Gyorsan, gyorsabban, leggyorsabban!

Nemcsak magyar szempontból fiatal sportág, pontosabban versenyszám a short track, egyetemes történelme sem nyúlik vissza hosszú évtizedekre. Az olimpia programjában 1924 óta szereplő gyorskorcsolya e szakágában 1976-ban tartottak először világbajnokságot, az ötkarikás játékokon pedig csak 1992 óta van jelen állandó szereplőként. Noha a kezdetek kezdetén még európai országok, köztük leggyakrabban a nagy korcsolyamúlttal rendelkező Hollandia állt a ranglista élén, a mezőny a sportág népszerűségének növekedésével hamar átalakult, a vezetést először az Egyesült Államok és Kanada vette át, majd két ázsiai ország, a jelenlegi csúcstartó Korea és Kína.

Magyarország szinte kezdettől fogva képviseltette magát a nemzetközi versenyeken, de átütő, folyamatos sikereket sokáig nem értünk el. Az állandóan bővülő hazai szakembergárdának, az átgondolt fejlesztési stratégiának, a megfelelő kapcsolatrendszer kiépítésének és a szükséges infrastruktúra fejlesztésének köszönhetően azonban az utóbbi bő tíz évben sikerült felzárkóznunk a világ élvonalához, sőt úgy tűnik, a jövőben talán le is körözzük a legjobbakat.

Erdély, az ugródeszka

A sokáig Magyarország egyetlen sportnapilapjaként megjelenő Népsportban először 1985-ben írtak a rövidpályás gyorskorcsolyáról. Ebben az évben alakult meg ugyanis a Nemzetközi Korcsolyaszövetségen belül a short tracket képviselő bizottság, ami az itthoniakat is cselekvésre késztette: a Magyar Jégsport Szövetség elnöksége megbízta a gyorskorcsolya egykor kiemelkedő klasszisát, Martos Györgyöt, hogy teremtse meg az új szakág hazai alapjait.

Áldozatos munkájának köszönhetően hamarosan elrajtoltak itthon az első versenyek, országszerte szakosztályok alakultak, minek következtében a 80-as évek végére megszületett egy olyan csapat, amelynek tagjai már nemzetközi versenyeken is képviselték a magyar színeket. A kimagasló eredmények ugyanakkor jó darabig még várattak magukra, aminek egyik legfőbb oka az infrastruktúra hiánya volt. Noha sokan érdeklődtek a sportág iránt, kezdetben nemcsak a szakavatott edzőgárda hiányzott, hanem fedett csarnokok sem voltak (még az egyetlen versenyhelyszínnek alkalmas létesítmény, az 1988-as, rekordokban gazdag Európa Kupának otthont adó Budapest Sportcsarnok is leégett), legtöbbször a short trackhez szükséges speciális korcsolya sem állt a sportolók rendelkezésre: az 1987-es hollandiai Open Dutch bajnokságra két versenyzőnk, Simó Ferenc és Botos Eszter állítólag egyetlen pár cipővel utazott el, azt cserélgették egymás között.

A sportág vezetősége érezte, ahhoz, hogy közelebb kerüljünk az elithez, komoly változásokra van szükség. A stratégia részeként a versenyzők rendszeresen Erdélybe utaztak edzőtáborba, ahol már a fejlett jégkorongsportnak köszönhetően fedett csarnokokban, közép- és kelet-európai versenyzők társaságában gyakorolhatták az egymás elleni küzdelmet. A Nemzetközi Korcsolyaszövetség már kisebb támogatásokkal is díjazta ezt az összehangolt munkát, így végül a sportág elindulhatott a fejlődés útján.

Tanulni a nagyoktól

A legnagyobb löketet talán az adta a szakágnak, amikor a hazai edzőgárda a 2000-es évektől több, magasan képzett külföldi trénerrel bővült. Kanada legsikeresebb edzője, Yves Nadeau 2003-ban érkezett hazánkba, programjának eredményeképpen pedig három év múlva meg is született a sportág történetének addigi legfényesebb teljesítménye: a családjával jelenleg Kanadában élő Huszár Erika negyedik lett 1500 méteren a torinói olimpián. Társa, Knoch Viktor ötödikként ért célba, ami szintén szenzációnak számított; 1948 óta ez volt az első alkalom, hogy két magyar versenyző is pontszerző helyen végezzen a téli ötkarikás játékokon. Nagyszerű teljesítményük motivációt adott az egész gyorskorcsolya-társadalomnak, onnantól szinte nem volt olyan nemzetközi megmérettetés, ahol ne értünk volna el valamilyen kiemelkedő eredményt.

2009-ben az első Európa-bajnoki cím is megszületett: a Darázs Rózsa, Heidum Bernadett, Huszár Erika és Keszler Andrea összeállítású nőiváltó-csapat a dobogó legfelső fokára állhatott a szintén Torinóban tartott kontinensviadalon. Idővel azonban kiöregedett az első sikeres shorttrack-generáció, fiatalításra volt szükség. A Liu testvérek megjelenése igazi mérföldkő a sportág hazai történetében; a fivérek közel egy évet töltöttek a rövidpályás gyorskorcsolya terén akkor már nagyhatalomnak számító Kínában (ahol a gyerekeket már pici koruk óta short trackre oktatják, nem csak simán korcsolyázni), a kint szerzett tudás pedig igazi kincsnek számított itthon, amelyre kiválóan lehetett építkezni.

Magyarország 2013-ban világbajnokságot rendezett Debrecenben, ám ott a fiúknak még nem sikerült dobogóra állni. Erre azután került sor, hogy a szakmai stábhoz távol-keleti edzők is csatlakoztak. Bánhidi Ákossal, a jelenlegi válogatott edzőjével és menedzserével való közös munkájuk eredményeképp Liu Shaolin Sándor a 2016-os szöuli felnőtt-világbajnokságon aranyérmes lett, öccse pedig egy ezüst- és egy bronzérmet szerzett, de a többiek eredményei is látványosan javulni kezdtek.

Az aranykor hajnalán

2018. február 22-e a hazai sporttörténelem egyik legemlékezetesebb dátuma, ekkor született ugyanis meg az első magyar aranyérem a téli olimpiák történetében, miután az 5000 méteres férfi rövidpályás gyorskorcsolyaváltó első lett Phjongcshangban. A Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Knoch Viktor és Burján Csaba alkotta csapat nemcsak hogy megnyerte a döntőt, de új rekordot állított fel, ami jelenleg is érvényben van.

Idén, a pekingi játékokon újabb csoda történt: azután, hogy a Jászapáti Petra, Kónya Zsófia, Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang és John-Henry Krueger alkotta vegyes váltó 2000 méteren harmadik lett, Liu Shaoang még kétszer is a dobogóra állhatott: a férfiak 1000 méteres futamában bronzérmet szerzett, 500 méteren pedig nem talált legyőzőre, így megszületett Magyarország első egyéni téli olimpiai bajnoki címe is.

Mostanra világossá vált, hogy a sportágban elért sikereinket nem a véletlennek köszönhetjük, hanem a kormány támogatása mellett főként a versenyzők tehetségének és annak a tudatos és áldozatos menedzsermunkának, amely még a 80-as évek végén kezdődött. A Liu fivérek generációja, illetve mestereik bebizonyították, hogy egyrészt jó volt Martos György megérzése, miszerint a rövidpályás gyors­korcsolyázást Magyarország vezető téli sportágává lehet tenni, másrészt igenis van mód rá, hogy olyan sportágakban is az élre törjünk, amelyekben nincsenek hosszú évtizedekre visszanyúló tradí­cióink. A sorozatos diadalok egyre több gyereket ösztönöznek arra, hogy kipróbálják a short tracket, így évről évre nő a merítési lehetőség is, amivel esély nyílik arra, hogy a jövőben a Liu testvérpárhoz hasonló klasszisokat lehessen kinevelni.

Ma már adott az ehhez szükséges szakembergárda oktatása is, a Testnevelési Egyetem 2017-ben ugyanis gyorskorcsolyában is újraindította a BA edzőképzést, 2021-től pedig MSc szakedzőképzés elvégzésére is van lehetőség. A short trackhez szükséges létesítmények terén ugyan még hiány van, folyamatosan zajlik azonban az új jégpályák építése. Kósa Lajos, a Magyar Országos Korcsolya Szövetség elnöke Pekingben jelezte, hamarosan előkészítik a Puskás Aréna tőszomszédságába tervezett Nemzeti Korcsolyázó Központ beruházását is, amelynek célja, hogy a korcsolyasportnak és a jégkorongnak végre legyen egy nagy budapesti centruma.