Jelenben írt történelem

A Gyakorló Jégcsarnok felé sétálunk vagy inkább araszolunk a kora reggeli órákban. Az ónos eső miatt nemcsak bent, kint is jégpáncél, még a murva sem bizonyul biztos talajnak. Kint lassulási, bent gyorsulási verseny zajlik. A pálya készen áll, vakító fehéren világítják meg a lámpák, egyelőre kevés korcsolyaél díszíti, de rövid időn belül változik a helyzet. A nemzeti ruházatba öltözött sportolók a melegítés után birtokba veszik a felületet, kezdődik az edzés.

Jászapáti Petra is érkezik, a tréning előtt még ránk is szakít időt a rendkívül sűrű napi programjában. A történelmi siker után sincs megállás, a szezon közben senki nem nyomja meg a szünet gombot, a versenyhétvégék egymást követik. Túl sok idő nincs merengeni a múlton, a következő feladat már érkezik is.

– A sikerekből is tanulunk, a jó dolgokat elvisszük, ami nem annyira sikerült, kijavítjuk. Ez a verseny jól alakult, de minden viadal másként végződhet. Nekem most jól jött ki, aminek nagyon örülök, mert beletettem a munkát, és egy kis szerencsém is volt. Elégedett lehetek, de nemcsak az Európa-bajnoksággal, hanem az azt megelőző versenyekkel is.

Pár mondatból is látszik, Jászapáti Petra reálisan, két lábbal a földön állva és rendkívül szerényen értékeli saját teljesítményét. A drezdai rövid pályás gyorskorcsolya Európa-bajnokságon három érmet, egy aranyat és két ezüstöt szerzett. 500 méteren elért győzelmével, huszonhat évesen lett a sportágában az első magyar egyéni Európa-bajnok, sporttörténelmet írt. Emellett kétszer állhatott fel a dobogó második fokára: 1000 méteren és a női váltóval – Bácskai Sára Luca, Kónya Zsófia, Somodi Maja, Sziliczei-Német Rebeka – 3000 méteren is második lett. A téli olimpia előtt egy évvel több mint biztató – mondanánk –, de a bajnok gyorsan le is hűti a kedélyeket, mert nem szeret esélyekről beszélgetni.

– Nekem inkább az adja a visszaigazolást, ahogyan hozzáálltam az edzésekhez, a felkészüléshez, ahogyan versenyeztem, és a futamok között a mentális oldalt is tudtam kezelni. Az persze különösen jólesik, hogy a női váltó 2009-es győzelme mellett jegyzik az én nevemet is Európa-bajnokként, sporttörténelmi sikerként. Hiszen Heidum Bernadett-tel és Keszler Andreával együtt kezdtem a felnőtt-pályafutásomat itt, a Gyakorló Jégcsarnokban.

Az egykori sikercsapat sorra nyerte az érmeket világversenyeken; úgy tűnik, itt az újabb generáció, és a Liu testvérek távozása okozta űrt is betölthetik, mivel rég nem látott eredményt hozott a short track csapat a kontinenstornán. Jászapáti Petra azért nem meglepő módon óvatosan fogalmaz.

– A lányokkal mindent megteszünk azért, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki önmagunkból. Minden edzésbe és versenybe beletesszük a száz százalékot. Büszke vagyok a csapatra, a váltóval elért Európa-bajnoki ezüstéremre, és külön kiemelném azt is, hogy a lányok egyéniben is jól mentek, B döntőket korcsolyáztak. Mi lehet még ebben a csapatban? Bármi! Annyira nehéz megmondani, mert lehet, hogy klisé, de a jég azért csúszik – válaszolja sejtelmes mosollyal.

Jászapáti Petra elképesztő programot futott az Európa-bajnokságon, szombaton két ezüstöt szerzett, 1000 méteren és a váltóval, vasárnap folytatta a versenyzést a leghosszabb női táv döntőjében, 1500-on hatodik helyen végzett, a végére tartogatta a slusszpoént, az ötszáz győzelmét.

– Kifejezetten nehéz két versenynap volt, mert nagyjából négy óra alatt leszalad a verseny, és minden egyes futamra úgy kellett odaállni, hogy kihozzuk a maximumot. Sikerült végig ébren tartani a lelkesedést és a motivációt, bár nem volt nehéz, hiszen döntőket korcsolyáztam, ami önmagában nagy löketet és lelki fröccsöt ad. Kevesebbet beszélnek róla, de nagyon büszke vagyok az ezer méteren szerzett egyéni ezüstérmemre, pont annyira, mint az ötszázon az aranyra, mert a hosszabb távon végig bátran versenyeztem. Az elődöntőben előreálltam, vezettem az utolsó öt kört, és a döntőben is az élre álltam, ott végül az olasz Fontana megelőzött, de ő a sportágunk világklasszisa.

Jászapáti Petra eltökéltségét és profizmusát mutatja, hogy a történelmi arany után pár órával a női válogatott edzőjével, Nicky Goochcsal már elemeztek, értékeltek és azt beszélték, miben fejlődhet a következő megméretésre.

– Mindig van lehetőség előrelépni, ez a szépsége a sportnak. Minden egyes edzésen lehet rajta változtatni, hogyan korcsolyázok.

Alig 43 másodperc, óránként 40 kilométeres sebesség, és még gyorsulna. Pár pillanat, ami folyamatos koncentrációt igényel, információáramlás mellett, mégis megosztott figyelemmel.

– Ezer méteren például végig az járt a fejemben, amit itthon begyakoroltunk: az ívek tartása, lezárni a lehetőséget a könyökjövőnél, hogy ne előzzenek meg. Arra is koncentrálok, hogy tiszta legyen az előzés, ne adjam a bíró kezében a döntést, mert akkor az már 50-50 százalék esély arra, hogy kizárnak. Főleg technikai dolgok pörögnek a fejemben. Azon vagyok, hogy az edzésen vagy korábbi versenyeken megszerzett tudást jól építsem be a következő futamba.

Jászapáti Petra nehéz utat járt be, amíg végleg beírta magát a sport történelemkönyvébe, 2023 őszén ugyanis egy vírusfertőzés következtében két hónapig kényszerpihenőre került, a hosszú felépülés és visszatérés miatt a teljes múlt szezonja kimaradt. Emberi nagyságát mutatja, hogy ezt a fájdalmas időszakot is azzal töltötte, hogy elemezze, miben fejlődhet a felépülése után.

– Nyilván rettentően fájt, hogy tavaly kimaradt egy egész szezon, mert az azt megelőző felkészülés jól sikerült. Arra viszont jó volt ez az időszak, hogy kívülről nézzem a versenyeket, jegyzeteljek, ki hogyan versenyez, milyen időket megy. Ezért úgy tértem vissza, hogy megvoltak róla az elképzeléseim, milyen köridőket kell teljesítenem az edzéseken ahhoz, hogy a versenyen jó legyek. A visszatérés után természetesen gyötörtek kétségek, a szezon elején – 2024 őszén – nem éreztem, hol is állok pontosan magamhoz és a többiekhez képest. Az első verseny tapogatózással telt, és kérdésekkel: vajon jól sikerült a felkészülés, elég volt, amit csináltam? Hasonló kérdések egyébként minden szezon kezdetekor felmerülnek, ezúttal hatványozottan, hiszen előtte kimaradt egy teljes év.

Sokat tanult az elmúlt időszakban, az sem véletlen, hogy a mentális felkészülésre is egyre nagyobb súlyt fektet, megváltoztatták a történtek a gondolkodásmódját.

– Mindig az adott állapotomhoz alkalmazkodtam, szerintem erről szól az élsport. Az adott pillanatot megragadni, a jelenben maradni és ott döntést hozni. Nem érzem, hogy erősebben jöttem ki a helyzetből, viszont másként gondolkodom, másként állok hozzá a versenyekhez. Talán úgy tudnám megfogalmazni, abban segítettek a történtek, hogy megtanultam csak futamról futamra menni és a jelenben lenni. Az edzőmmel ezt úgy hívjuk, „nem időutazni”, vagyis nem azon gondolkodni, mi lesz a döntőben vagy később, hanem a fókuszt a jelenen tartani.

Egy éve tért vissza a jégre, és meg sem állt Európa trónjáig. Kitartása példaértékű, és bár tisztában van vele, mekkora utat tett meg, céltudatosan halad tovább.

– Büszke vagyok az útra, amit bejártam, de nem szeretek leállni és visszatekinteni. Mindennek eljön az ideje, lesz lehetőségem feldolgozni és értékelni, amit elértem, de csak a márciusi világbajnokság után, a szezon végeztével. Jelenleg még vannak feladatok előttem, amiket teljesíteni kell, nincs időm, megyek is tovább.

Nemcsak képletesen, a valóságban is elindul bemelegíteni, majd irány újra a jég. Jászapáti Petra nem eredményekben gondolkodik, így azon az úton haladna tovább, amit elkezdett, vagyis a jelenben maradni, nem „időutazni”, futamonként előrelépni, folyamatosan fejlődni és a másodperc törtrésze alatt a legjobb döntést meghozni. Emellett az sem baj, ha becsúszik egy újabb történelmi siker.