Felülmúlt képzelet

Erőteljes választ adott a hazai közönség a kétkedőknek, hogy mennyire is érdekli az atlétika a magyarokat. Ismét bebizonyosodott, hogy sportszerető nemzet vagyunk, de talán ezúttal a legmerészebb álmokat is felülmúlta a valóság. Már az első nap megteltek a lelátók, pedig nem indultak zökkenőmentesen a dolgok. Az időjárás a világbajnokság rajtja előtt pár órára keresztülhúzta a szervezők számítását, a vihar miatt kétórás késéssel rajtolt el minden idők eddigi legnagyobb hazai rendezésű sporteseménye, de még ez sem szegte kedvét senkinek. Bevált a vb-szlogen: a Láss csodát! kicsalta a lelátóra a magyarokat, és a szervezők azon törekvése is visszaigazolást nyert, hogy a világbajnokság ne csak egy sportesemény, hanem jó buli is legyen.

A Nemzeti Atlétikai Központ környéke egész napra megtelik élettel, a kilátogatók nemcsak a versenyszámokat élvezhetik, hanem a Medál Pláza fesztiválhangulatát is, hiszen a délutáni programokra hömpölygő embertömeg jókedvéről az éremátadások mellett koncertek gondoskodnak. A gyerekek a stadion élményparkjában kipróbálhatják az atlétikai versenyszámokat, egyik legnépszerűbb a síkfutás, ahol rajtgépből indulhatnak, és a sebességet idő méri.

Előfordul itt apa-fia verseny, vagy fiúk és lányok egymással mérik össze erejüket – sokan állnak sorban a lehetőségért; hogy mennyi rekord dőlhet meg, talán a világbajnokság zárásával kiderül. Az információs oszlopokon a különböző versenyszámok érthető leírása is megtalálható, és azért az sem mellékes, hogy a büfékben ársapkát vezettek be a szervezők. A szurkolásban megfáradt, kánikulában kitikkadt vendégek pihenőzónákban készülhetnek fel a rájuk váró további versenyprogramokra.

A magyar fővárost figyeli az egész világ. Magyarország világörökségi részeit legalább egymilliárdan láthatják, a gyaloglás és a maratonfutás útvonala a legszebb budapesti helyszíneken visz keresztül. Érdemes az utcai eseményekre is kilátogatni, a hangulat és a látvány magával ragadó.

A stadionban a tömött lelátókon a közönség egy emberként reagál szinte minden eseményre. Ahogy elhalad a lelátó előtt a mezőny, úgy erősödik a futópálya körívénél folyamatosan a nézők hangja. Sztárokból nincs hiány, győzelmekből, rekordokból és drámákból is kijut ezen a világbajnokságon. Egyébként nagyon sok családot látunk a lelátón, a közelben helyet foglaló anyuka és két lánygyermeke a megnyitó napjának esti döntőit szurkolta végig, az anyuka a többórás program alatt néha aggódva kérdezte a gyerekeit, nem unják-e a versenyt, mire az egyik kislány úgy válaszolt: „Anya, én innen soha nem akarok hazamenni!”

Bár a megnyitóceremónia nem elvárás az atlétikai világbajnokságoknál a jogtulajdonos, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség részéről, ennek ellenére nincs Magyarországon nemzetközi sportesemény megnyitó nélkül. Egy generáció került nosztalgikus hangulatba, amikor a legendás Queen frontemberének, Freddie Mercurynak 1986-as budapesti koncertjéről bejátszották a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt. Majd a helyszínen, élőben Bagossy Norbert egy szál gitárral keltette életre az ismert sorokat, hogy kivetítőn csatlakozzanak hozzá a hazai előadók, Lábas Viktória pedig személyesen. A magyar rendezésű világbajnokságot Novák Katalin nyitotta meg – a köztársasági elnök egyébként hatalmas tapsot kapott.

Az államfő egyebek mellett arról beszélt, szeretnénk, ha mindenki jól érezné magát nálunk. Ha az atléták életük legjobb eredményét nyújtanák, a vendégségbe érkezők „a sportélményen túl nemzeti kultúránkat, világszép fővárosunkat, a magyar emberek kedves, nyitott természetét és messze földön híres gasztronómiánkat is megízlelhetnék. Ezért a legjobbat mutatjuk magunkból. Olyanok leszünk, amilyennek magunkat is látni szeretnénk.”

– Az atlétikai világbajnokság elsősorban a kiemelkedő sportolói teljesítményről szól, de nekünk, szervező magyaroknak, jóval többről is. Egyszerre ünnepeljük az élsportot és az egészséges élet alapjául szolgáló tömegsportot. Hosszú időre szóló nyereséget várunk a világbajnokságtól – mondta megnyitójában a köztársasági elnök. – A sportra és sportversenyekre szükség van akkor, amikor könnyebb, és akkor is, amikor nehezebb idők járnak. Hiszen egy ilyen esemény felemel, elemel a hétköznapi problémáktól.

Az már a világbajnokság előtt kiderült, hogy a vb kabalaállata, Youhuu nem visszafogott figura, szereti magára felhívni a figyelmet, de elnyerte az emberek tetszését, mert ennek a rackának helyén van a szíve.

Már az első napokon több tízezren látogattak ki az eseményekre – a nemzeti ünnepen például több mint 60 ezren –, a hangulat egészen hihetetlen, bár nincs is min meglepődni, hiszen a magyar szurkolás legendás, és ezúttal is kitesznek magukért a lelátón helyet foglalók. A hazai közönség előtt rajhoz álló versenyzőink pedig a pályán hozzák ki magukból a maximumot.

Azért a magyar atléták nincsenek hozzászokva ilyesfajta figyelemhez és buzdításhoz, a legtöbbjük elérzékenyül, ahogy a bemutatásnál a nevük elhangzásakor „felrobban” a stadion, és a versenyek alatti szurkolás is pluszerőt és energiát ad a magyar versenyzőknek. Mindegyikük kiemeli, mennyit tesz hozzá az eredményükhöz, egyéni rekordjukhoz, az utolsó méterek hajrájához a magyar közönség. Eksztázis a lelátón, eksztázis a pályán.

Magyarország születésnapjára a magyar atléták is ajándékkal készültek. Augusztus 20-a mindenkinek emlékezetes marad, aki kint volt a Nemzeti Atlétikai Stadionban, sportolónak, edzőnek, nézőnek egyaránt. Ezen a napon egyszerre dobbant több tízezer magyar szív, lehetetlen volt nem a hatása alá kerülni a lelátóról érkező hangorkánnak. Azt előzetesen is lehetett tudni, hogy a világbajnokság magyar éremesélyese Halász Bence. A szombathelyi dobóatléta vállát az egész nemzet elvárása nyomta; ahogy belépett a stadionba a döntő előtt, már elképesztő hangulat uralkodott a lelátón. Csodálatra méltó, ahogy megőrizte hidegvérét, nem zökkent ki a koncentrációból, és már első körben megdobta a bronzérmet érő 80,82 métert. Magánkívül volt mindenki, ahogy a kalapács áthaladt a nyolcvan métert jelző vonalon. Több ezer torokból szólt a Ria, ria, Hungária! Bár a harmadik körben még az elsőt is túldobta, a 81,02-os egyéni csúcsát elvették tőle. Utólag elmondta, nem zaklatták fel a történtek, gyorsan túllépett rajtuk, nem sajnálhatta magát, ugyanakkor pénzt is tenne rá, hogy érvényes volt a dobása.

– Ilyen a sport, küzdeni kell, bármi jön. Én küzdök, mint egy spártai katona. Soha nem dicsérem magam, de most megteszem, mert felül tudtam kerekedni az esélyesség terhén és a nagy nyomáson, amit rám tettek. A döntőre magabiztosabban mentem be a küzdőtérre.

A világbajnoki bronzérmes kalapácsvető nem bánkódott, élete legjobb versenyének nevezte a budapesti világbajnokságot.

– Tényleg minden volt ezen a versenyen, de elégedettek lehetünk az eredménnyel. Május-július környékén még nem gondoltuk volna, hogy 80 métert dobok a világbajnokság döntőjében – mondta Halász Bence a döntő utáni sajtóeseményen. Életem egyik legjobb versenye volt, lehet, hogy vannak, akik azt gondolják, ennél is több volt bennem, de ha most meglenne mindenem, miért dolgoznék utána? Éreztem, mennyi lehetőség van bennem, sokat segített a közönség, olyan kívülről jövő erőt adott, hogy nincs min bánkódnom, minden pillanatát végig élveztem.

A vb-bronzérmes elárulta, nem az volt a terv, hogy elsőre majdnem 81 métert dobjon, de a közönség hozzásegítette. Edzője, Németh Zsolt szerint a versenylónak mindig a derbi napján kell a legjobban futnia, és ez most sikerült nekik.

– Élete tíz legnagyobb dobásából hatot itt mutatott be. A közönségről mindent elmond, ahogy az első dobása után felhangzott a Ria, ria Hungária. Fantasztikus érzés volt, nem tudom elképzelni, hogy ne pityeredett volna el mindenki. Minden egyes mozzanat, ami a felkészülés során lezajlott, azért volt, hogy ezen a versenyen a legjobb teljesítményét nyújtsa.

Németh Zsolt köszönetet mondott mindazoknak, akiknek szerepük van abban, hogy Magyarország rendezheti meg a világbajnokságot. Büszkén járnak a külföldi sportolók és edzők között, mert mindenki csak dicséri a létesítményt, az eseményt és a kivételes hangulatot.

Női hétpróbában két magyar a legjobb tízben világbajnokságon – nem sokan láttak volna erre esélyt a vb előtt, még a két atléta álmaiban sem valószínű, hogy előfordult. Végig erőn felül teljesítettek, az utolsó számban, 800 méteren kifutották a lelküket is. Krizsán Xénia negyedik lett, Nemes Rita pedig a tizedik helyen végzett.

– A közönség annyi erőt küldött, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen létezik. Kár, hogy nem így kezdtem a pályafutásom, mert rengeteg önbizalmat adott – nyilatkozta a vb-negyedik Krizsán Xénia. – Rettentő nehéz volt az utolsó számhoz odaállni, bármennyire jól megy is nekem a nyolcszáz, nagy lelkierő kell hozzá, mert a legfájdalmasabb szám, az embernek le kell sprintelnie két kört, és az utolsó leheletéig küzdeni. Nagyon izgultam és vártam, hogy célba érjek; még felemelőbb érzés, hogy negyedik lettem. Amikor megkaptam a vastapsot távolugrásnál, annyira feltöltött energiával, hogy ez hozzásegített a nagy ugráshoz. A futásnál csak a magyar közönség járt az eszemben, hogy mindenki nekem szurkol, behajtottak a célba. Életem legjobb eredménye, és mindent jelent nekem, mert magyar közönség előtt érhettem el. A tűzijáték talán kicsit most a magyar atlétáknak is szól.

Nemes Ritát is a buzdítás vitte be a célba. Azt mondja, ezt mindenkinek át kell élnie pályafutása alatt.

– Iszonyatos erőt adott a közönség, szinte befújtak az utolsó száz méteren, kifutottam magam, de óriási érzés. Elképesztő energiát kaptam az emberektől, ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia, aki sportol. A világon a tizedik legjobb hétpróbázó vagyok, egyéni csúccsal; hihetetlen, még fel kell dolgoznom. Büszke vagyok, hogy mindezt itthon, hazai közönség előtt értem el. A vb további részében mi biztos, hogy végig szurkolunk – mondta Nemes Rita.

A magyar sportolók emlékezetes születésnapi ajándékot adtak Magyarországnak, a tűzijáték – ahogy Krizsán Xénia fogalmazott – nekik is szólt. A világ szeme kilenc napig hazánkon, a magyarok ismét bizonyították, különleges hangulatot tudnak teremteni, mert a pályán és a lelátón is egy szív, egy lélek… Minden adott ahhoz, hogy a budapesti legyen minden idők legjobb világbajnoksága.