Kihagyhatatlan lehetőség

– Ha az atlétikai világbajnokságot képletesen mondjuk egy hosszútávfutó-versenyhez hasonlítjuk, a szervezőbizottság vezetőjeként fél évvel a rajt előtt hol tart a felkészülésben, milyen részeredményeket határozott meg, és milyen eredménnyel lenne elégedett?

– A végcél egyértelmű. Ha Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke, aki jelenleg a világ egyik legfontosabb sportdiplomatája és sportvezetője, azt mondja majd augusztus 27-én, a zárónap estéjén, hogy ez volt minden idők legjobb atlétikai világbajnoksága, akkor az győzelem. A lécet magasra helyeztük. Ha az egyéves megbízatásomat tekintjük – és most a felénél járok –, azt a másik kiemelkedően fontos célt tűztem ki a kollégáimmal együtt, hogy ne csak egy atlétikai versenyben gondolkodjunk, hanem a világbajnokság segítségével mozgassuk meg az egész országot, vegyük rá az embereket arra, hogy kezdjenek el sportolni. Ebből alakult a hétköznapi hősök kampány: ők azok az emberek, akik a világbajnokság hatására felállnak a kanapéról, és elkezdenek mozogni. Szuperhősök az atlétikai központban, hétköznapi hősök pedig azon kívül.

– Minden idők legjobb világbajnokságát szeretné megrendezni. A hétköznapi hősök programnál kitűzött valamilyen célt?

– Minden várakozásunkat felülmúlva, már most ezres nagyságrendű a hétköznapi hős klubtagok száma, pedig a 37 versenyből eddig kettőt teljesítettünk. Nincs gyorsasági verseny, és nem kap nagyobb ajándékot, ha valaki például maratont fut, mert mindenkinek saját magával kell harcolnia. Lehet, hogy valakinek nem kerül akkora erőfeszítésébe a tizedik maratonját lefutni, mint másnak felkelni a fotelből és eljutni háromezer méterig. A lényeg, hogy mindenki megértse, elhiggye: kifizetődő futni, mozogni és hétköznapi hőssé válni.

– A világ egyik legrangosabb sporteseményénél nem elég szurkolókkal megtölteni a stadiont? Elvárható, hogy mindenkit „megmozgasson” az országban?

– Minden magyarországi esemény egyik legfőbb célja az országimázs-építés, hogy megmutassuk magunkat a világnak. A másik cél, hogy az adott sportág, amelynek a nemzetközi eseményét rendezzük, hatással legyen az utánpótlásra. Mindkettőt tekinthetjük alapnak a hazai rendezésnél. Ugyanakkor hosszabb távú hatást is el kell érni. Sokszor felmerül a kérdés, mi értelme idehozni egy ekkora sporteseményt. Azt akartam, legyen válaszunk erre a kérdésre, és az eddigi világeseményekhez képest adjunk valami pluszt is az embereknek: kezdjen el sportolni, aki eddig nem tette. Ezzel párhuzamosan meg is jutalmazzuk azokat, akik a mozgás mellett döntenek, kedvezményesen válthatnak jegyet a világbajnokságra. Mert mindeközben azért mégis az a cél, hogy négyszázezer embert csábítsunk ki a Nemzeti Atlétikai Központba. Ha már elnyertük a rendezést, és az ország jelentős összeget költ el rá, akkor adjunk minél több élményt az embereknek. Tudom, itt nem lesz labda a pályán, nem tudjuk garantálni, hogy az úszáshoz hasonlóan éremparádé várható. Ha nagyon jól szerepelnek a magyar atléták, lehet talán érmesünk, reméljük, többen bejutnak a döntőbe, megdöntik az egyéni csúcsukat. Azt viszont garantáljuk, hogy a világ legjobb atlétáit élőben lehet látni a világ harmadik legnagyobb sporteseményén, Budapesten. Erre soha nem volt példa Magyarországon, és ha megnézzük, a következő másfél évtizedben nem is lesz. Hiszen 2032-ig elkeltek a nyári olimpiák, az atlétikai világbajnokság rendezésén felüli polcon már nem sok minden található, csak a labdarúgó-világbajnokság és a nyári ötkarikás játékok. Tehát elmondhatjuk, hogy 2036-ig, a következő szabad olimpiai időpontig ez a kilenc nap lesz a legnagyobb, ami történik Magyarországon. Szerintem kihagyhatatlan lehetőség.

– Milák Kristóf vagy a futballválogatott miatt sokan kimennek szurkolni, de elegendő hívószó a magyar szurkolóknak, hogy valaki világcsúcsot fut vagy csúcsot dönt rúdugrásban?

– Elfogult vagyok az atlétikával szemben. A sportág múltja, jelene és reméljük, a jövője miatt is fontos a magyar embereknek az atlétika. A három-négy órás esti programok alatt gyakorlatilag nincs egy percnyi szünet sem, annyi minden történik a pályán. Ezért is épült kifejezetten atlétikai központnak a létesítmény, Ferencz Marcel tervező úgy képezte ki a lelátót, hogy mindenhonnan minden versenyszámot jól lehessen látni. Képzeljük el, hogy egy távolugró mekkora autót ugrana át, ha kilenc métert teljesít. Vagy a rúdugró, aki felrepül az emeletes ház második szintjéig… Biztos vagyok benne, hogy őrült hangulat lesz, amikor például a svéd rúdugró, Duplantis megdönti a 621 centis világcsúcsát.

– Említette, hogy négyszázezer embert szeretnének a kilenc nap alatt, ami telt házat jelentene esténként. Ha az utóbbi világbajnokságokat tekintjük, szép vállalás.

– Az a cél, hogy minden este közel legyünk a telt házhoz. Európában legutóbb 2017-ben, Londonban rendeztek világbajnokságot, telt házzal, a britek imádják az atlétikát. Utána Doha, majd a Covid miatt elcsúsztatott Tokió, majd a Tokió miatt elcsúsztatott Oregon, Észak-Amerika adott otthont az eseménynek. Úgy látom, az atlétikarajongók kiéhezetten várnak egy jó hangulatú, telt házas világbajnokságra. Jelenleg a jegyek 64 százaléka külföldi, 36 százaléka magyar vásárló kezébe került, de az arány várhatóan megfordul a vb közeledtével, mert a külföldiek az utazástervezés miatt korábban veszik meg a belépőt. Mottónk nem véletlenül az: Láss csodát! A 2012-es londoni olimpia atlétikaversenyén élőben láttam Usain Bolt 200 méteres győzelmét, ezért is merem mondani, ilyen versenyt élőben nézni felér egy csodával.

– A Budapest utcáin rendezett maraton és gyaloglás megmozgathat annyi embert, mint mondjuk a Giro d’Italia Nagy Rajtja tavaly?

– Szép kihívás előtt állunk, mert a japán tévé főműsoridőben szeretné közvetíteni a maratonfutást, ezért magyar idő szerint reggel 7-kor lesz a rajt. Tehát nyáron, reggel 7 és fél 10 között szeretném, ha tömeg lenne Budapest utcáin. Készülünk rá, lesznek nekünk is „huszáraink”, mint a Giro útvonala mellett, dolgozunk rajta, hogy legyenek emlékezetes pillanatai a gyaloglásnak és futásnak. A szurkolói pontoknál, például az Operánál, lehet meglepetésre számítani…

– Magyarország sportszerető ország, az emberek jelentős része szurkol a magyaroknak, és ha lehetősége van rá, szívesen drukkol élőben itthon, a helyszíneken. Vannak viszont, akik azt kérdezik, miért jó ez nekünk, miért erre a célja használják fel az adóforintjainkat. Utóbbi tábort meg lehet szólítani?

– Először is azt gondolom, az atlétikai világbajnokság nemzeti ügy! Az egész országnak, sőt, a határainkon túl is minden magyarnak azért kell dolgoznia, hogy Magyarország és azon belül Budapest sikeresen rendezze meg a világ harmadik legnagyobb sporteseményét. Ez óriási feladat, egységre, közös erőfeszítésre van szükség. Úgy látom, ebből a szempontból egyre kedvezőbb a kép. Fogalmazzunk úgy, hogy formálódik a teljes egység! Ebben szerintem segít, hogy rengeteg jó és fontos válaszunk van annak a tábornak, amelyik nem rajongója a sporteseményeknek, és esetleg pénzszórásnak gondolja az atlétikai világbajnokság rendezését is. Az egy dolog, hogy idejön harmincezer külföldi szurkoló, eltölt 120 ezer vendégéjszakát, idejön nyolcezer akkreditált külföldi, ők eltöltenek még százezer vendégéjszakát. Ránk figyel az egész világ, egymilliárdan nézik a tévében az eseményt. Ne feledkezzünk meg arról se, hogy Budapest egy új parkkal lesz gazdagabb, ahol lehet pihenni, sportolni, kikapcsolódni. Vajon tudja valaki forintosítani, hogy ez a hírverés, amit most Magyarország kap, mennyibe került volna, ha nincs az atlétikai vébé? Lehet forintosítani, hogy mennyit spórol meg a magyar költségvetés számára a világbajnokság, ha azok az emberek, akik korábban nem sportoltak, elkezdenek mozogni, egészségesebben élnek, kevesebbet járnak orvoshoz? Vagy hogy a Zöld park hatására tisztább lesz a levegő, és többen mennek ki a szabadba? Tisztában vagyok azzal, hogy készülhet olyan tanulmány, amely szerint a világbajnokság veszteséges, meg készülhet olyan, hogy megérte megrendezni. Ha a hosszú távú hatásokat nézzük, akkor szerintem bőven pluszban vagyunk.

– Nem tart attól, hogy az atlétikai vébé költségeit ugyanúgy vitatják majd egyesek, mint ahogy korábban más sportesemények kapcsán is tették?

– A kormány képviselői a jogszabályoknak megfelelően elszámolnak majd a költségekkel. De még egyszer felhívnám a figyelmet, hogy a bevételi oldalt nehéz forintra váltani. A világbajnokság alatt az atlétikai központ befogadóképessége 35 ezer fő, de a felső, húszezres lelátókaréjt a verseny befejeztével elbontják, a helyén szabadidős panoráma-futópálya létesül. Ha valaki beárazza nekem, hogy a mindenki előtt nyitott, sportolási lehetőséget kínáló szabadidőközponttal és a hozzá tartozó zöldterülettel mennyit nyer Budapest és az ország, akkor megmondom majd, hogy veszteséges vagy nyereséges volt-e a világbajnokság. Ezért nehéz szétbontani a sporteseményre költött forintokat és a hosszú távú hatást, mert az új városrész évtizedekig szolgálja a kikapcsolódásra és sportolásra vágyókat.

– Ha már a Zöld parkot említette, érdemes megnézni a korábbi felvételeket a teljesen lepusztult területről és a világbajnokság hatására felépült új városrészt. A különbség talán egyértelmű.

– Egy teljesen lerobbant, ipari, mérgezett terület volt korábban, ahonnan az olajos hordókból a Dunába folyt a méreg. A betonszállítók a folyó medrébe mosták bele a maradék betont. Nem kis kihívás elé állítva minket, mert a hajók kikötését nehezíti, hogy a Duna alja tele van betonnal. Meg kell nézni a 2018-as állapotokat, és érdemes majd kilátogatni augusztusban is. Jelentős lesz a különbség. Ezért messze nem arról van csak szó, hogy szervezünk egy atlétikai világbajnokságot, hanem arról is, hogy Budapest egy új városrészt kap.

– Ha onnan közelítjük meg ezt az eseményt, hogy most először rendeznek Közép-Európában atlétikai világbajnokságot, akkor az országnak lehet más haszna is belőle?

– Érdemes végigtekinteni az elmúlt negyven év rendezési listáján: London, Párizs, Róma, Berlin, Helsinki, Athén, Moszkva, Peking és még sorolhatjuk. Elit mezőny tagjai leszünk, egyedüli országként Kelet-Közép-Európában. Tényleg egymilliárd ember figyel majd Budapestre, olyan országokból is, ahol nem is hallottak még rólunk. Több mint 200 országból érkeznek versenyzők, mert az atlétika a leginkább globális sportág. Több tagszövetsége van a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek, mint az ENSZ-nek. Ezzel csak jól járhat Magyarország.

– Jelenthet az atlétikai vb beugrót az olimpiarendezéshez?

– A budapesti atlétikai világbajnokság ha nem is hivatalosan, de a kötelező főpróba lehet egy nyári olimpia előtt. Az az ország, amelyik vizes vébét, atlétikai vébét, évtizedek óta nagy sikerrel Forma–1-es futamot rendez, ahol megtelik a lelátó gyerekekkel egy zárt kapus futballmeccsen, ahol komolyabb kerékpáros-hagyományok nélkül olyan hangulatot teremtenek a szurkolók a Várba vezető Halász utcában, mint a Giro d’Italián, az az ország megérdemelné, hogy nyári olimpiát rendezzen. A felsorolt események közül kiemelkedik az atlétikai világbajnokság, méretét tekintve és számításba véve, hogy mekkora figyelem fog Magyarországra szegeződni. Ha Sebastian Coe kimondja az általam célként kitűzött mondatot, a következő lépés az lehet, hogy nyári olimpiát kell rendezni.

– Versenyszerűen atletizált, többször lefutotta a maratont. Melyik versenyszámot várja leginkább a világbajnokságon?

– Mindenkinek azt mondom, a kilenc nap bármelyikét választja, nem fog csalódni. A 800 méteres síkfutás volt a kedvencem, várom azokat a futamokat. De az első nap egyből Halász Bencének lehet szurkolni a selejtezőben és augusztus 20-án a döntőben, amikor a férfi 100 méteres síkfutás döntőjét is rendezzük. Érdemes megnézni a 400 méteres női gátfutást, az amerikai Sydney McLaughlin szinte minden versenyén világcsúcsot ér el. Említhetem még a férfimagasugrást, ahol a legutóbbi olimpián holtversenyben hirdettek bajnokot, most jöhet a visszavágó. Az olasz Tamberi a lányaim kedvence, nagyon szurkolnak majd neki. Szerintem a 10 ezer méteres futás is kifejezetten izgalmas, óriási taktikai verseny zajlik, és az utolsó pár kör az egész vébé legizgalmasabb csatája lehet.

– Mit szeretne érezni a zárónapon?

– Biztos sírni fogok. Komolyan mondom. Át szoktam gondolni a záróünnepség utáni órák történéseit, és készülök arra, mit mondok majd a kollégáknak, akikkel most túlélési versenyt játszunk. Sok szempontból még az elején tartunk, az igazi véghajrá nyáron kezdődik.

– Él a fejében egy kép arról, mit szeretne látni az atlétikai központban?

– Igen, de azt most nem árulom el…