Ész, erő, akarat – a falon

Ha az olimpia mottóját vesszük figyelembe, nem meglepő, ha a sportmászás is helyet kapott az ötkarikás játékok programjában. A hazai szövetségben is úgy vélik: a Gyorsabban, magasabbra, erősebben! szinte teljesen leképezi a sportág három pillérét, vagyis a gyorsmászást, a nehézségi mászást és a bouldert. Népszerűsége töretlen, hobbi és profi szinten is a világ számos országában űzik, hazánkban is rendkívül kedvelt. Nem véletlen, hogy utat tört magának és bejutott a világ legrangosabb sporteseményére, az olimpiára. Az is sokat nyomott a latban, hogy Japántól az Egyesült Államokon át Európa több országáig, például a franciáknál is milliókat mozgat meg a szó szoros és átvitt értelmében. A nézettség növelése és a fiatalok megszólítása évek óta törekvése a nemzetközi olimpiai mozgalomnak; a hullámlovaglás, a gördeszka, a breaktánc mellett a sportmászás tökéletesen illeszkedik ebbe az elképzelésbe. Ráadásul a legösszetettebb, komplex mozgásforma, látványos mozdulatokkal, erőt és szellemi kvalitást követel.

Kinn az olimpián

Érdekes, hogy először a téli olimpia programjára próbált bekerülni, a torinói téli játékokon bemutatót is tarthattak a mászók 2006-ban, de a várt áttörés elmaradt, sőt több mint egy évtizednyi munka és kitartás kellett ahhoz, hogy elérjék a céljukat, és a téli helyett a nyári olimpia műsorában kapjanak helyet. Az öröm nem lehetett felhőtlen, hiszen tavaly Tokióban a három ág összevonásával, tulajdonképpen egy számban debütált a sportmászás a játékokon, ami finoman szólva is megosztotta a sportolókat. Hasonlattal élve, olyan, mintha egy maratoni futónak 100 méteres sprintben is indulnia kellett volna, és fordítva.

Két év múlva a párizsi olimpián már két számban osztanak érmet, az egyik a gyorsmászás, míg a másik a nehézségi és a boulder kombinációja, ami már igazságosabb. Az igazi sikert azonban a sportág azzal érte el, hogy a 2028-as Los Angeles-i játékokon külön indul a három ág, és ami viszonylag ritka a felkerülő új sportok esetében, a falmászás bekerült a 28 alapsport közé is.

Mi is mászunk

A függőleges úton a magyarok is gyorsan haladnak. Utánpótlásversenyeken már eredményesen szerepelnek, egyre szívósabban kapaszkodnak a felnőttek között is, olyannyira, hogy egyből három fiatalt is olimpiai kijutásra esélyesnek tekinthetünk. Ami közös bennük, mindhárman kisgyerekként (5-7 évesen) ismerkedtek meg a falmászással; a nehézségi és a boulder ágat választották; a kihívások hajtják őket; nehézségi szintekben gondolkodnak; motiváltak, tehetségesek és a függőleges világban képzelik el a jövőjüket.

A legeredményesebb az ifjúsági Euró­pa-bajnok Vályi Gergő (18). A Balassagyarmat melletti Szügy településről indult, heti több alkalommal jár Budapestre edzeni, hogy egyszer a világ legjobbjai közé jusson. A nehézségi mászásban, vagyis a királykategóriában szeretne kiemelkedő eredményt elérni, a legváltozatosabbnak és érdekesebbnek tartja a három ág közül, mert mindig új kihívások elé állítja, mindig jön egy újabb, nehezebb út, amit teljesíteni akar. Kitűzött célján az olimpia alapvetően nem változtatott, minden edzésen fejlődni akar, hogy eggyel több mozdulatra legyen képes. A 8a fölötti köteles útjai­ból negyven felett teljesített. Nemcsak teremben, sziklán is mászik, ahol szintén egyre nehezebb utakat akar teljesíteni, a közeljövőben egy 9a nehézségűt szeretne megmászni.

Radics Attila (18) ifjúsági világbajnoki 4. helyezett. Már évekkel korábban azt mondták róla, hogy igen jó fizikai adottságai vannak, robbanékony, szép és látványos mozdulatokra képes. A bouldert és a nehézségi mászást választotta, de leginkább az előbbit szereti, mert kétszer nem mászik az ember ugyanúgy, mindig új, megoldandó problémába ütközik, ezáltal folyamatosan tanul. Önkritikusan megjegyezte, az ember legnagyobb ellensége a gyengeségek és a hibák, ezek kijavítása nála a koordinációs mozdulatok fejlesztését jelenti. Fejben sokat fejlődött, tudatosan figyeli a mászását és minden mozdulatát kielemezi. Bár e sportágban a kivitelezés nem számít, szeretne a mozgásába extrákat bevinni. Most kezdte tanulmányait a Corvinus Egyetemen gazdálkodás és menedzsment szakon. Szeretne egyre jobb lenni a sportágában, de a diploma megszerzése is fontos. A jövőben pedig átadná a tudását a fiataloknak, ezért az utánpótlásképzésben is részt venne.

Tusnády Nimród (18) a felnőtt Európa-kupán középdöntőbe jutott. Mottója: elsősorban élvezni kell a mászást, és minden alkalommal kihozni magából a maximumot. Folyamatosan a határon teljesít. Ambiciózus céljai vannak, a felnőttek között szeretne a világversenyen középdöntőig, majd a döntőig jutni, és a következő szint az olimpia, de céljait nagyban befolyásolja, hogyan tudja jól kezelni az idejét a munka és a tanulás mellett. A sportághoz és az élethez való hozzáállásáról sokat elmond a velünk megosztott vallomása:

– Sok kudarc ért már az úton, amikor kitűztem magam elé egy célt és aztán nem ott voltam, ahol szerettem volna lenni; sok nehézség hátráltatott, de még mindig itt vagyok, mert szeretem, a mászás a szenvedélyem. Rengeteg olyan dolgot tanultam meg viszonylag fiatalon, amit lehet, hogy máskülönben sokkal később tapasztalna meg az ember. A versenyeken az dönt, hogy egy bizonyos választási lehetőségnél sikerül-e a legrövidebb idő alatt a legjobb megoldást megtalálni. Ez a fajta gondolkodásmód abszolút átvihető a való életbe. Ahhoz, hogy az ember megtalálja, miben igazán jó, miben lehet kiemelkedő, rengeteg gyakorlás és próbálkozás kell. Ez az út rengetegszer végződik kudarccal, de ez kell a sikerhez.

Erő és logika

Abban mindhárom válogatott sportoló egyetért, hogy a sportmászás az egyik legkomplexebb sport. Az egyik legalapvetőbb mászókvalitás pedig az erő, de az önmagában nem elég. Ha százalékosan akarjuk meghatározni, mik a legfontosabb adottságok, akkor Attila szerint a fizikai erő nagyjából 60-70 százalékot tesz ki, erre alapozva kell kitalálni, hogy milyen szekvenciával jussanak fel a fal tetejére.

Nimród úgy gondolja, a mentális rész, az ügyesség, a technika, az erő mindegyike szükséges.

– Ha ezekből az egyik hiányzik, megy a levesbe az egész, vagyis versenyzőként nem fogsz érvényesülni.

Azt is hozzáteszi, ha az ember a mászásnál nem tudja felmérni a választási lehetőségeket, a megoldási opciót és csak erőből akarja megoldani, azzal sokra nem megy magasabb szinten. A felnőttmezőny ráadásul tényleg minden elemében nehezebb, magyarázza Gergő:

– Az ifiversenyeken a nehézségi utaknál nincsenek nehéz boulderek, vissza tud tölteni az izomzat. Ha mondjuk 8b erősségű utat raknak fel egy ifiversenyre, az még pont az a szint, ahol folyamatosan tudok mászni, és nem durranok el. Míg a felnőtteknél felraknak egy 9a-t, és azon az úton belül egy kétméteres szakasz is 8a boulder, ami nekem még nehezebben megy.

Gergő szerint hiába nézik vissza egymást videón, leginkább a másik hibájából lehet tanulni, mászási „stílus” nincs. A látványos megoldásokra senki nem figyel, de a precizitás alap.

– Sokan másznak úgy, hogy remegnek közben, vagy nem mozognak szépen a falon, kapkodnak, látszik, hogy rossz helyre rakják a súlypontjukat. Fontos, hogy ha kicsi lépést kell meglépned, akkor ne remegjen a lábad. Segít, ha jól helyezed a súlypontodat, ezekkel pár mozdulatot lehet nyerni.

Az úttervezés

A verseny alatt a boulder és a nehézségi mászás esetében izolációba vonulnak a sportolók, előtte pár percük van memorizálni a falat és kiválasztani az általuk legeredményesebbnek gondolt útvonalat. Ezen a ponton mindenki megértheti, hogy a mászás tényleg sokkal több, mint erősport.

– Ha én ránézek egy útra – mondja Nimród – előre látom, melyek lesznek a nehéz mozdulatok, melyik okoz majd kihívást, és ezekre a mozdulatokra van 2-3 megoldási opcióm, amit fejben le is modellezünk. Aszerint, hogy melyiket tartjuk a legjobbnak, A, B, C opció szerint kategorizáljuk, és ezek variációjából jön ki a megoldás, amikor elindulunk. A nehézségi mászásnál ez 40-50 mozdulatot is jelent. Amikor ott vagyunk az úton, és mégsem működik az egyik mozdulat, vagy nehezebb, mint gondoltuk, akkor kell gyorsan a többi közül választani és dönteni. Ha nem elsőnek mászol, az izolációban van időd akár papíron modellezni, hogy mondjuk a 15. mozdulatban milyen fogások lehetnek. A vizualizáció bevett dolog a mászásban.

Gergő szerint nagyon hasznos, ha az ember sokat gyakorol a természetben:

– Ha sziklán mászol és magadnak rakod össze az utat, rájössz, te hogyan tudod megcsinálni. Minél több utat teljesítesz, annál inkább fejlődsz és átlátod, mit akar az útépítő. A rossz útválasztás és erőfelmérés mellett az idő is lehet a sportoló ellensége, mert egy 25 méteres falon a hat perc gyorsan lepereg. A fáradtság legyőzése nagy kihívás, amikor nincs erőd, de tudod, pár mozdulatot meg kell tenned, mert azokért is pontot kapsz; olyankor nehéz tisztán gondolkodni és átlátni, mit kéne csinálni, főleg ha először mászod az utat egy versenyen.

Itthoni esélyek

A hazai sportmászás még nem tart ott, hogy a három válogatott mászó professzionálisan, vagyis főállásban űzze a sportágat, megélni nem lehet belőle. Egyetemi tanulmányok és munka mellett próbálnak a legmagasabb szintre jutni. Azt mondják, az elmúlt években rengeteget fejlődött a szövetség és az itthoni mászás, az infrastruktúra is adott, egyre több terem és fal készül nemcsak hobbisportolóknak, hanem kifejezetten versenymászóknak. Óriási előrelépés, hogy professzionális körülmények között edzhetnek, akár a nemzetközi mezőny legjobbjai, de a top­országok hátterétől azért messze vannak. Náluk is érvényes a kis pénz, kis foci mondás, mert egy bizonyos szint után elkerülhetetlen, hogy nagyobb anyagi forrás jusson a sportágra.

A három válogatott fiatal egyelőre még nem az olimpiai öt karika bűvöletében készül, a jövő évi kvalifikációs év után derül ki, hogy mennyire reális a párizsi kvóta megszerzése, de pluszmotivációra eddig sem volt szükségük. Mindhárman úgy látják, inkább a 2028-as olimpiai kvótát kell megcélozni, de azért Párizsról sem mondanak le. A nemzetközi mezőny erősödésével jelenleg megjósolhatatlan, ki hódítja meg az olimpiai csúcsokat. Mindenesetre megnyugtató, hogy három magyar fiatalember is jól halad a függőleges úton.