„Felejthetetlen élményt akarunk nyújtani”

– Látom, a telefonja folyamatosan jelez, hol üzenetek, hol hívások érkeznek megállás nélkül. Az előbb úgy fejezte be az egyik beszélgetést, hogy „megoldjuk”. Az elmúlt napokban nagyjából hányszor kellett ezt mondania?

– Az elmúlt tizenegy hónap minden egyes napja problémamegoldásból áll.

– Az utolsó pillanatokban vagyunk, hamarosan rajtol Magyarország történetének legnagyobb sporteseménye, az atlétikai világbajnokság. Az izgatottsági szint hol áll a start előtti pillanatokban?

– Teljesen nyugodt vagyok.

– Nyugodt?

– Magabiztos vagyok, mert látom, hogy jól haladunk, és minden elkészül augusztus 19-re, a nyitónapra. A lelkiismeretem teljesen tiszta, mert amit el lehetett végezni ennyi idő alatt, azt elvégeztük. Talán egy kicsit többet is, mint ami reálisan elvárható egy szervezőbizottságtól. Éppen a napokban gondolkodtam el az éjszaka közepén azon, hogy mennyivel egyszerűbb világbajnokságot rendezhettünk volna, ha simán követjük az elmúlt évtizedekben bevált és kipróbált utat, és nem akarunk többek lenni egy sporteseménynél. De nagyon örülök, hogy a kollégáimmal nem az egyszerűbb és biztonságosabb megoldás felé indultunk el, hanem vállaltuk a kockázatot, hogy minden sportoló és néző különleges élményben részesüljön.

– Nem kockáztat ezzel túl sokat?

– Szerintem a hagyományos út is kockázatos lenne abból a szempontból, hogy ha unalomba fulladna a világbajnokság, kevés néző jönne ki a stadionba, és az emberek úgy éreznék, kidobott pénz, amit az ország az atlétikai vb-re költ. Ha biztosra akarunk menni, a feladatunk annyi lett volna, hogy szépen csendben megrendezünk egy kilencnapos sporteseményt. Hiszen lement volna a vb anélkül például, hogy megmozgatjuk az egész országot, Hétköznapi hős vagy éppen Sulihős programot szervezünk. Nem lett volna kötelező több száz órát foglalkozni azzal, hogy a magyar embereket aktív életmódra bírjuk, nem volna muszáj ma is a szervezőbizottság négy tagjának azon dolgoznia, hogy a Sulihős programban részt vevő csaknem ötszáz iskola diákjai hogyan kapják meg az egyedi vb-s ajándékot a nyitónapon. És még sorolhatnám. Végig azon jár az agyunk, mitől lehet több, mitől lehet jobb, mitől maradhat emlékezetes a világbajnokság. Olyan „apróságokra” is gondolunk, mint a szállodában a szokásos „ne zavarj!” táblák helyett a „ne zavarj, mert aranyéremmel álmodom!” felirat legyen kifüggesztve. Lemehetne a vb a két szurkolói zóna és a Medál Pláza nélkül is, ahol nemcsak érmeket adunk át, hanem fantasztikus fesztiválhangulatra törekszünk. Ha már az a megtiszteltetés érte Magyarországot és azon belül a csapatomat, hogy megszervezhetjük a világ harmadik legnagyobb sporteseményét, akkor emlékezetessé akarjuk tenni. Nem akartam kihagyni a lehetőséget, a könnyebb utat választani és utólag esetleg azon bosszankodni, hogy milyen jó lett volna a stadionparkban felépíteni az élményzónát, hogy mindenki kipróbálhassa az atlétikához kapcsolódó mozgásformákat, és esetleg egy kisgyermeket elindítson a sportolás útján. Még egyszer: mindezek nélkül is lezajlana a világbajnokság, de kevesebb lenne, és nem írhatnánk történelmet. Kockázat nélkül nincs győzelem, a budapesti atlétikai világbajnoksággal pedig mindenki nyer.

– Átlépték a háromszázezer eladott jegyet, ami egyedülálló hazánkban, soha ennyien nem váltottak belépőt sport­eseményre Magyarországon. A szlogen bevált, mindenki kíváncsi a csodára?

– Ez is egy előttünk tornyosuló és leküzdendő feladat volt, mert el kellett hitetni a magyarokkal – és szándékosan nem szurkolókat mondok –, hogy érdemes kilátogatni egy sporteseményre, azon belül egy atlétikai versenyre. Azért ez nem magától értetődő, pontosan tisztában vagyunk vele, hogy az atlétikának itthon nincsen annyi rajongója, hogy kilenc napon át megtöltsék a lelátót. Szerettük volna azokat is megszólítani, akiknek korábban nem jutott eszükbe sporteseményre jegyet váltani. Ezért mondom azt, hogy nem elég önmagában egy világbajnokság megszervezésében gondolkodni. Felejthetetlen élményt, emlékezetes pillanatokat akarunk adni. Szurkolói zónák, élménypark, éremátadó fesztivál, a döntők előtti látványos sportolói bevonulás, ez mind-mind pluszélmény, és persze számíthatunk Youhuu megjelenéseire, mókáira. Azt szeretném elérni, hogy mindenki, aki valamilyen formában kapcsolatba kerül a világbajnoksággal, sportolók, edzők, a helyszínen és a tévé előtt ülő nézők elvigyenek magukkal egy darabot a csodából, és életre szóló élménnyel gazdagodjanak. A saját küldetéstudatom ezenkívül, hogy utólag mindenki – pártpolitikai hovatartozástól függetlenül – úgy érezze, megéri Magyarországra nagy nemzetközi sporteseményt hozni.

– Hogyan látja, jól halad a külön kis küldetése?

– Sokkal hangosabb támadásokra számítottam, de szerintem jól dolgozott a szervezőbizottság, mert ma már nem éri meg támadni az atlétikai vb-t, nem kifizetődő azok számára, akik politikai haszon reményében hangolták az embereket a nagy sportesemények rendezése és a stadionépítés ellen. Egyre halkabbak, egyre erőtlenebbek ezek a hangok, amit annak tudok be, hogy meggyőzőek a programjaink, nincsenek botrányok a szervezés körül, mert az egész csapatnak egy cél lebeg a szeme előtt, hogy jó legyen a világbajnokság.

– Azért Youhuu színre lépése a nevével ellentétben nem váltott ki felhőtlen lelkesedést és örömet…

– Youhuunak azt volt a feladata, hogy berobbanjon a magyar köztudatba, ezt a feladatát tökéletesen teljesítette, mégpedig azért, mert a legprofibb a világ kabalái közül. A Youhuu elleni támadásocskák az előbb említettek utóvédharcai, akik még mindig úgy érzik, hasznot lehet húzni az ilyenfajta hangulatkeltésből. Youhuu örül a támadásoknak, és vele együtt én is, mert jelentősen meglendítette a jegyértékesítést, ami az egyik feladata volt.

– Egyedülálló módon az éremátadó ceremónia a stadionon kívülre kerül a Medál Plázába, ahol koncertekkel és – ahogy fogalmazott – egy nagy bulival ünnepelheti a közönség az érmeseket, pár hazai fellépő nevét meg is ismerhettük. Ugyanakkor a megnyitóünnepség részleteiről még semmit nem árult el.

– Fontos tisztában lenni azzal, hogy a jogtulajdonos Nemzetközi Atlétikai Szövetség részéről nem elvárás a nyitóceremónia, azaz nem kötelező eleme az atlétikai világbajnokságnak. A jelenlegi gazdasági és történelmi helyzetben sem ők, sem mi nem gondolkodtunk monumentális megnyitóban, nem volna ildomos ebben a pillanatban. Nem is tartom szükségesnek, hiszen önmagában történelmi nap lesz augusztus 19-e: közép-európai ország és főváros először rendezheti meg a világ harmadik legnagyobb sporteseményét. A lelátón ott lesznek a Hétköznapi hősök és a Sulihősök. Mind a harmincezer kilátogató néző ajándékkal térhet haza az első nap után, hogy a meghatározó élmény mellett tárgyi emlék is maradjon a történelmi napról. Az egész megnyitónak az az üzenete, hogy Magyarország jó hely, és a budapesti atlétikai világbajnokság élményekkel teli buli, ahol mindenki jól érezheti magát, függetlenül attól, hogy a szomszéd utcából vagy épp Új-Zélandról, Japánból érkezett-e – merthogy kilencvenkilenc országból vettek már jegyet a világbajnokságra. Szóval lesz ajándék, meglepetés és sztárfellépő az első napon.

– Magyar sztárfellépő?

– Nem árulok el részleteket, mindössze annyit, hogy látványtól és kreativitástól nem lesz mentes a megnyitó, és én biztos nem hagynám ki. Azt szeretném elérni, hogy az első napi döntők után olyan élményekkel térjenek haza az emberek, hogy részesei akarjanak lenni a többi nap csodájának is.

– Hamarosan akkor rajtunk lesz a világ szeme?

– Már a vb előtt az egész világ Budapestre figyel, mert a megelőző napokban fontos dolgok történnek. A magyar fővárosba érkezik a Nemzetközi Atlétikai Bizottság több száz küldötte a világ kétszáz országából arra a tisztújító kongresszusra, ahol a jelenlegi elnök és egyedüli jelölt Sebastian Coe újraválasztásáról döntenek. A világ egyik legfontosabb, legismertebb és talán legnagyobb tekintélyű sportdiplomatája és sportvezetője számára leginkább az a kérdés, hogy milyen többséggel választják újra. Az egész világ rá figyel, hiszen meghatározó a szerepe és nem mellékesen napjaink egyik legfontosabb kérdésében, az orosz és fehérorosz sportolók versenyzését illetően van némi elvi vitája a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetésével és Thomas Bach elnökkel. Az is fokozza majd a figyelmet, hogy a vb kezdete előtti napokban már megnyílik a belvárosi szurkolói zóna, közben beindul a csúcsüzem a tizenegy sportolói szállodában, a versenyzők birtokba veszik az edzőpályákat, és sorra érkeznek a külföldi szurkolók.

– Sportolók esetében az izgalom általában a startpisztoly eldördüléséig tart, a világbajnokságot szervező cég vezérigazgatójának inkább akkor kezdődik?

– Amikor elvállaltam a feladatot, már akkor is úgy éreztem, hogy nem a klasszikus értelemben vett vezetői szerepet szeretném betölteni. Ha így volna, akkor a rajtpisztoly eldördülését követően inkább csak protokolláris szerepem lenne. Úgy éreztem biztonságosnak és hitelesnek is, ha a legapróbb részletekről is tudomást szerzek, és részt veszek a munkafolyamatokban az alapoktól kezdve. Tisztában vagyok az elmúlt időszak nehézségeivel, döntési folyamataival, hogy mikor és miért választottuk azokat a megoldásokat, amelyeknek majd a vb kilenc napja alatt kell bizonyítaniuk. Sportszakmai és rendezvényszervezési kérdésekkel is foglalkoztam, ezért inkább szervező leszek, mint protokolláris szereplő a következő időszakban is. Ebben a kilenc napban mutatkozik meg annak a munkának az eredménye, amelyet a kollégákkal végeztünk el az elmúlt egy évben. Valójában a nyitónappal kezdődik meg minden, akkor válik valósággá az elmúlt 11 hónap. Kiderül a korábban meghozott döntések helyessége, és az is, hogy jó irányt választottam-e, amikor sokszor nem mások véleményére hallgattam.

– Nagyjából fél éve azt mondta a Demokratának, akkor lenne elégedett, ha a zárónapon Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke kijelentené, hogy a budapesti volt minden idők legjobb atlétikai világbajnoksága. Most, a célegyenesre fordulva, ezenkívül miben határozná meg a sikert?

– Olyan eseményt álmodtunk meg, amire az atlétikai világbajnokságok negyvenéves történetében nem volt példa. Rengeteg tanulsággal szolgált az elmúlt időszak, és ha a távlati céljaink között szerepelnek nagyobb nemzetközi események rendezései, akkor érdemes lesz ezekről beszélni a jövőben. Írtam, jegyzeteltem, van egy javaslati listám a szükséges változtatásokról, ha elérkezik az ideje, megosztom. Remélem, hogy amit megálmodtunk és véghez vittünk, példaértékű lesz a jövőbeli rendezéseknél, mert az atlétikai világbajnokság több lett, mint egy sportesemény. Milliókat buzdítottunk mozgásra a Sulihős és a Hétköznapi hős programokkal. Az aktív életmódot választókat kedvezményes belépőjeggyel jutalmaztuk. Magyarország az első a világon, ahol egy világverseny ilyen szinten összeköti élsportot és a tömegsportot. Ezenkívül fontosnak tartom és remélem, tovább él az a kezdeményezésünk, hogy a kiemelt vendégeknek fenntartott egyik szektort rászoruló csoportoknak adjuk át: fogyatékossággal, nehezített körülmények között élők, szívbetegek, nagycsaládosok, vagy éppen olyan szakemberek családtagjai ülnek majd a legjobb helyeken, akik részt vettek a Nemzeti Atlétikai Központ felépítésében. Szeretném, ha ezek a programok, modellek, vagy ahogy én nevezem őket, „színes kavicsok” tovább élnének. Mert valójában ez lesz a mi örökségünk, vagyis a budapesti atlétikai világbajnokság igazi öröksége.