Fájdalom, könnyek, elcsukló hangok – nyilatkozatok a Puskás Arénából

A 95. percben még egy emberként volt talpon az egész lelátó és szurkolt a pótselejtezőt érő továbbjutásnak, de a hosszabbítás leteltekor érkezett a kegyelemdöfés. A csaknem hatvanezer szurkoló egyszerre némult el. A magyar játékosok földre omlottak, de nem csak ők, a nemzet nagy részre – akik szívvel-lélekkel álltak a csapat mellett – térdre rogyott.

Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség első embere is megjelent az újságírói zónában. Az elnök könnyes szemmel és elcsukló hangon mondott pár mondatot.

– Nagyon reménykedtem, hogy a pótselejtezőre kijutunk legalább, meg is érdemeltük volna. Nagyon csalódott vagyok.

Arra a megjegyzésre, hogy könnyek látszódnak a szemében, már nem válaszolt, elérzékenyülve inkább távozott. Talán a könnyek és érzelmek szabad utat kaptak a paraván mögött.

Az első gól szerzője jelent még meg a média előtt. Lukács Dániel is nehezen találta a szavakat.

– Tisztában vagyunk azzal, milyen nagy lehetőség előtt álltunk, iszonyúan csalódottak vagyunk és most biztos szükség van időre ezt feldolgozni. Tudtuk, mit csinálnak az írek, ha baj van és nagyon ment nekik megint ez a játék baj esetén. A második félidő második felénél kicsit visszább álltunk, ez nekik kedvezett, ívelgették be a labdát. Amikor megkaptuk a második gólt, imádkoztam a padról, nehogy valami baj legyen.

Lukácsot a 63. percben cserélte le Marco Rossi szövetségi kapitány.

– Nehezen leírható az érzés és nagyon fájó, amikor láttam, bemegy a gól, el se hittük, hogy ez megtörténik. Ezért is nagyon nehéz bármit is mondani.

Dibusz Dénes mindig, minden körülmények között vállalta eddig a nyilatkozatot. Legyen az a legörömtelibb pillanat vagy a legnehezebb élethelyzet. Láthatóan kapusunk is összetört a találkozó után, mégis, ahogy megszokhattuk, próbált higgadtan, összeszedetten nyilatkozni.

– Nagyszerűen indult a találkozó, egyből nyomás álá helyeztük az íreket, több szögletünk volt, és az egyikből sikerült is megszerezni a vezető találatot. Sajnos azért utána elég gyorsan jött az írek egyenlítő gólja büntetőből, de aztán nem különösebben változott meg a játék képe. Tudtuk a kezdőcsapatuk alapján, hogy az első félidőben védekező felfogásban játszanak, és a másodikban mindent egy lapra feltéve próbálják bedarálni a meccset. Hasonló volt a mostani meccs a dublini találkozóhoz. Küzdöttünk, mindenki mindent beletett, a legvégén egy nüansznyival voltak élesebbek, szerencsésebbek, gyorsabbak…

Dibusz szerint a meccs egyetlen örömteli pillanata klubtársa góljához kapcsolódik, míg az utolsó pillanatokat mélyen megmaradnak benne.

– Tényleg a 95. percig úgy nézett ki, hogy mi kerülünk ki győztesen ebből a találkozóból, ezért nagyon fájó és nehéz ez a helyzet. Varga Barnabás gólja szenzációs volt és a mai nap egyetlen fénypontja. Nagyon sajnálom azt, hogy így ért véget ez a találkozó, mert szerintem minden játékos, minden stábtag, minden szurkoló, minden tévénéző, aki szurkolt, izgult értünk, megérdemelte volna, hogy sikerrel zárjuk a találkozót és továbbjussunk. Azt gondolom, az írek nem tettek semmi olyat, ami miatt mondjuk ennek a végjátéknak kellett volna bekövetkeznie. Nekünk pedig együtt kell élni ezzel a helyzettel.

Troy Parrott, az írek játékosa három nap alatt, a portugálok és a magyarok ellen összesen öt gólt szerzett, ellenünk mesterhármassal lőtte tovább az íreket a pótselejtezőre. A holland bajnokságban AZ Alkmaar csapatát erősíti, hét találkozón, hat gól és egy gólpassz a mérlege. A nevét valószínűleg egy életre megjegyezzük…