Ilyen a boksz?

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság igen büszkén jelentette be korábban, hogy a párizsi lesz az első olimpia, ahol a nemek aránya egyenlő a sportolók körében – ugyanannyi férfi és nő vesz részt a játékokon. Épp ezért az elnök, Thomas Bach is történelmi pillanatként és az olimpiai mozgalom erőfeszítései eredményeként jellemezte, hogy ezzel is hozzájárulnak a nemek közötti egyenlőbb világhoz. Na igen, azóta bebizonyosodott, hogy a hangzatos kijelentésekkel ellentétben a valóság teljesen más képet mutat, és ez alaposan állcsúcson vágta a világot.

Az olimpiai megnyitó megadta az alaphangot ahhoz, hogy lássuk, mit üzennek a párizsi rendezők a világnak, és a ceremónia az ötkarikás játékok történetében először ideológiai hadviselésbe fordult. Akkor azt gondoltuk, a felháborító húzás csak a show-ra vonatkozott, és ahogy elkezdődnek a versenyek, kizárólag a sporté lesz a főszerep. Abban reménykedtünk, a pályán, a páston, a medencében, a ringben az olimpiai eszme alapját adó egyenlő feltételek elve érvényesül. Tévedtünk. Sportnyelven szólva, alábecsültük az ellenfelet.

A játékok feléig sem értünk el, amikor ismét megrengtek a legnemesebb és legmagasabban jegyzett sportesemény alapjai. A női ökölvívók mezőnyébe két olyan versenyző is bekerült, akiket tavaly a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség (IBA) kizárt a világbajnokságról, mert nem feleltek meg a nők közötti indulás feltételeinek, ugyanis a férfiakra jellemző XY-kromoszómát mutattak ki náluk (bár azóta már ennek a vizsgálatnak az eredményét, hitelességét is megkérdőjelezik). Miután a boksz a NOB irányítása alatt szerepel a sportági szövetséggel fennálló viszálya miatt, előbbi engedhette indulni a két versenyzőt a párizsi ötkarikás játékokon: a tajvani Lin Jü-ting és az algériai Iman Helif kötelek közé léphetett. Két évvel korábban előbbi egyébként világbajnok, utóbbi ezüstérmes lett. Helif a tokiói olimpián is szerepelt és ötödik helyen végzett.

Az egész nemi kérdés a női bokszolók legjobb 16 közötti mérkőzése kapcsán robbant ki, amikor a Helif ellen ringbe lépő olasz Angela Carini 46 másodperc és a hatalmas erejű bekapott ütések után sírva adta fel a küzdelmet. Az olasz igazságtalanságot kiáltott, nem fogott kezet ellenfelével és állította, életében ilyen erejű ütést még nem mértek rá. A mérkőzés felvétele egy pillanat alatt körbejárta a világot – azóta törölték több megosztóról –, óriási visszhangot és felháborodást váltott ki. Megszólalt a közösségi platformokon az X és a Tesla tulajdonosa, Elon Musk, valamint J. K. Rowling, a Harry Potter-könyvek szerzője is, szégyennek nevezve, hogy férfi szerepel a női versenyzők között. „Mit kell tenni, hogy véget vessünk ennek az őrületnek?” – tette fel a kérdést. Rowling egyébként nem először hallatja a hangját a nők jogainak védelmében.

Na, de vissza az ökölvíváshoz! Iman Helif továbbjutása azt is jelentette, hogy a következő körben Hámori Luca várt rá. Magyarországon is villámgyorsan futott végig a hír, a közösségi médiát elárasztották a Helif férfiasságával kapcsolatos kommentek, posztok és mémek. Kásás Tamás háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó az olimpiák története legsötétebb napjának titulálta, amikor Helif legyőzte olasz ellenfelét. A hazai politikai élet is megmozdult, és kivételesen pártállástól függetlenül többen is felemelték szavukat a női sportolók jogainak védelme érdekében.

Hámori Luca ugyanazon napon, amikor Carini kikapott, örömmámorban úszott, miután második mérkőzését is megnyerte és negyeddöntőbe jutott. A magyar lány már azzal sporttörténelmet írt, hogy első magyar nőként kijutott az olimpiára, de nem elégedett meg ennyivel és mindkét meccsét magabiztosan hozta; úgy tűnt, senki nem állíthatja meg. Tele volt energiával, majd szétvetette az önbizalom és ráadásul jókedvűen, mosolyogva vitte végig a tervét. Az euforikus hangulatban még nem nagyon foglalkozott következő ellenfelével.

– Ha valaki… megengedte neki, hogy itt legyen, akkor valahogy be lett bizonyítva, hogy ő lány. Engem ez most nem érdekel. Így még nagyobb lesz a magabiztosságom, ha sikerül őt legyőznöm. Mindent megteszek a győzelemért, mert az éremszerzés a célom – nyilatkozta.

A világ nagy részét megrázó és visszhangot kiváltó eset kapcsán a Magyar Olimpiai Bizottság közleményben jelentette be, hogy egyeztetett az olasz testülettel és több sportági olimpiai bizottsággal, és bár a NOB tagjaként tiszteletben tartják a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabályait, kiállnak a nők esélyegyenlősége és a tisztességes verseny mellett:

„A MOB határozott álláspontja, hogy a női esélyegyenlőség nem merülhet ki abban, hogy az olimpián egyenlő arányban indulnak nők és férfiak. A női esélyegyenlőség alapvető követelménye, hogy a női mezőnyben kizárólag női biológiai adottságokkal rendelkező, azaz biológiailag minden kétséget kizáróan nőnek minősülő versenyzők indulhassanak. Ellenkező esetben alapvetően sérül a női versenyzők esélyegyenlőséghez és tisztességes versenyhez való joga” – írta a hazai olimpiai testület.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem meglepő módon – mivel eleve ők engedélyezték a két vitatott nemű ökölvívó indulását – megvédte a két versenyzőt, és közleményében úgy fogalmazott: a játékokon szereplő valamennyi sportoló megfelel a részvételhez szükséges minden feltételnek. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy mindenféle diszkriminációtól mentesen sportolhasson. A NOB még azt is hozzátette, a két sportoló áldozata a sportáguk nemzetközi szövetsége által tavaly meghozott önkényes döntésnek, mert szerintük megfelelő eljárás nélkül zárták ki őket a világbajnokságról.

Hámori Luca az egész világon a figyelem középpontjába került. Ekkorra már a magyar bokszoló ingerküszöbét is elérték a hírek, és egyáltalán nem tartotta fairnek, hogy a versenyző a nők között indulhat. De ahogy akkor megfogalmazta: „Ha fiú, ha lány, le akarom győzni!”

Két nap alatt azonban furcsa dolgok történtek. Hámori Lucának az összes olyan bejegyzése, sztorija, amit negyeddöntős ellenfelével kapcsolatban mondott, megosztott, egy pillanat alatt eltűnt a közösségi platformjairól (valószínűleg nem önszántából). Az üzenet tehát egyértelmű és világos. Kritikának helye nincs, nő az, akit annak mondanak… Az LGT ismert slágerének sorai juthattak az ember eszébe a negyeddöntős mérkőzés előtt: „Mindegy, a ringbe kivel szállsz, / ha ő kapja, amit másnak szánsz.” A felkiáltójelet azonban kérdőjelre kellett hogy cseréljük, mert jelenleg így volt aktuálisabb: ilyen a boksz?

Így érkeztünk el augusztus 3-ához és a negyeddöntőhöz. A helyszínen a lelátók órákkal a magyar lány meccse előtt megteltek – előtte is több találkozót bonyolítottak le –, egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Hatalmas médiaérdeklődés kísérte a Hámori–Halif-összecsapást. Az újságírók egy részének már hely sem jutott, a médiacenter is teljesen megtelt, a világ legnagyobb tudósítói várták a női 66 kilogrammosok negyeddöntőjét, ami jóval túlmutatott sportértékén és azon, hogy a továbbjutó biztos érmes.

Ami akkor és ott történt az Észak-párizsi Arénában, tökéletesen megmutatja világunk jelenlegi helyzetét. A bevonulásnál Hámori Lucát fütyülte ki a publikum – gyorsan tegyük hozzá, az algériai közönség volt többségben. A 23 éves kőszegi ökölvívó koncentráltan, látszólag lazán, széles mosollyal az arcán lépett a ringbe. Az ütközetben a magyar lány mindent megtett, állta az ütéseket, sőt fölvette a kesztyűt ellenfelével szemben, egy pillanatra nem ingott meg, és néhány szép villanással jelezte, hogy ezen a mérkőzésen mindent belead. A végén mégsem az ő keze emelkedett magasba, de az erkölcsi győztes ő lett. A meccs után Hámori külön odament az algériai sarokba gratulálni ellenfele edzőinek, akik megölelték a magyar bokszolót.

Ami utána az interjúzónában történt, hasonlóan szürreális volt. Egymást taposták az újságírók, hogy a két versenyzőhöz férjenek és kérdéseket tegyenek fel (bár erre lehetőség nem nagyon volt). Mindkét fél, az előző két nap eseményeiből okulva, rendkívül visszafogottan, támogatóikkal körbevéve válaszolt. Halif pár mondatot mondott csak, üzenve a világnak: „Nő vagyok és az is maradok!” Az algériai zászlóval betakarva, sírva hagyta el a vegyes zónát. A mixed zónákban külön kategóriába rangsorolják a médiamunkásokat, kezdve a jogtulajdonosokkal, a legnagyobb nemzetközi médiumokkal. A magyar újságírók is csak egy meghatározott helyen várakozhatnak. Ilyenkor vannak azért kötelező körök, olyanok, akiknek mindenképp meg kell szólalni, ezek után érnek oda a sportolók a többiekhez. Amikor Hámori Luca megérkezett a magyar szektorhoz, hirtelen az összes külföldi kolléga a nyakunkba zuhant, a magyar lány elé mikrofon került, hogy a világsajtó kihangosítva hallja szavait.

– Hálás vagyok, hogy idáig eljuthattam. Minden félelmemet és kétségemet el tudtam hagyni, mielőtt beléptem a ringbe, és tudtam magam hozni, azt, amit megbeszéltünk az edzőkkel. A 3-szor 3 percet tudtam folyamatosan élvezni, és egy pillanatig sem vagyok csalódott, hogy idáig eljutottam és mindent megtettem, ami tőlem telt. Ki tudja, mit hoz a jövő.

Amikor levegőhöz jutott, egy kérdésre volt lehetőség, a meccs sportszerűségéről érdeklődtek az újságírók.

– Próbáltam sportszerűen viselkedni, ahogy az ellenfelem is, rá sem lehet mondani egy rossz szót sem. Azt gondolom, az elmúlt pár nap mindenkinek nehéz volt, neki is, nekem is. Pont ezért szerettem volna megmutatni, hogy tisztelettel vagyok felé és egy rossz gondolatom sincsen vele kapcsolatban, hiszen erről nem ő tehet. Ez most így alakult, mindketten kiálltunk küzdeni, most ő nyert, de ez lehet, a jövőben másként lesz.

Kérdeztük volna még a magyarok büszkeségét, de nem volt rá lehetőség. Hámori Lucát közrefogta Gyulay Zsolt, a MOB elnöke és Fürjes Balázs, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja, utóbbi át is vette a két válasz után a szót, előbb magyarul, majd a hatalmas érdeklődés miatt angolul is elmondta, hogy világos a magyar álláspont a kialakult helyzetről. Fürjes Balázs szerint nem volt olyan opció, hogy Hámori Luca nem áll ki, nem is lehetett volna eltántorítani a találkozótól. A magyarok mindig a tisztességes verseny, a fair play pártján állnak, és azt szeretnék, hogy a küzdőtéren dőljenek el a meccsek.

– Mi, magyarok nem félünk a versenytől, tudjuk, hogy milyen túlerővel szemben, akár hátrányból is küzdeni. Mi bátran, hősiesen küzdünk, csak az volt az opció, hogy Luca is bátran és hősiesen küzdjön.

Fürjes Balázs hozzátette, a MOB mint alapító tag lojális a nemzetközi olimpiai közösség iránt. A párizsi olimpia bokszversenyeinek tanulságait a játékok után fogják levonni. Biztosak benne, hogy a NOB is megteszi majd a szükséges lépéseket.

Az olimpián mind a két vitatott nemű női ökölvívó bejutott a legjobb négy közé. Hogy milyen érmet akasztanak a nyakukba, az lapzártánk után dől el. A sokat hangoztatott nemi egyenlőség és női jogok védelme ugyanakkor már biztosan csorbát szenvedett Párizsban. A legnagyobb probléma nem az, hogy az algériai és tajvani ökölvívó neme vitára ad okot, sokkal elkeserítőbb a női sport és az olimpiai mozgalom jövője szempontjából, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhetett.

Hámori Luca minden szempontból történelmet írt, első magyar nőként jutott ki olimpiára, ahol nemcsak a ringben kellett helytállnia, hanem akarva-akaratlanul az összes nőt (nem csak sportolót) képviselte a szorítóban. Nem csupán az algériai ütései nem tudták megrogyasztani, hanem a verbális félelemkeltés sem ért célt nála. A kőszegi lányt az egész világ megismerte. Tanulság lehet Luca esete számunkra is, hiszen ha egy 66 kilogrammos magyar lány állta a legkeményebb ütéseket a ringen kívül is, példát mutatva mindannyiunknak, akkor az egyre nagyobb ideológiai nyomás mellett is mindenkinek kötelessége ugyanilyen hévvel harcolni világunk romba döntői ellen. Bár NOB a korábbi kijelentése szerint a női esélyegyenlőség támogatójaként szeretne hozzájárulni a nemek közötti egyenlőbb világhoz, ezt a lépést valójában egy 23 éves magyar nő tette meg.