Ez az igazolás egy életre szól Magyarország csapatába

Balkezes, hármas sapkaszámmal. Nyerő kombináció, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ez a kettő meghatározta a kétszeres olimpiai bajnok Madaras Norbert pályafutását is. Kállay Márk későn, harmincéves kora után, más utakon jutott el vízilabdában a legjobbak közé. A Ferencváros csapatával két és fél év alatt nyolc trófeát nyert meg, a hazai bajnoki cím, kupa- és Szuperkupa-siker mellett az európai porondon is mindent elhódított, a Bajnokok Ligája-győzelem és az európai Szuperkupa-trófea is megfordult a kezében. A nagy vágya is teljesült, szerepelhetett a magyar nemzeti válogatottban. A pólóskarrier vége felé meglépte a váratlant, és a nem pont vízilabda-nagyhatalomnak számító, svájci bajnokságban szereplő Schaffhausen csapatához szerződött. Tudatos, megfontolt lépés volt a részéről, a visszavonulás előtti levezetésre alkalmas környezet mellett civil élete építését tartotta szem előtt. Mégis, nem megszokott karrierút vízilabdázótól. Azt azonban eldöntötte, elhagyja az uszodai buborékot, nem a medence mellett képzeli a játékos-pályafutás utáni életét, hanem egyetemi tanulmányai, megszerzett ismeretei alapján akar belevágni a második életébe.

– A pandémia alatt, 2021 januárjának első napjaiban mentem ki Svájcba. A vízilabda szempontjából nagyon praktikus döntés volt, már le akartam vezetni, túljutottam a csúcson, de mégsem szerettem volna még visszavonulni. Fél szezont játszottam nyárig a Schaffhausen csapatában, ezt az időszakot főleg még a vízilabda töltötte ki, ugyanakkor kezdtem előkészíteni a jövőmet, a civil életemet, hogy bekerüljek svájci cégekhez. Itthon a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki karára jártam, az alap- és mesterképzést is elvégeztem. Hobbiból a villamosmérnökin az egészségügyi mérnöki továbbképzést is hozzávettem, bár már nem akartam nagyon speciális tudásra szert tenni, inkább csak kiegészíteni a korábbi ismereteimet. A tanulmányaimat így kapcsoltam össze az országválasztásommal, hiszen Svájc – sok minden más mellett – gyógyszeripari nagyhatalom, az orvos- és biotechnológia egyik európai központja. Az alapgondolatom volt egyfelől a német nyelvben továbbfejlődni – az angolt már felsőfokon elsajátítottam –, másfelől a saját területemen is szerettem volna szakmailag fejlődni és tapasztalatra szert tenni, a napi egy edzés és meccsek mellett pedig belefért. Megpróbáltam összekombinálni a kettőt. A második évben sikerült is.

Schaffhausen északon, a német határnál található, a munkaerő-kínálat viszont főleg az ország közepe, Genf és Zürich körzetében jelentősebb. Kállay Márk egyáltalán nem volt könnyű helyzetben, hiszen a Coviddal terhelt időszakban a cégek nem nagyon bővítettek, ezért nem volt egyszerű megtalálni azt a pozíciót, ami kellően kreatív és illeszkedik a szellemi igényéhez. Leginkább nagyvállalatok kerültek a látóterébe, végül a világ egyik legnagyobb kozmetikai cégéhez került.

– Bekerültem az amerikai Estée Lauder Zürich közeli székhelyű cégébe, bár nem az egészségügyi szegmensbe, inkább minőségbiztosítási osztályra. Fél évet töltöttem itt és értékes tapasztalatot szereztem. Jó lehetőségnek tartottam, és a szüleim mindig azt mondták nekem, alulról kell elkezdeni építeni a karrierünket, de megmondom őszintén, nehezen tudtam feldolgozni, hogy 36 évesen megint valamit az alapoktól, elölről kell kezdenem. Hiszen a sport is egy karrier, ahol sok mindent megéltem és a legmagasabb szintre jutottam. Hiába beszélünk amerikai multicégről, kisebb feladatokat és felelősségkört bíznak az emberre, de a pólóban megszoktam, hogy ennél nagyobb szerep is háruljon rám. Viszont beleláttam egy óriási amerikai vállalat termelőrendszerébe, egy termelőkapacitásba, a felépülésébe, ami mérnökként mégiscsak érdekes volt számomra. A féléves megbízatás pont arra volt megfelelő, hogy megbizonyosodjam róla, nem feltétlen multicégnél szeretném folytatni; olyan területben gondolkodtam, ahol komplexebb kérdéskörökkel találkozom. Ha a Svájcban eltöltött időszakot nézem, összességében hasznosnak bizonyult, megismertem a helyi viszonyokat techszempontból, jó kapcsolatrendszert építettem ki, ami a jövőben hasznomra válik, és minden megszerzett tudás épít.

És nem mellesleg bajnoki ezüstérmet szerzett csapatával. Az élet azonban új lehetőséget kínált, és Kállay Márk ismét merészet váltott, nyugodtan kijelenthető, megint nem a kitaposott úton indult el, hanem a Közel-Keletet, az arab világot választotta. Még mindig a vízilabda adta a lehetőséget, de a látóteréből nem került ki az egészségügyi biotechnológiai vonal. Sőt, a Svájcban megszerzett tudásával és tapasztalatával érkezett a techvonalon leginkább fejlődő és világhatalomra törő Szaúd-Arábiába.

– A lehetőséget a vízilabdának köszönhetem, így jutottam el Rijádba és Dzsiddába. Azért mertem belevágni, mert ismertem az országot a családom révén. Édesapám diplomataként szolgált kinn – rijádi nagykövet volt –, kiskoromban többször jártam arra, de össze sem lehet hasonlítani a mostani Szaúd-Arábiával, most sokkal nyitottabb szellemileg. Majdnem egy évet töltöttem kinn, sokat utaztunk a fővárosban, Rijádban és északra, Dammamba – a Keleti tartomány székhelye –, ami egy ipari központ energetikai szempontból, vagyis a legnagyobb szaúdi energiacégek központja. Az arabok idejében felismerték, a kőolaj sem tart örökké, ezért más területen is meghatározó szerepet akarnak betölteni a világban. A szaúdiak látják, milyen egyéb technikákkal érdemes foglalkozni és befektetni; a mesterséges intelligencia pont ezek közé tartozik. Kimeríthetetlen forrásaik vannak, globálisan gondolkodnak és törekednek arra, hogy Rijád a világ techközpontja is legyen. Nagyon sok cég települt át az Egyesült Arab Emírségekből Rijádba. Volt szerencsém többször arra járni, van összehasonlítási alapom az egy évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest, sok szempontból kinyílt a világ az országban.

Kis kitérő: a szaúdiak dollármilliárdokat (!) invesztálnak abba, hogy a Közel-Kelet MI-nagyhatalma legyenek, és a beszélgetésünk során Kállay Márk is megosztotta tapasztalatait a folyamatos fejlődésről, az ország gazdasági és társadalmi átalakulásáról. A nemzetközi kitekintést rendkívül hasznosnak értékelte, és az arab körút során megtalálta az új célt is az életében: vagyis hogy a szakirányát, megszerzett ismereteit és tapasztalatát hogyan tudja olyan területbe invesztálni, amivel a hazájának is segít. Egy kis harcot azonban kellett folytatni önmagával, hiszen korábban nem fogalmazódott meg benne, hogy édesapja nyomdokain diplomáciai vonalra lépjen, mégis jelentkezett a Magyar Diplomáciai Akadémia ösztöndíjprogramjára.

– Megfogalmazódott bennem az vágy is, hogy szeretném kiegészíteni a természettudományos képzettségemet geopolitikai, gazdasági és diplomáciai ismeretekkel, hogy még inkább tágítsam a látásmódomat. Úgy gondoltam, több szempontból lehetne érdekes a külgazdasági diplomáciai irány. Egyrészt amiatt, hogy van nemzetközi kitekintésem, tapasztalatom, nyelvismeretem. Másrészt a karrierépítés szempontjából kreatív iránynak vélem, főleg hogy megtapasztaltam a multi világát is. Azt gondoltam, itt tudom leginkább kombinálni a tudásomat, mivel korábban, még a Fradi előtt, orvosiműszer-fejlesztési startuptapasztalatot is szereztem, tehát mindez a későbbiekben kicsúcsosodhat a gazdasági- és techdiplomáciában, de ez még nagyon távoli jövőnek tűnik. A diplomácia rendkívül sokrétű. Tudást, készséget, kreativitást és folyamatos fejlődést igénylő terület. Ahogy korábban említettem, a multinál ez hiányzott.

Kállay Márk, miután tavaly felvételt nyert az akadémiára, Nyugat-Európa és Közel-Kelet után visszatért Budapestre, az „iskolapadba”, 22 tantárggyal, neves egyetemi professzorok előadásával, vizsgarendszerrel, újra egyetemistának érezte magát. Az ötödik évfolyamon idén júliusban tizenhatan fejezték be a képzést, és többet kapott, mint amit várt. Az elmúlt évek végül csak összeértek, és a furcsa, különleges kör, amit leírt az életében, értelmet nyert.

– A második félév gyakorlati időszakot is tartalmazott, ami magába foglalt két hónap külföldi, szakmai lehetőséget. Érdekes az élet, mert így kötöttem ki újból Svájcban, ahol korábban rengeteg ismeretséget és tapasztalatot szereztem; mivel Bernt is lehetett választani, éltem a lehetőséggel, a nagykövetségre mentem dolgozni, nemrég tértem ismét haza.

Amíg a multinál nem motiválta a karrierépítés, a diplomácia területen látja értelmét a lépésenkénti előrehaladásnak, sőt hasonlónak véli a sporthoz, ahol ugyanúgy megvoltak a szintek, amik a cél felé vitték előre.

– A multik világában is vannak lépcsőfokok, de nagyon esetleges és elvész az ember a rengetegben, egy vagy a sok közül. Itt viszont eléggé hierarchikusan felépített a rendszer, azért szokták mondani, hogy a diplomácia az öltönyös katonaság. És valahol ez a pozitívuma is, így képes működni nagyfokú kreativitás mellett, és a legfontosabb: mindent azért teszel, hogy abból Magyarországnak haszna legyen, a hazád érdekeit tartod szem előtt. Én is hordtam hat alkalommal a nemzeti címert a köpenyemen, a szívem felett, és az az érzés ugyanúgy előjött most, ezért találtam meg a motivációmat ezen a pályán. Hiszen a diplomáciában, a külgazdaságban a hazádat képviseled a lehető legjobban. Elsősorban a diplomácia gazdasági irányát céloztam meg, az országunk külgazdasági attaséi hálózata rendkívül széles körű, több mint száz országban jelen vannak. Elsősorban a gazdasági kapcsolatok építésével, magyar cégek külpiacra lépésének elősegítésével vannak megbízva a politikai és diplomáciai vonal mellett.

Kállay Márk sokáig kereste azokat a magasztosabb célokat a civil pályán, amelyek a sportban is segítették és vezették. Nehezen dolgozta fel, hogy nem talált egyből rá ilyenekre, ezért is írt le több merész kanyart az elmúlt években. Ahogy a vízben, úgy a szárazföldön is szüksége van arra, hogy valamilyen formában tegyen a hazájáért.

– Amikor az ember gyerekként megfogalmazza magának a célt, hogy olimpiai bajnok akar lenni, minél több érmet nyerni a csapatával, akkor bár magasztos céloknak tűnnek, mégis, a mindennapokban is motiválóak. Az élsport befejeztével szörnyű hiányérzetem támadt, nem tudtam, az élet más területén merre találhatom meg azokat a hasonló, felettes célokat, amik vezethetnek. Mert ez nem feltétlen fog megjelenni bennem egy külföldi multicégnél, épp ezért feltettem magamnak a kérdést: szakmailag sokat adhat ez a munka, de milyen értéket termel számomra? Nem így szocializálódtam a sportban és a családom mellett sem. Nagyon nehéz volt feldolgoznom, hogy a hétköznapokban nem érhetnek annyira intenzív ingerek, mint a vízilabdában. Bevallom, szörnyű volt! Egy hét végi meccsre egész héten át készíted magad, és egyből jön a visszacsatolás eredményben, míg a hétköznapi, civil életben ilyen nincs. Nem állítom, hogy nem kerültem letargiába. Ilyenkor rájön az ember, ez a sportnak a nagy ajándéka.

Kállay Márk elmesélte, bár négy évébe telt, megtalálta a párhuzamot a sport és a diplomácia világával, így érdekes, új irányt vett az élete. Ismét Magyarország csapatában találta magát.

– Egy-egy fontos tárgyalásra ugyanúgy fel kell készülni, mint egy sorsdöntő meccsre, hiszen az ország sorsa múlhat rajta. Amikor felkészülsz azokra az apró változókra, amik a tárgyalás eredményességét nagyban befolyásolják, az hasonló, mint amikor végigveszed azokat a taktikai elemeket, amivel a vízben legyőzöd az ellenfeled. Ha két ország között összehozol olyan megállapodásokat, amik előbbre visznek, és a tárgyalás aláírással zárul, az lehet egy győztes eredmény, mint a medencében. Sok a párhuzam, és a hasonló érzésre is rátaláltam. Gondoljunk bele, a tárgyalóasztal két oldalán a két ország delegációja – mint a vízben a két csapat –, és az egyik oldalon mindig Magyarország játszik. Nekem ez határozza meg az életem.

Kállay Márk azt mondja, játékos-pályafutása alatt a hármas szám határozta meg az életét, nem bánná, ha a civil pályán is hasonló helyzet állna elő Svájc, Szaúd-Arábia és Magyarország hármasát tekintve, és a kiemelt szektort az egészségügyi biotechnológia jelentené. Jelenleg a Külgazdasági és Külügyminisztérium csapatába, a Külgazdaságért Felelős Helyettes Államtitkárságra „igazolt”, úgy érzi, megtalálta a helyét: ha egyszer képviselted a hazádat, örökké elköteleződtél mellette.