Egy irányba húznak

– Pontosan milyen felvételi kérdések voltak, ha Ádám átment a fradistaszűrőn? – tesszük fel a kérdést Kucsera Gábornak, miután Varga Ádám gyanútlanul egy lila labdán foglalt helyet a beszélgetéshez. – Még nem ment át, de majd alakul – válaszolja a nemrég kinevezett szakosztályvezető rosszalló mosollyal, majd hozzáteszi: azért gyakorolnunk kell, lilára nem nyúlunk, még véletlenül sem!

A fenti párbeszédhez azért az érthetőség kedvéért megosztunk pár adalékot. Kucsera Gábor saját bevallása szerint fradistának született, az ereiben is zöld-fehér vér csörgedez, és magáénak vallja a klub jelszavait, hitrendszerét. Rendszeresen jár mérkőzésekre, általában a B-középben található, mert fanatikus drukker. Kötelességének érzi átadni a fradista életérzést a következő generációnak, ezért közös program lett a kisfiával együtt szurkolni. Élsportolói pályafutása alatt csatlakozott az épp újrainduló kajak-kenu szakosztályhoz, de akkor nem maradhatott sokáig a klub kötelékében. Életében most kapcsolódott össze újra korábbi sportága, a kajak és rajongott klubja, az FTC. Felkérést kapott a szakosztály vezetésére, így már nemcsak a szíve dobog a Fradiért, de a munkája is a klubhoz köti.

Kucsera Gáborral és legnagyobb igazolásával, Varga Ádámmal a Sun Palace Fitness konditermi részén találkoztunk, mivel a párizsi olimpián második ezüstérmét megszerző kajakos újra bevetette magát a felkészülésbe, és az egyik erősítő edzést megelőzően egyszerűbb volt a súlyzók mellett beszélgetni. Egy kisebb, csendesebb termet választottunk, hogy a gépek zaja ne hallatsszon be. Kényelmünket egy zsámoly biztosította, a két interjúalanyunk pedig két különböző színű fitneszlabdán foglalt helyet, Varga Ádámnak egy lila jutott. Valószínűleg most utoljára. A 25 esztendős világklasszis inkább az amerikai foci kedvelője, eddig kevésbé követte a hazai labdarúgás eseményeit, annak ellenére, hogy édesapja viszont nagy Fradi-drukker.

– Alaphelyzetben nem nézek annyi futballt, de ha a Fradi szóba kerül, akkor elsőként természetesen a foci jut eszembe. Apukám Fradi-szurkoló, de én mindig értetlenül néztem, amikor szidta az Újpestet. Egyik klub iránt sem volt elköteleződésem, nem is égetett a lila laszti, eddig. Ha maga a foci nem is érdekel annyira, szívesen megyek majd meccsekre, mert szeretnék szurkolni a klubtársaimnak, akár a labdarúgócsapatnak vagy az összes többi szakosztály sportolójának.

Kucsera Gábor miután befejezte élsportolói pályafutását, eltávolodott a kajaktól, de végleg soha nem mondott neki búcsút. Kereste a lehetőségét, hogyan tudna szerepet vállalni egykori sportágában úgy, hogy leginkább gyerekekkel foglalkozzon, mert elmondása szerint szeretne adni és hozzátenni az életükhöz. Létrehozta a táborait, immár négy éve rendezi meg az apa-fia és a nomád tábort – utóbbi kütyümentes együttlét a természetben, a virtuális világ helyett a valóságban. A Fradi-szakosztálynál betöltött pozíciója kapcsán is elsősorban az a cél vezérli, hogy értékek alapján neveljék fel a következő élsportolói generációt, és átadja a fradizmust is.

– A legnagyobb problémának azt látom, hogy nem foglalkoznak a mai gyerekekkel, nem figyelnek oda rájuk. A táboraimban föltűnt, hogy ha csak leülök velük pár mondatot beszélgetni, egyből megnyílnak, ragaszkodni fognak és visszatérnek, mert ha megkapják azt a figyelmet és szeretet, amire vágynak, nem menekülnek a virtuális világba. Szeretnék súlyt fektetni arra is, hogy legyen átjárás a szakosztályok között, a vízitelepen felfrissítsük a Fradi-életet, vonjuk be mindenbe a gyerekeket, tudják meg, mi az az életérzés, ami a Fradival jár. Egy jó közösség kell, arra lehet építeni.

A volt világbajnok kajakos elsősorban utánpótlásbázist építene, mert a gyerekek kinevelését fontosabbnak tartja, mint a világklasszisok leigazolását. A közösség erejében hisz, a gyerekekben látja a jövőt. Ugyanakkor szükségesek a példaképek, akik motivációt jelentenek a fiataloknak a mindennapokban, olyan versenyzőket viszont nem szerződtet, akik csak névleg a Fradi sportolói, de soha nem látják őket a fiatalok.

– Mindenkinek elmondom, mi nem egy bank vagyunk, a szakosztály még a klubon belül sem áll kiemelt helyen, de egyszer eljutunk arra a szintre, mint akár a vízilabda, a kézilabda vagy az úszás. Mert elérünk majd olyan eredményeket, hogy másfajta pozícióba kerüljünk a klubnál, de még nem tartunk ott. Egy-két klasszis igazolásában gondolkodtam, leginkább Varga Ádámban, és őt sikerült is megszerezni. Olyan versenyzőt szeretnék a gyerekek elé példaként állítani, akiben legalább két olimpia még benne van, így látják a célt és azt is, hogyan lehet ilyen szintre eljutni. Ádám tökéletes példa, jelen lesz a klub életében, lehet vele edzeni, bekerülni a csoportjába, tanulni tőle. Utánpótlásbázist szerintem így lehet építeni, szemléltetni egy utat és eljuttatni őket az adott célig.

Bár a Ferencváros színeiben lett olimpiai bajnok Kozák Danuta Tokióban, és a kenus Adolf Balázs a párizsi ötkarikás játékokon képviselte a zöld-fehéreket, kajak-kenuban egyelőre nem jegyzik a Fradit az ország legerősebb bázisai között. Ezen változtatna idővel az új szakosztályvezető, Kucsera Gábor.

– Szinte a nulláról kell elkezdeni. Természetesen vannak edzőink, és gyerekek is sportolnak nálunk, de úgy látom, eddig mindenki ment a saját feje után, nem volt útmutatás. Nem baj, mert jobban szeretek építkezni, mint valakinek átvenni a koncepcióját. Így legalább a saját elképzelésem alapján rakjuk le az alapokat, azt valósítjuk meg, ami az én fejemben vízióként megjelenik. És az jó!

Kucsera Gábor egyik legfontosabb kérése az edzőkhöz, hogy legyen újra jelen a hosszú távú evezés az edzéseken, mert úgy látja, az utánpótlásnál már egyáltalán nem jellemző, pedig ez adja meg a megfelelő állóképességet és technikát, a sportág alapját. A szakosztály helyszínének fekvése ebből a szempontból tökéletes, könnyedén megvalósítható a kérése: „El lehet kajakozni Tasig, az oda-vissza 80 kilométer.”

De vissza a konditerembe! A két kajakos szemlátomás jól megérti egymást, sokat számít, hogy Kucsera Gábor nemcsak vezetői, hanem egykori versenyzői szemmel tekint Varga Ádámra, tudja, érzi, mire van szüksége, így minden támogatást megad neki, hogy az újabb olimpiai ciklusban még előrébb léphessen. A fiatal olimpiai ezüstérmes oldaláról is láthatjuk, miért pont a Fradit választotta, annak ellenére, hogy nem a legerősebb műhellyel rendelkezik.

– A KSI alapvetően utánpótlás-nevelő egyesület, túl idős lettem, ezért váltanom kellett. Olyan klubot kerestem, amely más sportban is erősnek számít, a Fradi is közte volt. Nekem nagyon fontos, hogy továbbra is az edzőtársaimmal és az edzőmmel tudjak készülni, mivel ők húznak edzésen, ezért tudok jól menni versenyeken, és a Fradi ajánlata ezt lehetővé teszi. Az egyik edzőtársam, a velem egyidős Adolf Balázs fradistaként jutott ki olimpiára, ő is ajánlotta a klubot, mert mindent megkapott a sikeres felkészüléshez, így azért pozitív előítélem volt a klub kajak-kenu szakosztályával kapcsolatban. Mindenképp segíthet, hogy Kucsera Gábor is kajakos volt, és ahogy eddig beszéltük, hasonló elképzelései vannak a sportágról, mint nekem. Érdekes lesz az alapoktól felépíteni a szakosztályt, remélem, részese lehetek és valamivel hozzá tudok járulni.

Varga Ádám azt mondja, az eddig bevált felkészülési módszereken nem változtatna; bár nyitott az újdonságokra, az alapok maradnak. Az olimpiai ezüstérmes kajakos a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen fizika szakos hallgatója és a matematika nagy kedvelője. Ha az újításokért nem is rajong, arról azért érdeklődtünk tőle, kiszámolható-e, létezik-e a győzelem képlete? Vagyis mennyire hozható össze a saját tudományága és a sportága?

– A hajómban van egy óra, ahol látom a sebességem, a megtett távot meg az időt, de soha nem számolgatok, edzésen azt az állapotot, érzést keresem magamban, amikor nagyon gyorsan haladt a hajó alattam. Konkrétan a fizikát, amit tanulok, nehéz is lenne hasznosítani, mert nagyon elvont, a kajak meg kifejezetten gyakorlati. Szinte mindent le lehet írni matematikailag, és a fizikának is majdnem mindenre van válasza, de a kajakozás elég komplex rendszer, főleg az állandóan változó körülmények miatt. Viszont létezik egy fizikusi, tudományos szemlélet is, amit belénk plántálnak az egyetemen, és nem csak a kajakban, az élet minden területén hasznomra válik. Ilyen a kritikus gondolkodás: ha bármi történik, segít megkeresni az okokat. Ha egy edzés rosszul ment, nem keseredem el, mert tudom, létezik rá reális magyarázat.

Ha a nyerő képlet nem is írható le, Párizsban a kajak egyes ezerméteres döntő rajtja előtt húzott egy váratlant, és változtatott a taktikán. Az eredmény: ezüstérem.

– Merész húzásnak érzem, büszke vagyok magamra, hogy voltam elég bátor vállalni. Sikerült hibátlanul végrehajtanom, még pozitívabban gondolok vissza a versenyre, az eredménytől függetlenül. Mivel a versenytársaim – Dostal és Pimenta – elég idősek, azt gondolom, az idő nekem dolgozik, ezért pozitívan várom a következő versenyeket.

Ahogy Kucsera Gábor említette, vezetőként gondolkodik, de valahol versenyző is maradt, így egyáltalán nem lepődtünk meg, amikor arról faggatta Varga Ádámot, milyen időket fut és úszik. Elégedetten nyugtázta, hogy pályafutása alatt nála is hasonló számok szerepeltek. Amikor félig viccesen Varga Ádám arról érdeklődött, hogy esetleg evezni is fog-e velük a szakosztályvezető, Kucsera Gábor nem zárta ki a lehetőséget. Legközelebb talán a vízen találkozunk velük, ahogy hajóban ülnek és egy irányba kajakoznak, hosszú távon. A Fradi szakosztályát mindenesetre már együtt építik, és közösen tennék az ország legerősebb műhelyévé.