Együtt a jövőért

A közelmúltban az olimpia a nagy és gazdag metropoliszok gigarendezvénye volt, emiatt az ötkarikás játékok társadalmi elfogadottsága és a városok pályázási kedve jelentősen csökkent. Hogy a NOB változtasson a helyzeten, a 2024-es olimpiai pályázatokat már új kritériumok szerint bírálta el: az is fontos szempont volt a zsűri számára, hogy a pályázók milyen alternatív megoldásokat kínálnak a környezetvédelem, a fenntarthatóság és az utóhasznosítás terén.

Ökoolimpia

A 2000-es évekig háromféleképpen hasznosították a sportlétesítményeket egy-egy eseményt követően. Az 1996-os atlantai olimpián használt központi stadionhoz például nem nyúltak hozzá, inkább megfelelő gazdát kerestek neki: az épület ma a város baseballcsapatának ad otthont. Mások a helyi igényeknek megfelelően szabtak át egy-egy létesítményt. A sydney-i olimpiára például növelték a már meglévő jégkorongcsarnok befogadóképességét, a rendezvény után azonban a bérlők igényei­nek megfele­lően átalakították az arénát. Egyes csarnokoknak eredeti rendeltetésüktől eltérően egészen más funkciót találtak: az athéni játékok tollaslabdaversenyei számára épített arénát például multifunkcionális előadóteremmé varázsolták. Az újrahasznosíthatóság szempontjából egyébként a 2004-es, görög olimpia ellenpélda, a szervezők ugyanis nem foglalkoztak kellőképp a jövővel: építményeik többsége ma is kihasználatlanul áll, nagy részük már az enyészeté.

A 2000-es évek második felétől vált divattá az ideiglenes létesítmények építése, térnyerésük azóta is tart, a visszabontható stadionok, csarnokok, lelátók ugyanis számos előnyt nyújthatnak. 2008-ban, a pekingi játékokon használtak először ilyeneket; a kínaiak kilenc olyan sporthelyszínt építettek, ami csak az esemény ideje alatt funkcionált. A következő, londoni játékokon 24 helyszínből már 13 átmeneti jellegű volt. A szervezők komolyan foglalkoztak a fenntarthatóság kérdésével, ezért az eseményt a jól menedzselt utólagos hasznosítás első számú példájának tekintik.

Ágy kartonpapírból

A japánok, igazodva az ENSZ és a NOB környezetvédelmi törekvéseihez, elhatározták, hogy 2021-ben minden idők „legzöldebb” ötkarikás eseményét szervezik meg. A tokiói lesz a történelem első olyan nyári olimpiája, amelyre közel azonos számban építenek állandó és visszabontható létesítményeket. A tavaly decemberben átadott központi stadiont a rendezvényt után is megtartják, ezért a tervezők figyeltek arra, hogy az épület tökéletesen illeszkedjen a környezetében lévő, nagy kiterjedésű zöld felülethez, fő alapanyagul így a fát választották. Az aréna mellett ebből készül az olimpiai falu központi épülete is. Az építőanyagot japán települések ajánlották fel, ám a játékok végeztével, illetve a centrum lebontása után visszakapják az adományt, hogy középületeket és utcabútorokat készíthessenek belőle.

Tokióban az újrahasznosított műanyag is visszaköszön majd több tárgyról. A szervezők 2019 nyarán országos akciót hirdettek, hogy a lakosság segítségével teremtsék elő a közel 45 tonna „szemetet”, ami annak a csaknem száz dobogónak az előállításához szükséges, amikre az éremszerzők állnak majd. A szorgos kezek csaknem 25 tonna műanyagot gyűjtöttek, a szükséges mennyiség másik felét pedig az óceánok tisztítása során talált hulladékból fedezik. Szintén újrahasznosított műanyagból gyártják a lángfutás résztvevőinek egyenruháját, valamint az önkéntesek öltözetét is, cipőiket pedig egy különleges eljárással készítik, amelynek során a lehető legkevesebb vizet használják el.

Az olimpián szerezhető medálok is környezetkímélő módon készülnek, előállításukhoz a japán önkormányzatok közel 80 ezer tonnányi használt mobiltelefont, táblagépet és egyéb kis elektronikai eszközt gyűjtöttek össze. A hulladékból összesen 32 kilogramm aranyat, 3500 kilogramm ezüstöt és 2300 kilo­gramm bronzot nyertek ki, ebből gyártják le a gazdára váró közel ötezer darab érmet. Igazi kuriózumnak számít az olimpikonok szálláshelyének berendezése is, legalábbis ami az ágyat illeti, a fekvőhelyek kerete ugyanis kartonpapírból készül. A bútor azonban erősebb, mint gondolnánk: akár 200 kilót is elbír.

A japánok a legapróbb részletekre is odafigyelnek. Az olimpiai fáklyát is a környezettudatosság jegyében gyártották: olyan alumíniumot alkalmaztak hozzá, amelyet a 2011-es, Kelet-Japánt sújtó földrengés és cunami károsultjainak épített ideiglenes házaknál használtak. Az energiatakarékosság és a megújuló energiaforrások népszerűsítése érdekében Tokió szén-dioxid-mentes olimpiát hirdetett. Az események áramellátását kizárólag megújuló energiaforrásból, nap-, víz- és bioenergiából oldják meg. Ebben az egyik legfontosabb támogató a játékok szponzora, a Toyota, aminek vezetősége károsanyag-kibocsátás nélküli, elektromos járműveket ajánlott fel a résztvevők számára.

Fűtés a Genfi-tó vizével

A japán cégóriás 2015-ben lett az olimpiai mozgalom első számú mobilitási partnere, és tavaly nyár óta támogatja zéró károsanyag-kibocsátású, hidrogén üzemanyagcellás Mirai modellekkel az olimpiai bizottság munkáját. A NOB új lausanne-i székházába egy ideiglenes hidrogéntöltő állomást is telepítettek tavaly, ez Svájcban az első olyan létesítmény, amely megújuló energia felhasználásával állítja elő a hidrogént. Az Olympic House (Olimpia Háza) névre keresztelt főhadiszállás egyébként megkapta a három legszigorúbb ilyen tanúsítványt, így hivatalosan is a világ legfenntarthatóbb épületei közé került. Nemrégiben a világ vezető online, építészeti projekteket felvonultató platformja, az Architizer díját nyerte el két kategóriában. Az impozáns létesítmény különlegessége, hogy a sportbizottság korábbi otthonául szolgáló épület 95 százalékos felhasználásával készült, újrahasznosítható energiával üzemeltetik, esővízgyűjtő és napelemek is helyet kaptak rajta, hűtés-fűtését pedig a közeli Genfi-tó vizével oldják meg. Mindez egy hagyományos épülethez képest várhatóan 35 százalékkal kevesebb energia- és 60 százalékkal kevesebb városi vízfelhasználást eredményez majd.