Kiszámított kockázatvállalás

„Örülök, hogy idáig eljutottál ebben a hosszú, kemény, sok energiát igénylő, embert próbáló teljesítményrendszerben. Minden egyes eleme is nagy teljesítmény, hát még együtt”, fogalmazta meg gondolatait Fa Nándor, aki első magyarként kerülte meg vitorlásával a Földet, és mentorként minden segítséget megad Weöres Szabolcsnak, hogy a második magyar is sikerrel járjon a világ egyik legnehezebb versenyén.

Weöres Szabolcs már sporttörténelmi sikert ért el azzal, hogy 2022-ben első magyarként teljesítette az Atlanti-óceánt átszelő Route du Rhumot. Akkori sikere után lapunknak úgy fogalmazott: az ismeretlenbe vágott bele, amit minden szinten sikeresen teljesített, de élete legnagyobb kihívása még előtte áll.

A Vendée Globe-induláshoz a legnehezebb versenyeken át vezetett az útja. Most úgy látja, minden megszerzett tapasztalata szükséges volt ahhoz, hogy készen álljon a földkerülő versenyre.

– Gyakran hangoztatják, ami nem öl meg, az megerősít. Minden egyes helyzet és főleg minden megoldott helyzet ténylegesen pluszönbizalmat és erőt ad. Mindezeken keresztül kellett mennem, át kellett élnem, mert a szólóvitorlázás pont arról szól, hogy meg kell oldani a megoldhatatlannak tűnő helyzeteket. Nem lehet egyből a legmélyebb vízbe ugrani. Hálás vagyok a gondviselésnek, hogy lépcsőzetesen kaptam a feladatokat, a problémák és megoldásaik mindig egymásra épültek. Nem rögtön a legnehezebbel találkoztam, hanem a könnyebbtől haladtam az egyre nehezebb felé, így ami a felkészülésem elején még nagy nehézségnek tűnt, azt már egyáltalán nem annak látom.

A sajtóeseményen egy kisfilmet is levetítettek az előző év versenyeiről, felkészüléséről, a hajóépítésről és a legkiélezettebb szituációkban meghozott döntésekről. Az egyik verseny alkalmával beleláthattunk abba az élethelyzetbe, amikor két út között kellett választania. Akkor azt mondta: „Egy életem, egy halálom, északnak megyek.” Ezért arról is kérdeztük Weöres Szabolcsot, hogy ez a mondat mennyire képezheti a Vendée Globe filozófiáját.

– Inkább mesebeli szóhasználat, de az a része igaz, hogy a verseny nagy kockázat, mégsem a fent említett mondattal vágok neki. Mentálisan, lelkileg, fizikálisan, technikailag is fel kell készülni rá, és mellette szükséges a nagyon erős hit is, hogy jó kezekben vagyunk. Én hiszek a gondviselésben.

Fa Nándor ötször kerülte meg a Földet, és ennyi tapasztalattal a háta mögött pont a kockázatvállalásra hívta fel a figyelmet, ezért a vitorlázólegenda szerint nem a száz százalékra kell törekedni.

– A Vendée Globe-on a kockázatvállalás a valódi kockázatot jelenti. Mire Szabolcs eljut a rajtig, pontosan tudni fogja a hajója és saját képességeit. Megelégszünk a 98 százalékos teljesítménnyel, nem kell a 100 százalékot és a fölöttit célozni. Esetében helyezési elvárást nem fogalmaznék meg, felesleges és oktalan, csak az gondolkodik ilyesmiben, aki nem ismeri a nemzetközi mezőnyt, nem ismeri azokat a hajóskultúrákat, ahol űrhajósszinten működő tervezési csapatok, kivitelező cégek, iparágak állnak egy-egy versenyző mögött. Őket a mi kis mikrocsapatunkkal a „megverjük őket” elvárással megközelíteni abszolút irreális. Szabolcs versenye nem helyezésekben és időben fogalmazható meg. Az első Vendée Globe-on bőségesen elég, ha tisztességes teljesítménnyel, biztonságban körbeér – mondta.

A tisztes helytállás és körbevitorlázás mellett azonban Weöres Szabolcs egy pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy versenyen indul, ennek szellemében áll majd rajthoz.

– A kockázatvállalás hozzátartozik, ugyanakkor ha valaki túl sokat vállal, az megbosszulja magát. Ehhez kell óriási tapasztalat és rutin, hogy tudjuk és érezzük a határainkat. Ez kőkemény verseny. A negyvenfős mezőnybe sem kerül be teljesítményturista. Amint nem maximális figyelemmel viszem a hajót, a környező versenytársaim rögtön előnyt kovácsolnak belőle. Ez a verseny egy kiszámított kockázatvállalás: tudni kell, mi vállalható, és úgy optimalizálni, hogy a maximumot hozzuk ki belőle.

Weöres Szabolcs pozitív hozzáállással készül, mert biztos benne, hogy a sok tapasztalattal a háta mögött is biztos találkozik olyan problémával, amivel korábban nem. Végig hinnie kell abban, hogy képes megoldani minden helyzetet. Ehhez pedig mindvégig olyan állandó koncentrált állapot és hangulat szükséges, amit nem tarkít túlzott öröm, ha valamit sikerül megoldani, de nagy kétségbeeséseknek sincs helyük.

– Ha végig megmaradunk ebben az állapotban, akkor megszűnik az idő is, másodlagossá válik, csak az adott szituáció lesz, amiben jól kell teljesíteni. Olyan állapotban kell maradnom végig a verseny alatt, amiben úgy érzem, túl tudok menni a világ végén, és belefér még egy tiszteletkör is. A veszély, baleset a másodperc tört része alatt megtörténik. Lazítani a célvonal után lehet.

A mezőnyt nagyjából három részre lehet osztani, az erőviszonyokat úgy kell elképzelni, mint a Forma–1-ben. A gyári nagy csapatok és a kis istállók közötti különbségek számottevőek. Ahogy Weöres Szabolcs hajója és az élmezőnyé között is jelentős a különbség, az új technikákkal, fejlesztésekkel nem lehet felvenni a versenyt, ezért az ötvenszázalékos időlimitet megfutni is kihívás. Hajója fejlesztését is a saját kis csapatával végezte, napi tíz órákat töltöttek a tökéletesítésével.

– A hajót is úgy kell elképzelni, mint egy Forma–1-es versenyautót: akárhányszor szétszedjük, mindig találunk egy elhasználódott alkatrészt. Nagyon fontos a szólóvitorlázásban, hogy ezt a házi feladatunkat hogyan csináltuk meg, mert annyival könnyebb lesz kint a vízen. Az új hajók 50 százalékkal gyorsabbak, mint az én technikám; ha időn belül befutok, az azt jelenti, hogy kihoztam belőle a maximumot, és ugyanolyan jól navigáltam, mint az első.

Ezek a példák is érzékeltetik, mekkora jelentőséggel bír, hogy Magyarországot képviselve egy magyar vitorlázó képes részt venni a lényegesen nagyobb büdzsével és csapatokkal rendelkező legnagyobb hajós nemzetek versenyében. További érzékeltetésként: Fa Nándor volt az első nem francia, indult a versenyen. Mindenki kisebb csodának tartja, hogy újra bekerült egy magyar a legnagyobbak közé. Weöres Szabolcs úgy véli, gyerekkora óta megszerzett összes tapasztalatát és tudását kell most együtt kamatoztatni.

– Ismeretlen út áll előttem, de nem lenne kihívás, ha biztosan tudnám, mibe vágok bele. Mögöttem már tudom, mi van, előttem még nem. Megfogadtam, hogy nem panaszkodom, mennyire kicsik vagyunk a többiekhez képest – a legkisebb költségvetésű csapatok közé tartozik a magyar –, mert a szponzoraim, támogatóim és a csapatom is erőn felül teljesít azért, hogy egyáltalán ott lehessünk. Mindenki csodaként éli meg, hogy Magyarországról ott tudunk lenni, ugyanakkor valahol realitás is, hiszen azt kell mondjam, a magyaros kreatív gondolkodás abszolút fekszik a szólóvitorlázásban. Hozzászoktunk mi, magyarok, főleg technikai sportokban, hogy itthon mindenért mindig meg kellett küzdeni, ami olyan rátermettséget és gondolkodást eredményez, hogy képesek vagyunk mindig odakerülni. Büszke vagyok rá, hogy magyarként, tenger nélküli ország fiaként ott tudunk lenni, egyfajta csodabogárként tekintenek rám.

Fa Nándor után a második magyar lehet, aki teljesíti a földkerülő vitorlásversenyt, de Weöres Szabolcs nem foglalkozik azzal, hogy ő is történelmet írhat.

– Nem lehet ezzel a céllal nekivágni. Majd magamban értékelem a teljesítményemet; ha elérem, amit kitűztem, boldog leszek. Ez egy verseny, akárhonnan nézzük, a hajóból és magamból is ki szeretném hozni a maximumot. Az mindig más kérdés, ki hogyan értékeli az elért eredményt. Én a lépésekben hiszek. Triatlonversenyzőként azért szoktam a sportágamat felhozni példának, különösen a futást, mert az a mozgás is lépésekből áll. Ha meg tudok tenni mindig még egy lépést, akkor bármennyire képes vagyok.

Hozzátette még, nem szabad, hogy nyomassza a célvonal távolsága, az adott szituációban kell a legjobbat tenni, erre kell figyelni, és előbb-utóbb eljön a célvonal.