Extrém buli a parkban

A magyarok szeretik a sportot. A győzelmet még inkább. A lelátók általában a hagyományos sportágak eseményein telnek meg, ahol biztosnak tűnik a siker. Nem véletlen, hogy a tavalyi atlétikai világbajnokságon még maguk a szervezők is meglepődtek, hogy kilenc telt házas napot hozott a legnagyobb hazai világesemény megrendezése. A világsztárok és a remek szervezés, az atlétikához kapcsolódó programok és koncertek az egész országot megmozgatták.

Az extrém sportok vonzereje a látványban rejlik, bár az érdeklődők között vannak, akik űzik is ezeket, másokhoz csak a stílus áll közel. Az olimpiai kvalifikációs sorozat budapesti állomása azonban minden képzeletet felülmúlt. Látványban és érdeklődésben egyaránt. A Hungária slágere is passzol a felhíváshoz:

„Lesz sok minden látnivaló, legjobb, hogyha indulunk”

Road to Paris 2024 – hirdette a hatalmas molinó a Ludovika bejáratánál. A Nagyvárad téri metróállomás lépcsőjén feljőve a feltűnő sárga felirat jelzi is esemény rangját. A hangosbeszélőből pedig gyakran emlékeztetik az embereket, a budapesti állomás az utolsó esély a párizsi olimpiai kvótaszerzésre: last chance to go to Paris! A négy sportág közül három – gördeszka, falmászás, BMX freestyle – a tokiói programban mutatkozott be először, míg a breaktánc most debütál az ötkarikás játékokon. A 464 versenyző közül 150 szerezhetett indulási jogot itt, három sportágban négy magyar is megmutatta magát.

Nemcsak a sportágak voltak extrémek, hanem az időjárás is szélsőséges irányt vett, az első két napon a kánikulával is megküzdöttek a versenyzők. Mondhatnánk, a közönség is, de a Ludovika parkba kilátogatókat, úgy tűnt, nem zavarja a hőség, vagy pedig a vizes törülköző és az árnyékolásra használt esernyő segített. Meglepő módon hétköznap délelőtt is jelentős számban érkeztek érdeklődők a helyszínre – ami egyébként tökéletes választásnak bizonyult. Erről az egyik külföldi tudósító is biztosított minket, szerinte a park: very nice! Első nap Tusnády Nimród személyében a falmászásnál magyar indulónak is lehetett drukkolni. Ahogy többször elhangzott a hangulatfelelős bemondótól: az útépítők kellően gonosz boulder (ügyességi) pályát állítottak össze. Szó szerint verejtékes küzdelmeket láthattunk. A magyar mászót hatalmas üdvrivalgás buzdította minden fogásnál, mindent megtett, hogy a legjobb eredményt érje el, hálásan fogadta a támogatást. A hangulat másnap a nehézségi mászásnál még fokozódott, a füves terület megtelt, az emberek sokszor lélegzet-visszafojtva várták, hogy a versenyzők a tizenöt méteres, dőlt falon elérjenek a csúcsra. Tériszonyosoknak még két lábbal a földön állva is kihívás nézni az erőfeszítéseket, nem csak a mászóknak izzadt a tenyerük a 35 fokos hőségben. Fifikás megoldások, ész, koncentráció és rengeteg erő. A gyorsmászásnál pedig az ember a szemének is alig hisz, amikor a versenyzők pár másodperc alatt „felszaladnak” a falra.

Sorra érkeztek a fiatal gördeszkás fiúk és lányok is a helyszínre, ugyanis a szervezők kifejezettem ajánlották, hogy a nézők négy keréken menjenek az eseményre. Az is megfigyelhető, hogy a négy sportág rajongóit nagyjából négyfajta öltözködési stílus jellemzi. Az utcai sportok vagányai ugyanis különböző szubkultúrákat képviselnek, ami megmutatkozik zenében, divatban, kifejezésmódban. Érthető a nemzetközi olimpiai mozgalom törekvése, hogy a városi extrém sportágakon keresztül szólítsa meg a fiatalokat. A skaterek női selejtezőit nézve az egyik csoport átlagéletkora mindössze tizenhat év volt. S ha már a gördeszkások. Bár a mezőnyben magyar versenyző nem vett részt, a szombati elődöntőre annyira megteltek a mobil lelátók, hogy a biztonságiak már nem engedhettek fel többet. Az érdeklődök ezres nagyságrendben a pálya mellett állva vagy dombról, kerítésen ülve figyelték a látványos gyakorlatokat. Itt jegyezzük meg azt is, ami az egész rendezvényt jellemezte a négy nap alatt – és erről személyesen győződtünk meg a Ludovika Campuson –: rengeteg családos érkezett kisgyerekekkel a városi sportágak fesztiváljára. A látványok, trükkök, izgalmak és a versenyeket övező programok vonzották a látogatókat, főleg a fiatal korosztályt, bár az ingyenes belépő is sokat dobott a nézőszámon. Egyébként mindegyik sportágat ki is próbálhatták a gyerekek, a legnagyobb sor az amatőr mászófal előtt volt, de a deszkás és a bmx-es pálya is megtelt.

Hétvégére az időjárás elviselhetőbbé vált, de az esemény még magasabb fokozatra kapcsolt. A reggeli eső, a kétórás zárás, majd programcsúszás nem befolyásolta az érdeklődőket. Kempf Zoltán „Zozo” vérét adta a döntőbe jutásért, a szeme alatt összevarrt sebbel állt ki a fináléra. A kezdés előtt egy órával megtelt a mobillelátó, a pályát övező és még jó kilátást kínáló helyeken egy gombostűt nem lehetett leejteni. A lelátó hatalmas ovációban tört ki a magyar bringásnál. Kempf Zozónak pedig arra is volt ereje, hogy a gyakorlata közben, amikor nagy jóindulattal talán ha egy másodpercre megállt a levegőben, kikacsintson az őt éltető közönségre. A ridereknek egyébként mintha a világ legtermészetesebb dolga volna a legveszélyesebb trükkök bemutatása, folyamatosan a határokon egyensúlyoznak. Kempf végül 11. helyen végzett, nem szerzett kvótát, de úgy nyilatkozott a Team Hungary oldalának, hogy „full flow-ban” nyomta végig a finálét.

A breaking megint csak más világ. A többi sportággal ellentétben nem szabadtéren, hanem a Ludovika Arénában rendezték a versenyt. Már az épület közelében hallatszódott a bent dübörgő zene. Színpad, fények, hangulatfelelős szpíkerek – csak angol nyelven. Mintha egy táncos film díszletébe csöppentünk volna. A riválisok a folyton változó zenére egymás „letáncolásával” döntik el, ki a jobb. Négyen érkeztek a piros-fehér-zöld színben pompázó színpadra, egymást percenként váltva harcoltak a zene ritmusára a tánckultúra nyelvén, extranehéz technikai elemekkel. Azt vettük észre, hogy először a lábunk kezd mozgásba, majd a kezünk, és legszívesebben ropnánk is a zene ritmusára – láthatóan a médiaszektor résztvevői nehezen tudtak a helyükön maradni. Jött az ováció a nézőtérről, amikor a b-girlöknél Szarvák Csenge, a b-boyoknál Lobontiu Menotti Noris állt ki a top 40 között. A realitás előzetesen is az volt, hogy a magyar versenyzőknek minimális esélyük kínálkozik kiharcolni az olimpiai részvételt, ugyanakkor mindannyian megerősítették, a két kvalifikációs világversenyen való indulás tapasztalatszerzés, hatalmas előrelépés a fejlődésük szempontjából, a hazai pálya pedig életre szóló élményt adott. Az is kijelenthető, legyen az szinte bármilyen sportág a világon, a magyarok mindig ott vannak.

Fantasztikus látvány, fergeteges hangulat négy napon keresztül, a trükkök százai ezúttal lenyűgözték a magyar és a külföldi közönséget. Budapestet meghódították az utcai sportok vagányai.

„Micsoda buli! Őrület.”

További képek az alábbi cikkben

Extrém buli a parkban

A Demokrata a helyszínen követte végig az eseményeket a világ legjobb extrém sportolóival. Képgaléria!