutottak be, a másikból csak Spanyolország. Ezért mondom azt, hogy az elsőtől a nyolcadik helyig szinte bármi megeshet.

– A hollandok ellen július 27-én kezdenek a párizsi olimpián. Saját magában hogyan építi fel a következő időszakot, hogy optimális állapotba kerüljön?

– Azért érdekes ez a szituáció, mert ha az olimpia végéig tartó teljes időszakot nézem, akkor tizenegy héten keresztül tart. Ilyen hosszú időn keresztül fizikálisan és mentálisan lehetetlen végig maximumon pörögni. Periódusokra bontom a részcéljaimat, ahogy az edzésprogram is kéthetes periódusokból áll, alkalmazkodom hozzá. Minden egyes edzésen szeretnék jó teljesítményt nyújtani, segítve ezzel a társaimat és a közös edzésmunkát. Mindent kizártam a magánéletemből, augusztus 11-ig nekem semmi más nincs az életemben a vízilabdán kívül, semmi plusz terhet nem akarok magamra venni. Még akkor sem, ha nem is teher – semmi nem viheti el a fókuszt, nem hagyom, hogy bármi elterelje a figyelmemet. Előbb lesz egy hosszú alapozó szakasz, majd jönnek a kétkapuk Kanadával, utána következik június végén az athéni torna, majd az Egyesült Államokba utazik a csapat, az olimpiai es világbajnok amerikaiakkal közös edzőtáborba, Los Angelesbe. Mindegyik különböző mérföldkövet jelent, arra késztetnek, hogy egyre élesebb legyek. A csúcsformámat a negyeddöntőre időzíteném.

– Álmodik az olimpiával, illetve mik az olimpiai álmai?

– Az utóbbi egy év már mindenkinek az olimpiáról szólt. Álmodni nem álmodom a játékokkal, ahhoz a felkészülés elején tartunk. A kérdés másik részére azt mondom, a sport nagyon objektív, nyersz, vesztesz, hajszálakon múlhat. Azt kívánom magunknak Párizsra, hogy minden meccsből úgy jöjjünk ki, mindent beleraktunk, és tegyük meg azt, hogy mindig megnyerjük a soron következő meccseinket.

– Közös csapatdalokról már hallottunk, de mivel az olimpia különleges esemény, készülnek esetleg valami speciális dologgal, esetleg közös tánc, koreográfia az éneklés mellett?

– Épp egy kemény alapozás közepén tartunk, az edzők fogalma szerint ez a „nagy szerviz”, ami megadja a stabil alapot. Azt gondolom, a végső keretszűkítés után és az olimpiát megelőző közvetlen időszakban feszültség oldásként azért együtt csak kitaláltunk valamit.