Forma/döntés

Centerforma! – mutat magára Varga Zsolt a válogatott médianyilvános edzése után, nem kis derültséget váltva ki a rá várakozó újságírókból. A korábbi játékos ezen a poszton lett olimpiai bajnok Sydney-ben, 24 évvel ezelőtt. Hogy a nagy „visszatérő” miatt mennyire aggódhat a mostani keret, arra választ kaptunk a margitszigeti Széchy-uszoda partján. Míg a játékosok a kemény tréning után a medencéből kiszállva – és a fáradság miatt erre a mozdulatra is alaposan rákészülve – a jeges fürdő felé veszik az irányt, majd a köpeny laza felkapása után sorra érkeznek az újságírókhoz interjúra, addig a szövetségi kapitány vízbe ugrik, és rója a hosszokat. A rövid edzés után már elegánsan, ingben érkezik válaszolni a kérdésekre, de előtte még némi magyarázattal szolgál az elmúlt időszak sikeres izomtömeg-növelésére.

– Tavaly sokan szóvá tették, mennyire lefogytam, kérdések is érkeztek ezzel kapcsolatban. Úgy döntöttem, inkább visszatérek a korábbi (center)formámhoz, mindenki láthatja, megnyugodhat, jól vagyok. Előző évben adódott egy kis egészségi problémám, de minden helyreállt. Edzések előtt általában ketten külön is úszunk Sünivel (Nyéki Balázs, a válogatott másodedzője – a szerk.), a szokásos kettőezer-ötszáz méterünk megvolt, mondjuk most csak nekem, mert ő később jött, de ezúttal a válogatott edzése után is vízbe ugrottam, hűtenem kellett magam a forróság miatt. Fontos, hogy mi is formában tartsuk magunkat, a víz pedig leszedi az emberről a fölösleges stresszt, ami szükséges ahhoz, hogy mi is nyugodtan kezeljük a helyzeteket.

Feszültség pedig akad, hiszen kevesebb mint egy hónap van hátra az olimpia rajtjáig, és a szövetségi kapitánynak először kell kijelölnie keretet az ötkarikás játékokra. Varga Zsolt ismertette szempontjait, és természetesen azért „odaszúrt” a csapatnak is.

– Nyertek egy új centert, és ezt ők még nem is tudják – mondta nevetve, újabb derültséget kiváltva a hallgatóságból. – Komolyra fordítva, a kérdőjeles pozícióknál ténylegesen az adott, aktuális forma dönt. Most nincs annyi idő, hogy valakit mélyebbről magasabb szintű formába hozzunk. Azt is meg kell nézni, ki tud a legtöbbet hozzátenni a csapat játékához, ezek lesznek a meghatározók a döntésben, de természetesen számít az elmúlt klubszezon és a világversenyek tapasztalata is.

A nemzeti együttes hat hetet készül közösen, a Bajnokok Ligáját nyerő ferencvárosi játékosok és a másik két BL-szereplő légiós (Vámos Márton és Zalánki Gergő) később csatlakoztak a csapathoz, így jelenleg még a fizikai edzésállapotot tekintve kettészakad a gárda, de ahogy Varga Zsolt elmondta, ezen belül is különböző egységek vannak: bekkek, centerek, azok a játékosok, akik bejárnak centerezni és a szélsők. A felkészülést jellemzi, hogy folyamatosan kisebb csoportokban is gyakorolnak, a két rész teljesítménye így nem ér össze.

A teljes keret a dohai világbajnokság után – ahol címvédőként hetedik helyen zárt a válogatott, és a negyeddöntőben nem várt vereséget szenvedett a franciáktól – először a mátraházi edzőtáborban találkozott. Nem véletlenül választotta a távoli helyszínt a kapitány. Rendezni kellett a sorokat, feldolgozni az esetleges megmaradt feszültségeket.

– Régóta nem találkoztak a játékosok, és kellett egy kis idő, hogy egymásra tudjanak hangolódni. Elkezdődött az a fajta mentális munka is, amit akartam. Ha van egy mérkőzés, ami nem jól alakul, érdemes megvizsgálni, milyen erők hatnak, milyen érzelmek dolgoznak az emberekben, ez fontos kiindulópont a mentális munkához.

Manhercz Krisztiánt is kérdeztük arról, hogy a világbajnokságon felmerült problémák megoldására az elmúlt hónapok elegendőnek bizonyultak-e, feloldódott-e az összes feszültség, ami Dohában a francia vereségtől kezdve felszínre került a csapatban. Az olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok válogatott játékos úgy látja, inkább az volna probléma, ha a nem várt helyezések miatt nem alakulna ki feszültség, de a lényeg mindig a megoldásban rejlik.

– A magyar vízilabdában szerintem mindig lesz feszültség, ha nem jön az aktuálisan várt eredmény. Olyat azért nem fogunk látni, hogy ha a magyar válogatott ötödik, hatodik vagy akár hetedik helyen végez, akkor ne lenne semmi baj. És ez így van jól, hiszen mindig nagy az elvárás a vízilabdacsapattal és persze saját magunkkal szemben is. Tény, hogy foglalkoztunk azzal, mi történt Dohában a világbajnokságon, de nemcsak a francia, hanem a szerb, a montenegrói meccsen vagy még a csoportban az olaszok ellen. Le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat, majd beépíteni őket, hogy ezzel is erősebb legyen a csapatunk.

És ha már a franciák, Manhercz Krisztián az elmúlt szezont légiósként a Marseille csapatánál töltötte, ahol kupagyőztes és bajnok lett, valamit legjobb nyolc közé jutott a Bajnokok Ligájában. Egy éven keresztül testközelből szemlélhette a párizsi olimpia hazai válogatottját.

– Tény, a francia válogatott alapját a Marseille adja. Élveztem a kinti szezont, érdekes kultúrának és nagyon profinak is tartom. A francia vízilabda rohammértékben fejlődik az utóbbi két-három évben, ezt elég alátámasztani a dohai világbajnoki szereplésükkel, ahol csak büntetőkkel maradtak le a döntőről, és a későbbi világbajnok horvátoktól kaptak ki. Érdekes, hogy ellenük kezdünk az olimpián, de ennél nem több, mondjuk így a sorminta folytatódik, hiszen Rióban és Tokióban is játszottunk a házigazdák ellen, Párizsban is hasonló lesz a helyzet. Jók a franciák, de nem verhetetlenek, ahogy egyik csapat sem az olimpián. Nekünk az a feladatunk, hogy magunkat vigyük a megfelelő szintre és a saját játékunkat képviseljük.

Az olimpiai előtt a margitszigeti tornán még összecsap a két együttes, ami segíthet abban, hogy ne a legutóbbi világbajnoki negyeddöntős vereség szájíze maradjon meg a fejekben. Varga Zsolt inkább azt tartja fontosnak, hogy a hasonló szituációkból a jövőben győztesen kerüljön ki a magyar válogatott.

– Nem hegyezném ki a helyzetet a franciákra, meglesz a taktikánk ellenük és helyre akarjuk tenni a korábbi dolgokat, de ne feledjük, utána is voltak még hasonló mérkőzéseink a helyosztókon. Inkább az a fontos, amikor a nagy tét és teher alatt újra megjelenik ez a szituáció. Akkor is át kell tudnunk fordítani és meg kell tudnunk nyerni a meccset, amikor nem az egyéni talentumokról szól a játék, hanem a csapatmunkáról, ahol mindenki hordja vödörben a vizet. Azt kell megtanulnunk, ha nincsenek extrák, az erős csapatjátékkal kell tudnunk mérkőzéseket nyerni. Azon dolgozunk, hogy ez átmenjen a fejekbe.

A közös „vízhordás” minden bizonnyal szükséges, hiszen a csoportkörben a franciák mellett a spanyolok, japánok, ausztrálok és a szerbek lesznek az ellenfelek. Manhercz Krisztián azt mondja, a magyar válogatott nyolc meccsre tervez az olimpián. Hozzátesszük, az pont a döntőig szól.

– A pozitív csoportkör nyilván adhat egy jó alaphangot, hozzátéve azt is, hogy a történelemben előfordult – a 2016-os olimpián –, hogy a szerbek a csoportkör utolsó negyede előtt még kiesésre álltak, aztán olimpiát nyertek. A csoportkör fontos, de az olimpiát az határozza meg, hogy a negyeddöntőt hogyan vívod meg. Véleményem szerint a párizsi az egyik legkiegyenlítettebb olimpia lesz, ahol 8-10 csapat közül bárki képes megverni bárkit. Ezért is fontos, hogy ne egy-egy csapattal vagy az ellenféllel foglalkozzunk, hanem saját magunkkal, a saját játékunkra készüljünk.

A forma nem csak a parton, a vízben is alakul. A kemény edzések mellett a hangulatra sem lehet panasz. Párizsban pedig jöhet nyolc meccsen keresztül a közös vízhordás.