Gálicz Péter: A legjobb akarok lenni

– Pár éve, amikor még a kijutás esélyiről kérdezték, egyértelműen leolvasható volt az arcáról, hogy nagyon távolinak látja a részvételét egy olimpián; röviden csak annyit válaszolt akkor a Fradi Médiának, hogy „remélem”. A mostani, világbajnoki bronzérme után pedig elárulta, hogy olyan nyilatkozattal készült, amiben elmondja: „Jó kis verseny volt, tetszik ez a hatodik-nyolcadik hely.” Még nem hitte el magáról, hogy képes ilyen nagy eredményeket elérni, vagy reálisabban látja magát?

– Az olimpiára való kijutás nyílt vízi úszásban évről évre egyre nehezebb, ezért sokat tesz a Nemzetközi Úszószövetség és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is. Azért sem fogalmazok meg magamnak ilyen célokat, mert ha nem sikerül a kijutás, ott állok csalódottan. Nem akarom kijelenteni, hogy az olimpiai arany az életcélom.

– Akkor mit fogalmaz meg fő célnak?

– Azt, hogy én legyek a legjobb a világon. Ha 25 kilométeren világbajnok leszek – vagy más távon –, azt fogom érezni, én vagyok ebben a legjobb.

– A világbajnoki bronzérem után mennyire lesz elsődleges a leghosszabb táv?

– Nincs rangsor a fejemben. Ha valamelyik távon elindulok, legyen az öt, tíz vagy huszonöt kilométer, a maximumot akarom nyújtani. Most sikerült, ami világbajnoki harmadik helyet jelent.

– Az eredmény sem erősítette meg abban, hogy esetleg a 25 kilométer legyen a fő száma?

– Az tény, hogy jobban rá fogunk feküdni erre a 25 kilométerre, mert ez sikerült a legjobban, ugyanakkor a hosszú távon elért eredmény egyáltalán nem jelenti azt, hogy a többi távot elfelejtjük. Ahogy mondtam, mindegyiknél a legjobbat szeretném kihozni magamból.

– Hosszútávon induló sportolók sokszor mondják, hogy minden verseny szinte egy kis halál és egy újjászületés. Mit él át az ember huszonöt kilométer leúszása közben?

– Ha úgy állunk oda, hogy meg fogunk halni, akkor meg is fogunk. Én lehetőséget látok minden versenyben, hogy a legjobb lehessek. Hiába a hosszú táv, itt nem lehet közben elkalandozni, minden a koncentráción múlik, egy pillanatra sem lehet kihagyni. Ha valaki erősebben úszik az elején, vagy előbb kezd el hajrázni, az a végén megbosszulhatja magát. Fejben ott kell lenni. A verseny előtt arra számítottunk, hogy 15 kilométernél jobban megindul a mezőny, de nem így történt, ezért kicsit változtattam a taktikán, erősebb ritmusra váltottam, és így a nagyobb tömeg elé tudtam kerülni, ami jobb pozícióba helyezett.

– Azt mondta, fejben végig ott kell lenni hosszútávon is. Hogyan hangolódik egy-egy nagyobb világesemény előtt? Mennyire stresszel?

– Nyugodtabb típus vagyok. Gondolatban rakom össze a versenyt, és ennyi. Nincsenek fura babonáim meg különleges rituáléim sem, nem kenem be vérrel a szoba négy sarkát, és nem szórok a hátam mögé három és fél kiló sót.

– A Fradi saját nevelésű sportolója, a népligeti uszodából indult, mégsem a medencét választotta, hanem a nyílt vizet. Mikor lett kicsi az uszoda, mi vonzotta a medencén kívülre?

– A Fradi nevelt, köszönöm nekik a bizalmat, hogy még mindig ezt a klubot erősíthetem és immár még erősebben, mint valaha. A nyílt vízi úszás változatos, minden verseny más, még akkor is, ha ugyanarra a helyszínre mész vissza. A körülmények folyamatosan változnak. Először 2017-ben indultam egy hazai válogatóversenyen az akkori edzőm javaslatára. A szegedi Maty-éren egyből harmadik lettem, és kijutottam a korosztályos Európa-bajnokságra, ahol életem szerintem eddigi legrosszabb versenyén talán huszadik lettem. Utána jelenlegi edzőmhöz, Kutasi Gergelyhez kerültem, azóta csak felfelé megyünk.

– Nem szegte kedvét a kudarc?

– Az edzőm ennek ellenére is meglátta bennem a lehetőséget nyílt vízen, és igaza is lett. A kudarc nem szegi kedvem, úgy állok hozzá, ha nem sikerül, jövőre jobb lesz. Előre nézek. Könnyebben feldolgozom a sikertelenebb versenyeket, mert nem látom értelmét sokáig őrlődni, nem visz előre. A múlton nem lehet változtatni, lehet viszont következő alkalommal sokkal jobban teljesíteni.

– Mit jelent a jól teljesíteni? Ez a világbajnoki bronz ebbe a kategóriába tartozik?

– Igen, mert jó verseny volt. Ha valaha úgy nyernék, hogy egyedül vezetem végig a versenyt, és a végén nyerek 15 méterrel, kifejezetten rosszul érezném magam. A hazai vébén kihívásnak éltem meg, hogy képes vagyok-e a hatodik helyről felúszni a harmadikra. Úgy voltam vele, ha megindulok, lehet benne egy bronz­érem, de ha visszaelőztek volna, akkor is azt mondom, jó verseny volt, mert megküzdöttem érte.

– Nemcsak a világbajnoki bronzérmével, hanem a 25 kilométer utáni nyilatkozatával is berobbant a köztudatba. Azóta mintha kicsit visszafogottabb enne.

– A verseny után minden kijött belőlem, jobban is, mint szokott. Egyszeri alkalom volt, most már próbálom magam moderálni. A végén még az embereknek az jut eszükbe rólam, hogy itt ez a gyerek, aki üvöltözik állandóan. Ezt meg nem szeretném.

– A beérkezés utáni nyilatkozata felért egy Oscar-díj-átadó köszönőbeszédével is.

– Azért akartam ott és akkor megköszönni mindenkinek az egész ország előtt, mert tudtam, sokat jelent azoknak, akik segítették a felkészülésemet, és örömet szerzek vele. A minimum, hogy megemlékezem róluk. Klubtársammal, Székelyi Dániellel közösen kezdtünk készülni 2017-ben, rengeteg segítséget és tanácsot kaptam tőle, abban is, hogy milyen taktikával érdemes versenyezni nyílt vízen, és persze mindig kisegített, ha épp nem volt nálam valami, adott kölcsön. Mindig elsőként gratulált, akkor is, ha megvertem, és nem sikerült a versenye.

– Nagymamájának is üzent a televízión keresztül.

– Mondta is utána, hogy „kellett neked ezt mondani, két órája csak sírok a tévé előtt”. Nagyon izgult értem, és azt hiszem, boldogabb volt mindenkinél. A nyugdíj mellett ő sokáig dolgozott, de amikor volt rá lehetősége, mindig segített nekem. A pályafutásom alatt a szüleim álltak végig mellettem és támogattak mindenben egész életem során. Mondjuk a biciklizést leszámítva…

– Hiszen minden gyerek biciklizik.

– Az lehet, de ahogy én bicikliztem, az adott okot némi aggodalomra. Minden érdekelt, aminek kereke van és gurul. Gördeszkával és görkorival is többet voltam a levegőben, a testi épségemet veszélyeztető dolgokat csináltam. Ember nem esett annyit, mint én, de megtanultam földre érkezni. Soha nem tört el semmim, de anyukám azért nem volt lelkes, sokat aggódik értem.

– Most meg aggódhat öt órán keresztül, amikor úszik. Soha nem mondták, hogy választhatott volna stresszmentesebb foglalkozást?

– Azt mondták, hogy ennél csak az járna nagyobb stresszel, ha ejtőernyős volnék, de megnyugtattam őket, nincs késztetésem repülőkből kiugrálni…

– Most már azért óvatosabb lett? A guruló járművekre gondolok elsősorban.

– Jogosítványom még nincs, a gördeszkámat és a görkorimat megtartottam. A hivatalos válaszom: igen, persze, hogyne, sokkal óvatosabb lettem!

– Mivel érkezett most az interjúra?

– Rollerrel.