Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Hirdetés

Az utolsó napon egyetlen magyar versenyzőnek lehetett szurkolni a hazai atlétikai világbajnokságon. A férfi maratoni távnak 42 ország 85 indulója vágott neki a Hősök teréről, hasonló útvonalon, mint az előző napon a női mezőny. A reggel hetes rajt ellenére ezúttal is nagyon sokan szurkoltak az utcán a teljes útvonalon és biztatták az összes elhaladó versenyzőt.

Magyar családokkal is találkoztunk az Andrássy úton. Az egyik kisfiú érdeklődve kérdezte apukáját arról, hogy mostantól mindig Magyarországon lesz-e az atlétikai világbajnokság. Csalódottan vette tudomásul a nemleges választ. Egy kislány pedig azt mondta az anyukájának, ő végig az utolsóknak fog a legjobban tapsolni.

A 23 éves Szemerei Levente az első magyar férfi atléta, aki indult maratonfutásban világbajnokságon. A rekortánt cserélte aszfaltra, korábban 5000 méteren futott, az előző évben tért át a leghosszabb távra. Egyéni legjobb ideje (2:16:35) a mezőny utolsó eredményei között szerepelt, verseny közben elhatározta, hogy megdönti.

– Az edzőmmel a 2 óra 20 perces időt lőttük be előzetesen, ami biztonsági futást jelentett volna, azért, mert a női maratonfutásból kiindulva, még akik okosan kezdtek, azok is nagyon elfáradtak a végére a hőség miatt. Aztán végül fél perccel gyorsabban kezdtünk, mint ahogyan elterveztük, onnan pedig már nem volt visszaút, úgy voltam vele, megpróbálkozom az egyéni csúcsommal, valahogy majd célba érek. Mindenképpen meg akartam próbálni, hiszen az én életemben, a pályafutásom során egyszer lesz ilyen lehetőségem hazai világbajnokságon.

Fotó: Vogt Gergely

Korábban írtuk

Szemerei azt mondta, a közönség buzdítása és a mezőny gyorsasága vitte bele a gyorsabb kezdésbe, sokat kellett volna visszalassítania a biztonsági futáshoz, ezért ment rá inkább az egyéni csúcsra.

– Ilyen erős mezőnyben azért ritkán fut az ember, mert ha elmegyek bármilyen kisebb versenyre, ott hozzám hasonló 2.16 és 2.17-es futók vannak, itt, a vb-mezőnyben nekem nyolcvan feletti időm volt, szóval az utolsók között kellett volna lennem. Amikor megláttam az öt kilométeres részidőt, ami talán 15 perc 57 körül lehetett, és nem voltak annyira sokan mögöttem, vissza kellett volna állnom nagyjából 17 percesekre. Így aztán mentem előre, bár sokat futottam egyedül, de mindig volt egy-két ember előttem, akikre sikerült felfutnom.

A magyar atlétának annyi ereje is maradt, hogy kiintegetett a közönségnek.

– Talán az utolsó két körben kezdtem el integetni, amikor éreztem, hogy esetleg meglehet. Amikor felfutottunk a Lánchídra és jöttünk el a Várkert bazárnál az utolsó tíz kilométeren, ott azért megfordult a fejemben, hogy talán az integetés nem kellett volna, mert nagyon sok erőm elment.

Szemerei Levente végül elmaradt a legjobb idejétől, de a világbajnoki mezőnyben 40. helyen célba ért 2:17:20-as idővel. A férfi maratont hatvanan fejezték be. A célba érkezést követően az orvosi stáb vette kezelésbe a magyar futót, mert görcsölt a combja, nagyon túlmelegedett a hőség miatt, ezért próbálták hűteni. A magyar atléta a jövőben szeretné majd megdönteni az országos csúcsot.

– Tavaly már gondolkodtam a magyar csúcs megdöntésén, meg is próbáltam az első komoly maratonomon, 25 kilométernél még úgy is álltam, hogy sikerülhet, de nagyon elkészültem az erőmmel. Ez abszolút a tapasztalathiánynak tudható be, akkor kezdtem maratonra edzeni, fél év alatt pedig nem lehet felkészülni magyar csúcsra. Az biztos, hogy most már marad ez a táv, maratonban találtam meg az örömömet.

A hazai világbajnokság férfi maratonversenyét a 23 éves ugandai Victor Kiplangat nyerte meg, aki 2:08:53 órás idejével lett a leggyorsabb a magyarországi maratonok történetében.