Egy levegővételnyi Párizs

– Az utolsó pillanatra hagyta az egyéni kvóta megszerzését, a párizsi olimpia előtt alig két hónappal. Hogyan élte meg ezt a „versenyúszást” az idővel?

– Nem szándékosan hagytam a végére a drámai hatás kedvéért. Az már februárban, a dohai világbajnokságon kiderült, hogy a 4*100-as női gyorsváltóval sikerült kvalifikálnunk, mivel nekem volt a második legjobb időm 100 méteres gyorsúszásban, így szinte 95 százalék volt, hogy ott leszek az olimpián. Önmagában ez már egy megnyugtató érzést adott. Mivel nem az olimpiai sportágak világából jövök, hanem 22 évig egy másik sportágat űztem, ezért számomra óriási dolog volt, hogy egyáltalán a váltóval elértem az olimpiai kijutást, de szerettem volna egyéniben, 50 méter gyorson is kijutni. Úgy voltam vele, hogy ott az a nagyon jó kis versenysorozat, a Mare Nostrum, ami már tavaly is jól alakult, mert pont a monacói állomására sikerült időzíteni akkor a mini csúcsformát. Az edzőmmel, Kókai Dáviddal épp ezért abból indultunk ki, hogy reális esélyem lehet ezen a versenyen elérni a szintet, hiszen nagyon sokszor lehet leúszni a távot a sorozat egyedisége miatt. Szeretem ezt a fajta „csillagszóró” versenyt, mert játékos a lebonyolítása, és a lényege, hogy minél tovább „játékban”maradj. Próbáltam így felfogni, ami sokat segített. Örülök, hogy sikerült megúsznom ott a szintet, nagyon boldoggá tett. Az Európa-bajnokságon pedig egy századdal megjavítottam az országos csúcsomat, és aranyérmes lettem. Persze hiányosabb volt a mezőny, mint általában egy kontinenstornán, de visszanéztem, az időmmel 2022-ben is dobogóra állhattam volna, és azért ez óriási szó. Ahogy az is, hogy 50 méteres mellúszásban én lehetek az első magyar, aki Európa-bajnok lett ezen a távon.

– Köztudott, az 50 méteres gyorsot egy nagy levegővel ússzák le. Párizs mekkora levegővétel lesz?

– Szerencsés helyzetben vagyok, mert kiélvezhetem az egész olimpiai hangulatot, mivel az első és az utolsó előtti nap úszom, vagyis végig ott leszek. Nekem ez nagyon jót fog tenni. A 4*100-as váltóval kezdünk a lányokkal, amihez szükséges a jó állóképesség, míg az ötvennél az a lényeg, hogy minél jobban rápihenjen az ember, akkor tud nagyon gyors lenni. Így nekem az az egy hét sokat fog dobni a teljesítményemen. Nagyon várom, kíváncsi vagyok, milyen lesz az olimpiai hangulat. Minden sportoló, aki most Franciaországban lesz, arról álmodott nagyjából gyerekkorától kezdve, hogy egyszer kijusson az olimpiára, míg esetemben olyan sportágat választottam, ami nem szerepelt az olimpiai programban és reménykedni felesleges volt abban, hogy egyszer bekerül, a realitás nem ezt mutatta. Ezért én nem olimpiai álmokkal nőttem fel, nálam felnőttként fogalmazódott meg először a gondolat. Az előző ötkarikás játékokra B szinttel rendelkeztem, amivel a korábbi szabályok alapján utazó lehettem volna, de a covid miatt visszavonták a B szintes időket Tokióra, így nem mehettem… Két éve a Világjátékok sikerét követően (nem olimpiai sportágak versenye – a szerk) elérkezett az a pont, amikor azt mondtam magamnak, mindent elértem az uszonyos úszásban, nyugodt szívvel csinálhatok mást. Azt is megfogalmaztam, két évem lesz elérni a kijutást Párizsra. Nagyon nehéz két év áll mögöttem, de a végére összeállt minden és sikerült!

– Két évtizeden keresztül másik sportágban ért el eredményeket, a medencés úszók világában olyanról valószínű senki nem hallott, aki hasonló utat járt volna be, és harmincévesen jut ki az első olimpiájára. Ugyanakkor, ahogy említette, nem voltak ötkarikás álmai, így azt a fajta terhet sem élte át, amit esetleg azok a sportolók, akik egész életüket az olimpia bűvkörében élik. Jelenthet ez segítséget? Mert őszintén úgy tűnik, mintha valahogy könnyebben élné meg az indulást, nem látni azt a feszültséget, mint sok más társán.

– Elég jól össze tudom hasonlítani a nem olimpiai sportágakat az olimpiaival, és igen, az egyik legnagyobb nehézség az elvárás, ami az úszósportban még hatványozottabban jelen van a hagyományaink, a sporttörténelmünk miatt az eddigi szereplések okán. Elvárják az emberek az érmet, mindig a dobogós hely a lényeg. Aki nincs benne a sportban, annak az érem mutatja és fejezi ki a teljesítményt, ugyanakkor a sportoló pontosan tudja, hogy saját magához képest kell a legnagyobb és legjobb teljesítményt nyújtania, és nem máshoz kell hasonlítania magát. Nem csak az érem a lényeg! Ha valaki a legjobbját ússza meg, országos csúcsot ér el, olyan időeredményt, amit Magyarországon még soha senki, az már önmagában óriási teljesítmény. Az olimpiai sportágak versenyzőinek sokkal nagyobb elismertség, társadalmi megbecsültség jár, de pont ez a nehézsége is, ezért a sportoló önmagára még plusz terheket tesz. Uszonyos úszásban nem volt akkora a teher, mert nem kap a sportág ilyen jellegű figyelmet, emiatt talán könnyebb. Az ember szereti, csinálja, élvezi. Közben az az érdekes, hogy itt, az olimpiai sportágaknál is azt érzem, hogy igazán azok a sportolók működnek jól, akik hasonlóan képesek felfogni a versenyeket, az élsportot, ki tudják zárni a sok külső, zavaró tényezőt, elvárást, terhet. A közös pont az, hogy a sportban minden elég küzdelmes. Örülök, hogy az olimpiára is lesz rálátásom, de szeretném kiélvezni, átélni minden pillanatát.

– Milyen célt tűzött ki maga elé Párizsra?

– A nagy munkát már elvégeztük, a verseny előtti hajrában vagyunk, de figyelünk arra is, hogy pihenten érkezzünk. A női váltóval hatalmas országos csúcsot úsztunk a fiatal lányokkal. Nagyon örülök neki, hogy már négyen vagyunk, akik 100 méteren szuper átlagot képesek úszni, ez nagy szó, mert a hazai úszósportban a hosszabb távokon voltunk inkább jók. A statisztikákat, ranglistákat nézve az országos csúccsal olyan nyolc-kilencedik helyen lehetünk, tehát csúcsdöntés közeli idő szükséges a döntőbe kerüléshez, ami önmagában hatalmas dolog lenne. Ha az egyénimet és az 50 métert nézzük, az országos csúcsomat már reggel meg kéne úszni ahhoz, hogy 16 közé kerüljek, ezt realitásnak, elérhető célnak látom. Utána pedig úgy vagyok vele, hogy abban a pillanatban, a teljesen koncentrált állapotban csak azzal fogok foglalkozni, hogy a legtöbbet kihozzam magamból, de nem helyezésben és időkben gondolkodom majd. A legmaximálisabban teljesíteni, odaállni és mindent kiadni magamból. Örülnék azért, ha az országos csúcsomon még egy kicsit tudnék faragni…

– Említette, hogy a két versenyszám között szeretne a helyszínen szurkolni a magyaroknak. Van olyan sportág, ahova mindenképp kilátogatna Párizsban?

– Nagyon szeretem a sportot, és függetlenül attól, hogy én nem tudtam részt venni, mindegyik olimpiát követtem. Debreceni kötődésem miatt szülővárosom sportolóinak külön szurkolok majd, például az atléta lányoknak, Kozák Lucának és Kerekes Grétának, a vívó Battai Sugárnak. Szívem szerint ott lennék az összes magyar versenyen, abban az egy hétben próbálom ezt megtenni és a helyszínen szurkolni a honfitársaimnak.