Hideg alig, hó alig

Hazánkban az elmúlt években folyamatosan növekedett az aktív kikapcsolódásra és a sportolásra fordítható pénz és igény, amit a belföldi turizmus erőteljes fejlődése is igazol. Noha a klimatikus és domborzati viszonyok miatt itthon jóval korlátozottabbak a síelési lehetőségek, mint Nyugat-Európában, a technika adta újdonságokat kihasználva egyre színvonalasabb szolgálatatásokat kínálnak a hazai sícentrumok, ez pedig a forgalmukon is meglátszik. Ahogy azt korábban Révész Máriusz aktív Magyarországért felelős kormánybiztos is elmondta, Eplény és Mátraszentistván már piaci alapon is képes megállni a helyét, a Covid miatti utazási korlátozások és a síparkok infrastruktúrájának rohamos fejlődése következtében az a félmillió magyar, aki rendszeresen a határon túlra járt, az elmúlt két évben inkább a hazai sípályákat választotta. A síparadicsomok látogatottsága óriásit nőtt, forgalom szempontjából gyakorlatilag nincs már különbség a hétköznapok és a hétvégék között. Az igényekhez mérten szinte már kevés is a hely, szükség lenne újabb pályákra, ám egy ilyen vállalkozásba igencsak kockázatos belevágni, a létesítmény működtetése ugyanis csak akkor gazdaságos, ha képes évente 80-90 napot is üzemelni, ez pedig a mai időjárási viszonyok között sokszor nehézkes. 2020 decembere például ebből a szempontból elég hektikus volt: az év végi hőhullámok több helyen annyira lerontották a pályák minőségét, hogy kénytelenek voltak bezárni őket.

A klímaváltozás a nyugat-európai síparadicsomok jövőjét is megpecsételi. A szek­tor igyekszik minden eszközt megragadni a túlélés érdekében: míg egyesek az egyébként környezetbarátnak cseppet sem mondható műhókészítési újításokban, mások a nyári turizmus felpörgetésében látják a megoldást, ám a szezon minden próbálkozás ellenére évről évre csökken; az 1960-as évek óta, amikor a síelés elkezdett tömegsporttá válni, 38 nappal lett rövidebb. A világ síturizmusának 44 százalékát adó Alpok átlaghőmérséklete a globális átlag duplájával, két Celsius-fokkal nőtt az elmúlt 120 évben, a francia hegyekben pár éve az átlag hómennyiség csupán egyötöde hullott le. A Keletet közel sem érinti ilyen rosszul a globális felmelegedés, így az ázsiai országokat nem a klímaváltozás, hanem éppen hogy a turisták számának jelentős megugrása készteti cselekvésre. Japán északi részén például napjainkban is megbízható a hómennyiség, ezért ez a térség az utóbbi időben nagyon népszerű lett a síelők körében, nem csoda, hogy még a síterepek mellett fekvő legkisebb falvakban is hatalmas szállodák épültek a közelmúltban.

Egyes előrejelzések szerint 2100-ra a nyugat-európai síterepek átlagos magasságán, vagyis 1200 méteren gyakorlatilag eltűnik a hó. A klímaváltozás okozta problémában érintettek ezért már megkezdték a felkészülést a jövőre. Világszerte egyre több fedett lesiklópálya épül, amelyek az év 365 napján nyitva állnak a látogatók előtt. Az ausztráliai Adelaide Snowdome-ja, vagyis hócsarnoka 1987-ben épült, és bár sípályája mindössze 120 méter hosszú, úttörőként igazi kuriózumnak számított, megnyitását követően óriási népszerűségnek örvendett. Ma már nincs olyan kontinens, ahol ne várná hasonló komplexum a sportág szerelmeseit, még Dubajban és Egyiptomban is találunk hasonlót, Európán belül pedig több mint két tucat ilyen működik. A holladiai Landgraaf község SnowWorld, vagyis Hóvilág fantázianévre hallgató beltéri síparadicsoma, ahol már több rangos nemzetközi versenyt is rendeztek, méreteit illetően közel 15 évig az egész világon csúcstartó volt, mígnem 2017-ben a kínai Harpinben megnyílt a Wanda névre keresztelt élménypark, amelynek síközpontja átvette a vezetést: itt egyszerre 1500-an síelhetnek.

A jelenlegi csúcstartó üzemeltetői azonban nem lehetnek túlságosan nyugodtak, Sanghajban ugyanis már javában tart a Wintastar építése, amelynek leendő síparkja megközelíti majd a 90 ezer négyzetmétert. Három különböző nehézségű pálya lesz benne, amelyek közül a leghosszabb 3 kilométer hosszú, vagyis közel hatszor akkora, mint a most használatban lévők legnagyobbika. Nem véletlen, hogy a távol-keleti országban ilyen nagy hangsúlyt helyeznek a sícsarnokok építésére, a kormány ugyanis korábban azt a célt tűzte ki, hogy 2025-re a lakosság legalább húsz százaléka űzzön valamilyen havas vagy jeges sportot.

Furcsamód az Egyesült Államokban csak három évvel ezelőtt nyílt meg az első zárt síaréna, New Jersey után azonban hamarosan Washington is büszkélkedhet majd ilyennel. Bode Millernek, a 2000-es évek egyik legsikeresebb alpesi sízőjének eltökélt szándéka ugyanis, hogy sportágát több millió olyan emberrel megismertesse, akinek nem nyílik lehetősége a hegyekbe utazni. Az olimpiai és világbajnok versenyző ennek érdekében összefogott az Alpine-X nevű céggel, amelyik az amerikai fővárosban nemrégiben le is fektette első fedett síközpontjának alapjait. Az arénában várhatóan 2025-ben indul be az élet, amelyet a tervek szerint országszerte húsz hasonló létesítmény megnyitása követ majd. A hagyományos síközpontok közül több is megpróbál tőkét kovácsolni az efféle mesterséges pályák forgalmából, mégpedig úgy, hogy kedvezményes bérletet kínál a beltéri sízők számára. Vannak ugyanakkor, akiket egyáltalán nem a havon siklás élménye vonz ezekre a helyekre. A trópusi éghajlatú országokban, ahol nem ritka, hogy a hőmérők higanyszála a 45 fokot is átlépi, a helyiek egész egyszerűen azért váltanak belépőt, hogy életükben először láthassanak és érinthessenek havat.

Ma már itthon is lehetőség van arra, hogy az év bármely szakaszában hódoljunk síszenvedélyünknek, bár fedett pályáink nem olyan monumentálisak és valósághűek, mint külföldi társaik, mégis remek lehetőséget nyújtanak, hogy ha kedvünk támad, akár a nyári melegben is gyakorolhassuk a lesiklást, s ne a havas hegyoldalon kelljen napokat eltöltenünk az alapok elsajátításával. Az ország első teremsípályája 2018 szeptemberében nyílt meg Székesfehérváron, utána pedig Budapesten, a Városliget közelében is épült egy hasonló komplexum. Hatalmas, 30 fokban megdöntött szőnyeges szimulátorpályáján egyszerre 4-6 ember fejlesztheti a tudását, mégpedig anélkül, hogy a felvonó használatával időt veszítenének. Az oktatók segítségével gyakorolni lehet a helyes testtartást, a súlypontáthelyezést vagy a lábtechnikát, mindezt ráadásul teljes biztonságban: a gép sebessége a tudásszintnek megfelelően változtatható, s mivel elesni gyakorlatilag nem lehet, védőfelszerelésre sincs szükség.