„Harcolunk a gyerekek álmaiért!”

A pécsi Expo Center épülete előtt várakozunk. Kívülről is látszik, az egykor szebb napokat látott vásárközpontot megtépázták az évek, a megszűnés szélére került és úgy tűnik, hamarosan végleg bezár. A terület szinte teljesen üres, kintről nehéz elképzelni, hogy bent más kép tárulna elénk, pedig pár percen belül karikák, szalagok repülnek a levegőben, szól a zene, és kislányok töltik meg élettel a hatalmas épületet. Csak egy ajtón lehet belépni – a biztonság érdekében –, a főbejárat már megközelíthetetlen. Bent is elkordonozott, elfüggönyözött területek és piros-fehér szalagok jelzik, ahol már tilos a közlekedés. Az Expo Center statikai, műszaki állapota miatt a ritmikus gimnasztikázóknak júniusig el kell hagyniuk a helyszínt. Az egyesület vezetőjét hideg zuhanyként érte a hír, azóta minden követ megmozgat, hogy új létesítményt találjon a több mint száz gyermeknek. Hesz Zoltán kettős problémával áll szemben: a sportág specifikuma miatt csak megfelelő paraméterekkel rendelkező épület jöhet szóba, és minderre nincsenek anyagiak.

– Tizenöt éve vagyunk ezen a helyszínen, ez idő alatt minden megfelelt és nem arról van szó, hogy az eddigi bérbeadó rosszat akarna vagy utcára tenne minket, hanem egy haváriahelyzet állt elő azzal, hogy az épület statikai állékonysága nem megfelelő – életveszélyes –, ezért költöznünk kell. Nagyon remélem, hogy záros határidőn belül találunk megfelelő helyszínt, mert a ritmikus gimnasztika specifikus sportág, a tíz év alatti gyermeknek is 8-9 méteres belmagasságra van szüksége a szertechnika miatt, a buzogány, a szalag, a labda eszközök használata ezt igényli. Vagyis számunkra egy átlagos méretű, normál sportterem nem elég, így természetesen az ár is meghatározó, hiszen a követelményeknek megfelelő belmagasságú csarnokok jóval drágábbak. Nagyon remélem, hogy nem válunk hontalanná – nyilatkozta lapunknak az egyesület vezetője.

Vészhelyzet. Nem túlzás a szóhasználat. Az egyesület vezetője mellett a szülők is tisztában vannak a kilátástalan szituációval, próbálnak minden kapcsolatot igénybe venni, hogy támogatást kapjanak és megmentsék a gyerekeket. Illés Norberték négy éve hozták lányukat, Elenát az egyesülethez. Korábban Angliában éltek, de elmondása szerint nem volt biztosított a megfelelő szakmai, edzői háttér, és rendkívüli anyagi terhekkel járt a sportolás. A pécsi közösségben kislányuk otthonra lelt, és megtalálta az életcélját is.

– Az első időszak nehezebben indult, mert Elena burokban élt velünk Angliában, szerencsére itt fantasztikus edzőkkel találkozott, és napról napra csökkent a bizonytalansága, bizalmatlansága, egyre jobban kezdett a sport iránt érdeklődni. Mostanra teljesen kitölti az életét és a miénket is, a jövője és a fejlődése érdekében mindent érte teszünk, hétfőtől péntekig hozzuk-visszük, versenyekre járunk, a hétvégéinket is az RG teszi ki. Örülök, hogy nem egy virtuális világban él, hanem ösztöntő, motivált közösségben, ahol rendkívül jó a csapatszellem. Napról napra sikerorientáltabb, és példaképet is talált magának az edzője személyében. Olyan hatással van Elenára, hogy megfogalmazta, ő is edző szeretne lenni. Kátya egyébként kemény edző, fegyelmet követel, de minden gyerek rajong érte. Olyan megtartó és személyiségfejlesztő ereje van itt a ritmikus gimnasztikának, minden kislánynak kötelezővé tenném. Ha Elena fáradtan jön is ki az iskolából, tudja, hogy jövünk edzésre, és ahogy belép az ajtón, kivirul. Látszik rajta, hogy itt érzi otthon magát, itt lesz energikus, itt adhatja önmagát.

Kátya Dologa orosz–magyar kettős állampolgár, és bár mindkét nyelven beszél a gyerekekhez, Illés Norbert szerint nagyon jól megtalálja a közös hangot és hozzájuk vezető utat.

– Az edző teljesen más oldalról közelíti meg a gyereket, és másként is nevel, mint egy szülő. Mi tudjuk, milyen elvek alapján nevelünk, a jó edző meg azt látja, mire képes a gyerek, és kihozza belőle a maximumot. Úgy gondolom, a lányom egész életére kihatással lesz, amit itt elsajátít, ezért szól többről a sport és ezért vagyunk többek, mint egy egyesület.

Szülőként pánik fogta el, amikor értesült az egyesület helyzetéről, azóta is mindent megtesz, hogy segítsen helyszínt, befektetőt találni és megmentse a közösséget.

– Első pillanatban eluralkodott rajtam a félelem, hogy mi lesz a gyerekemmel. Egyből azt kérdeztem, hogyan tudok segíteni, mit tudok szülőként tenni. Ezt a helyzetet meg kell oldani, hiszen lehetetlen, hogy több mint száz kislány álma szertefoszlik! Számomra felfoghatatlan, hogy egy csodálatos olimpiai sportág ilyen helyzetbe juthat. Nem akarok abba belegondolni, hogy nem rendeződik a helyzetünk és ennyi tehetséges, lelkes, boldog kislány az utcára kerül. Katasztrófát jelentene, ha hagynák veszni ezt az egyesületet. A szülői értekezleten is azt mondtam mindenkinek, vegyük tudomásul, vészhelyzet alakult ki, tegyen mindenki a saját eszközével, de a szülők egymaguk nem tudják ezt finanszírozni, vannak határok. Reméljük, kapunk segítséget, valahogy otthonra kell találnunk…

A másik probléma, amivel Illés Norbert és Hesz Zoltán is szembesült, hogy Pécsen a helyszínkínálat meglehetősen korlátozott, kevés a sportlétesítmény, az egyesület elnöke szerint többen küzdenek hasonló gondokkal, de ilyen helyzetbe még senki nem jutott.

– Azon dolgozunk, hogy ne léphessen életbe a legrosszabb forgatókönyv. Pécsen sajnos kicsi a sportteremfelület az egyesületeknek. Nagyon bízom benne, hogy ezt a gondot megoldjuk, de mindenképp támogatókra van szükségünk hozzá. Bevallom, hónapok óta álmatlan éjszakáim vannak, a túlélésért küzdünk jelen pillanatban, próbáljuk elérni, hogy a gyerekek és az edzők a szakmai munkával tudjanak foglalkozni, az edzéseket továbbra is úgy vezényelni, hogy ne érezzék a helyzetünk súlyosságát. De azért szembesülnek a körülmények változásával. Minden erőnkkel próbáljuk megteremteni a megfelelő hátteret.

Hesz Zoltán azt mondta, már a mostani helyzet sem ideális, korábban közös edzésfelület és az Expo nagyobb területe állt rendelkezésre, mindenki együtt készülhetett, ami a közösségépítésük és az összetartozás élményének erősítése miatt rendkívül fontos volt az egyesületnek. Jelenleg azonban az Expo egyes területeit már lezárták, a 120 gyermek három helyszínen készül, a túlélés miatt minden megoldást elfogadnak, a legkisebbek iskolai tornatermekben edzhetnek.

A tagdíjak a bevételek egy részét fedezik csak, és a szülőkre sem háríthatnak nagyobb anyagi terhet. Hesz Zoltán szerint vidéken nem kérhetnek fővárosi szintű tagdíjakat, mert akkor a 120 gyermek töredéke sportolna csak náluk, és az egyesület filozófiájának alapja, hogy anyagi helyzettől függetlenül minden gyerek tornázhasson, aki szeretne. Bár a ritmikus gimnasztika olimpiai sportág, támogatottsága és lehetőségei elmaradnak a látványcsapatsportágakétól, mozgásterük behatárolt.

– Minden lehetséges állami pályázaton indulunk, mellette évek óta a Sportegyesületek Országos Szövetsége (SOSZ) Hiszek Benned programjában is részt veszünk – köszönet a vezetőknek az eddigi támogatásért, reméljük idén is a kedvező elbírálást. Pécs pályázatain is részt szoktunk venni, és a város a lehetőségeihez képest mindig maximális mértékben mellettünk állt. Hálás vagyok azoknak, akik eddig kitartottak mellettünk. Ha valaki az adója egy százalékát nekünk ajánlja fel, szintén megköszönjük, minden támogatás segíthet a mostani kilátástalan helyzetben.

Illés Norbert szülőként ilyen közösséget kíván mindenkinek, mert a saját gyermekén látja, hogy az élete más területére is pozitív hatással van. Sokkal céltudatosabb, nyitottabb lett, sikerorientált, és a személyiségfejlődése szempontjából is előnyt jelet, hogy a megfelelő edző és csapat van körülötte. Iskolai feladataira is jobban összpontosít.

A kislányok ugyan egymás vetélytársai, mindenki győzni szeretne, de még sincs rivalizálás, egymás segítése és támogatása fontosabb. Illés Norbert azt mondta, gyermeke megtalálta a példaképét, az életcélját és azt a közösséget, ahol boldog lehet, szárnyalhat és megvalósíthatja az álmát. Zárszóként szomorúan hozzátette: „Szülőként mi mást tehetnénk? Harcolunk a gyerekek álmaiért!”