Szűk négy hónap van hátra a 2018-as pjongcsangi téli olimpiáig. A legsikeresebb magyar rövidpályás gyorskorcsolyázóval, Liu Shaolin Sándorral a kvótaszerzés esélyeiről, a koreai válság okozta félelmekről és arról beszélgettünk, hogyan került vissza hozzá egykor ellopott korcsolyája.

Fotó: Somfai Sándor/Demokrata (archív)

– Az olimpiai kvalifikációs világkupa-sorozat első, budapesti állomásának 500 méteres futamát megnyerte, legutóbb, Hollandiában pedig második lett 1500 méteren. A szurkolók nagyon örültek az ezüstéremnek. Ön is elégedett vele?

– Abszolút. A leghosszabb táv nem az erősségem, mégis sikerült másodikként célba érni, nagy löketet adott ez az eredmény a következő időszakra. Ugyanakkor kárpótolásul is szolgált, mivel 500 és 1000 méteren most nem jutottam döntőbe.


– Mi kell ahhoz, hogy biztosan meglegyen az olimpiai kvóta egyéniben?

– Négy világkupa-állomás van, kettőn vagyunk túl. A három legjobb eredményünk után kapott pontok összeadódnak, az így kialakuló sorrend alapján dől el, ki utazhat az ötkarikás játékokra. 1500 méteren a legjobb 36, 1000 és 500 méteren pedig a legjobb 32 versenyző indulhat, de országonként egy távon legfeljebb három kvóta szerezhető. November végére kiderül, hányan megyünk.


– Nem egyszerű a dolguk, ha a mezőnyt nézzük…

– A budapesti világkupára 43 országból 256 versenyző érkezett, köztük 14 olimpiai és 31 világbajnok. Ez óriási szám, tekintve, hogy a 2013-as debreceni világbajnokságon 179 korcsolyázó indult. Az olimpián is lesz konkurencia, a dél-koreai versenyzők – akik a legjobbak között vannak – ráadásul hazai pályán bizonyíthatnak majd.


– A váltóban nemenként csak nyolc csapat jut ki. Hogy állnak a magyarok pillanatnyilag?

– Nálunk, fiúknál csak egy kvóta hiányzik 1000 méteren, Burján Csaba 34. jelenleg, de ezen a helyezésen lehet még javítani, úgyhogy szerintem a csapat is ott lesz Phjongcsangban. A lányoknak is elég nagy sanszuk van erre. Eddig nem volt olimpia, amelyikre mindkét magyar váltó kijutott volna, reményeim szerint most történelmet írunk majd.


– Mennyire ismerik az olimpiai pályát?

– Egy évvel ezelőtt volt egy tesztverseny, akkor nagyon tetszett a jég, remélem, februárban sem kell majd csalódnunk.


– Korea mostanság nem a béke szigete, ráadásul Pjongcsang városának egyik része Dél-, a másik pedig Észak-Koreá­hoz tartozik…

– Az előző téli olimpia előtt, Szocsiban a terrorveszély miatt fokozták a készültséget. Szerintem a dél-koreaiak ugyanúgy garantálni tudják a biztonságot, mint az oroszok 2014-ben. Megnyugtató, hogy nemrégiben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság növelte a jelenlétet a helyszínen. A NOB két alkalmazottja folyamatosan készenlétben áll, hogy szükség esetén reagálni tudjon az eseményekre.


– Korábban egy rangos nemzetközi verseny előtt néhány héttel ellopták a korcsolyáját, ami elég nagy traumát okozott önnek…

– Azért, mert nem volt tartalék. Mivel ezt a speciális cipőt a versenyzők lábához igazítják, az elkészítése hosszabb időt igényel, a verseny időpontja viszont nagyon közel volt. Minden követ megmozgattunk, hogy valahogy előkerítsük a korcsolyát, és láss csodát, az éttermi tolvaj lelkiismerete megszólalt: egy fekete zsákban valamilyen úton-módon visszajuttatta a holmimat a bűncselekmény helyszínére. Most már van pótcipőm is, de szeretném, ha a táskám alján maradna.

Szencz Dóra