Tűréshatár, fájdalom, felszakadt tenyér – az új öttusával ismerkedtünk
Függő játszma
Kapaszkodás, markolás, fogódzkodás, lendület. Erő, taktika, dinamika, látvány. Pár szó, ami kifejezi az öttusában a lovaglás helyetti új számot, az akadálypályát. Fájdalmas váltás, a szó minden értelmében, a vízhólyagos, felszakadt tenyerek még nem szoktak hozzá az új kihíváshoz, meg kell keményedniük a siker és a túlélés érdekében – ahogy a sportágnak is. A budapesti nemzetközi öttusabajnokságon jártunk, hogy szemügyre vegyük az új öttusát.
Legutóbb, amikor kilátogattunk a Ludovika Arénába az extrém utcai sportok vették birtokba területet és hódították meg a magyar közönséget is. Az új hullámos, modern, látványos, fiatalokat megszólító olimpiai sportágak selejtezőjének budapesti állomásán a falmászás, gördeszka-, BMX- és a breaktáncversenyek több ezer embert vonzottak. Akkor nem gondoltuk volna, hogy kevesebb mint egy év után az öttusát is az „extrém” kategóriába tehetjük. A lovaglást váltó akadálypálya (OCR) kellően látványos, izgalmas és szakít a hagyományokkal, a múltat maga mögött hagyva a jövő generációjának sportjává válhat.
A lábmunka is fontos
Ha egyszer ez van, ezt kell szeretni – Szécsi Pál slágere ugrott be, amikor a Viwa Open Nemzetközi Fedettpályás Öttusa Bajnokságon jártunk, hogy alaposan szemügyre vegyük az új öttusát. Az biztos, hogy dalra nem fakadtunk örömünkben. Az egyik selejtezőnapot választottuk, mert akkor volt a legnépesebb a mezőny, az utánpótláskorúaktól a felnőttekig minden szint megfigyelhető. A kvalifikációs szünetben az edzéseket is megtekinthettük, így viszonylag teljes képet kaptunk az új versenyszámról. Ami szemlátomást megállapítható, a rutint a fiatalok képviselik, hiszen az utánpótlásversenyeken már korábban bevezették az akadálypályát, míg az olimpikon felnőttmezőny csak Párizs után, mindössze pár hónapja kezdett edzeni az új számra. Ugyanakkor érdemes rögzíteni, hogy inkább csak felkészülési versenynek szánták a budapesti eseményt.
– Az első OCR felnőtt-öttusaversenyünk, amit fedett pályán tartunk, még nekünk is gyakorlás. Több szempontból speciális, hiszen beltéren van, ezért nem fér el a pálya egyenes vonalban 60 méter hosszan, hanem U alakban halad, amit a szabályok lehetővé tesznek. Nem ideális, de tökéletes arra, hogy gyakoroljunk és jó versenyt rendezzünk rajta. Az első tapasztalat, hogy szeretik a versenyzők, a fiatalok is, érdeklődés is van iránta, látványos is, de nyilván megvannak a maga kihívásai – magyarázta lapunknak az egykori öttusázó, a szövetség sportigazgatója, Hanzély Ákos.
Az akadálypályán többféle gyakorlatsort kell a lehető leggyorsabban és legpontosabban végrehajtani, a függés és a kapaszkodás teszi ki az OCR nagy részét, de a kéz mellett a lábmunka is fontos. Vannak mozgó és stabil elemek, ezért különféle mászási és fogási technikák szükségesek ahhoz, hogy fenn maradjon a versenyző. Ha ront és leesik, az adott szegmenst – pályarészt – ismételni kell. A második hiba ugyanazon a szakaszon kizárással jár.
Vér, fájdalom, fertőtlenítő
Talán a legszembetűnőbb, hogy az összes versenyző egyből a tenyerét nézi az edzés és a verseny után is. A férfiak bemelegítésénél is azt figyeltük, hogy egy-egy akadályrész teljesítése, a sikeres függő gyakorlat után is a tenyér állapotát vizsgálja mindenki, olyan igénybevételnek van kitéve.
– Azért fájdalmas, a tenyerén a bőr mindenkinek lejön, szokni kell. Nagyon be kell keményedni a tenyérbőrnek ahhoz, hogy bírja ezt a terhelést; aki nem jutott el ebbe a fázisba, annak valószínűleg sokszor cafatokban van a tenyere és nagy vízhólyagok nőnek. Izomzatilag és ügyességileg is kell fejlődni. Lehet látni: ha valaki hibázik és vissza kell mennie, az már önmagában sokat kivesz és megpecsételi a sorsát. És hát nem mindegy, valaki hogyan ugrik be, milyen technikával halad. A lányoknál egy akadálynál elmegy húsz másodperc, fiúknál nagyjából három – mondta Hanzély Ákos.
A női mezőnyben többen megkönnyezték a pályát, nemcsak a kudarc vagy a siker, hanem a fájdalom miatt is. Ahogy felértek a végét jelentő rámpa tetejére, megnyomták a gombot, jelezve, hogy befejezték a pályát, mindenki egyből ápolásra ment. A fertőtlenítők érintkezése a felszakadt bőrfelülettel sokszor váltott ki sikolyt, hangosabb felszisszenést és újabb könnycseppeket. Pár lány tenyerét közelebbről megnézve elmondhatjuk, a látvány elborzasztó. Elnézve pár kört arra jöttünk rá, hogy az öttusában egy új divatirányzat is megjelent: kinek díszíti szebben a kezét a ragtapasz?
A selejtezőcsoport egyik leggyorsabbja, Mészáros Emma is úgy érkezett meg a lelátóra a barátjához, hogy annyit mondott: ez nagyon fájt! Negyvenöt másodperc alatt teljesítette az OCR-t, ami a mezőnyben igencsak jó időeredménynek számít – sokan végeztek egy percen kívül.
– A versenyre új akadályokat kaptunk, amiket nemcsak a külföldiek nem próbáltak még, hanem mi sem. A pálya teljesen új volt, előző nap nem is edzhettünk rá. Túl vagyunk másfél óra víváson, az is megterhelő, most az ORC előtt gyakoroltunk, plusz a selejtező, ennek eredményét látjátok – mutat a kezére. – Örülök, hogy nem szakadt le a tenyerem! Azért rengetegen fájlalták a kezüket. Ez nem is az én vérem, adott egy pacsit az egyik lány, akinek teljesen lejött a bőr az egyik kezéről.
A kesztyű használatát nem engedélyezik az OCR-számban, ami pont a felszakadt sérülések és a vér miatt felvet kérdéseket, nemcsak hogy nem higiénikus, de a fertőzés veszélye is fennáll. Arról nem beszélve, hogy óvná a tenyeret. Ahogy Mészáros Emma rávilágított, a vívás után eleve fáradt a kéz, az úszás pedig annyira fellazítja a bőrt, hogy a látványt inkább mindenkinek a képzeletére bízzuk. És gondoljunk bele, alapvetően kinti sportág az öttusa, tehát esőben, párás időben nem lesz egyszerű teljesíteni kesztyű nélkül. Nehezen nevezhető sportolóbarátnak a szabály.
Az egykori olimpikon, világ- és Európa-bajnok öttusázó, Kasza Róbert egyike volt azoknak, akik mindent elkövettek, hogy megmentsék a lovaglást, de nem sikerült. A sportágtól mégsem távolodott el, most már az OCR-pálya mellett látjuk laptoppal a kezében, statisztikákat készít, elemez.
– Elég embert próbáló és szokni kell a tenyerüknek, mert ez a szám gyűri, rongálja és nagy erők hatnak rá. És hozzátenném, meg kell tanulni esni is, akár a dzsúdósoknál, hiszen egy rossz esés súlyos sérüléssel, akár kéztöréssel járhat.
A függés taktikája
Többféle taktikai megoldást láttunk a női és a férfimezőnyön belül is. Van, aki a nagy lendületben hisz, lábbal erősen elrugaszkodva a második vagy harmadik akadályra ugrik csak rá, ugyanakkor ennek is megvan a maga veszélye, a nagy lendület könnyen megbosszulja magát. Ha nem jön ki a fogás vagy túllendül az ember, hamar elvétheti a kapaszkodót, a leesés hibát jelent, ismétlés szükséges, amivel a lendület is megtörik, a versenyző kiesik a ritmusból és persze időt veszít. Szintén különféle fogási elemeket figyeltünk meg: míg egyesek fél kézzel fognak rá az akadályra és a soron következőn a másik kéz használatával lendülnek túl, addig mások két kézzel kapaszkodnak és erősebb lábmunkát alkalmazva ugranak tovább. A férfiak edzésén a hatalmas lendülettől az egyik elem is megadta magát és kibillent fixnek tűnő helyzetéből. Azért az is elgondolkodtató, hogy ilyen esetekben a vállizom hosszú távon meddig bírja az erőteljes függéseket és kilengéseket. A lelátón pár edző is felszisszent mögöttünk a különböző megoldásokat figyelve. Nemcsak rendkívüli fizikumot, hanem koncentrációt is igényel az OCR. Mészáros Emmával arról beszéltünk, mi lehet a célravezető taktika, hogyan kell jól beosztani az erőt arra a negyven másodpercre.
– Nekem nem a fizikai részével van a problémám, hanem azt tapasztalom, fejben iszonyatosan ott kell lenni, hogy amit begyakorolt az ember, valahogy meg is tudja csinálni. Például melyik fokra kell beugrani, melyik részén kell megfogni az akadályt. Mindegyik előtt nagyon gyorsan át kell gondolni a mozdulatsort, hogy sikerüljön. Ha nem sikerül véghez vinni, egyből meg kell találni a lehető leggyorsabb alternatív megoldást. Nagyon nehéz, ha akkor improvizálni kell.
Az edzők kezükben telefonnal veszik az összes versenyző pályáját, nézik a különféle taktikai elemeket. Jelenleg a „szabad rablás” jellemzi az öttusa ezen versenyszámát. Kasza Róbert laptoppal a kezében épp azt mutatja, milyen statisztikákat vezet és részadatokat visz fel egy-egy sportoló után. Mert ha már az OCR az öttusa része lett, mi, magyarok abban is kiemelkedően akarunk teljesíteni.
– Külön szegmensenként gyűjtöm az időeredményeket, és ehhez párosíthatjuk, milyen technikát használ a leggyorsabb. Ugyanakkor mindent a versenyzőhöz kell szabni és lehet, hogy nem a leggyorsabb technikát kell választani. Valakinek nem olyan jók a fizikai adottságai, másnak hosszabb a keze, megint más dinamikusabban el tud rugaszkodni, olyan is akad, aki akkora lendületet vesz, hogy a harmadik elemre ugrik be és kihagyja az előtte lévő kettőt, és még folytathatnám. Láthattunk a lányoknál olyan versenyzőt, aki nagyon dinamikus volt, támadta az akadályt, már megvan a lábsorrend, tudja, melyikkel lép fel a platformra. A felnőttek csak ősszel kezdték el gyakorolni, van, akinek fekszik, másoknak viszont végig kell menni a technikai lépcsőkön. Tehát ezért gyűjtjük az adatokat, és nem a summaidővel dolgozunk, hanem részidőket és egyes részeket elemzünk. Ha például a nyolc akadályból hétben ügyes a versenyző, de valamelyikben nem annyira jó, nincs megfelelő adottsága, attól még a hátrányt le tudja dolgozni a többi részen, és nem kell feltétlenül egy elemnél kockáztatni. Valójában még nagyon az elején járunk ennek a munkának.
A budapesti versenyen a nőknél az olimpiai negyedik Guzi Blanka ezüstérmes lett, a férfiaknál a világbajnok Bőhm Csaba végzett a második helyen. A döntőkben a női mezőnyben 37, míg a férfiaknál 29 másodperc volt a legjobb idő OCR-en.
– Ez egy új sportág, el kell felejteni, amit eddig tanultunk, új szemlélet szükséges. Ahhoz, hogy fennmaradjunk az olimpiai programon, sajnos ez kellett. Ehhez alkalmazkodunk, ebből kell kihozni a legtöbbet. Pár hónap alatt elsajátítható, ami a lovaglásról nem mondható el. Mai, felgyorsult világunkhoz tökéletesen alkalmazkodik ez a szám – összegezte kissé keserűen Kasza Róbert.
Továbbra is a Szécsi Pál-nóta szól a fejünkben: „Ha egyszer ez van, ezt kell szeretni, a régit végre el kell feledni.” Nehéz egyetérteni és örömtáncot járni.
