Klujber Katrin: Eszméletlen volt, amit megint küzdöttünk!
Elbúcsúztak Párizstól, amit egyáltalán nem bánnak – de előtte azért drámai fordulatoktól sem mentes forgatókönyvet hoztak össze. Újraterveztek és csapatként összekapaszkodva mentek előre, amíg elérték Lille-t. Az ötgólos Vámos Petra és a hat találatot jegyző Klujber Katrin nyilatkozott a demokrata.hu-nak, miután a női kézilabda-válogatott a spanyolok legyőzésével bejutott az olimpiai negyeddöntőbe.
„Mindig kell a dráma!” Valamiért ez a mondat cseng a fülünkben a párizsi olimpián. Az előző játékok ezüstérmesétől, Berecz Zsombortól hangzott el a kijelentés. A vitorlázók szövetségi kapitánya még januárban beszélt arról lapunknak, milyen versenyeket, mérkőzéseket kedvel: „Ugorjon ki a szemem, szívem, az utolsó apró nüanszokon dőljön el a győzelem.” Az akkor még előttünk álló olimpiával kapcsolatban megjegyeztük, mi kiegyeznénk a nyugodtabb eseményekkel, de Berecz Zsombor ekkor említette meg a fentebb említett drámai elvárását. „Akkor jönnek ki az igazi készségek és képességek, amikor a legnagyobb nyomás alatt kell teljesíteni.”
Nos, nyomás az van itt Párizsban, utolsó percekben, pillanatokban billen el a mérleg nyelve, feszültségben nincs hiány, szóval nem véletlenül jutottak eszünkbe világklasszis vitorlázónk szavai, ahogy a lelátón ülve nyomon követtük női kézilabdázóink spanyolok elleni mérkőzését. Többgólos vezetésről kiegyenlített az ellenfél, megfordította a találkozót, de a magyar lányok újraterveztek a hajrára, és 27-24-re megnyerték a csoportmeccset, amivel továbbjutottak a negyeddöntőbe.
A találkozó után megemlítettük Vámos Petrának és Klujber Katrinnak is Berecz Zsombor gondolatait, kellemes derültséget kiváltva a lányokból, de mindketten úgy gondolják, a csapat is magáénak vallja ezt az utat.
– Teljesen egyetértek ezzel – kezdte nevetve Katrin – ami ma is történt, azon biztos többek agyvérzést kaptak, vagy legalábbis a közelébe kerültek. Még belülről is olyan hullámzó volt ez az egész, de a lényeg a vége! Eszméletlen volt, amit megint küzdöttünk, és csapatként tudtunk működni.
Vámos Petra felidézte a szövetségi kapitány szavait. Golovin Vlagyimir pont pár napja mondta a csapatnak az öltözőben, hogy úgy tűnik, nincs könnyű meccsük, de ha lenne is, nem szeretik.
– Ez ma megint egy küzdős meccs volt, nagyon megterhelt minket fizikálisan és mentálisan is. Azt éreztem, tanultunk a hibáinkból, felálltunk az Angola elleni „pofonból”, ott nagyon örültünk volna még az egy pontnak is. Ez a csapat olyan erős és annyira egyben van, hogy nem foglalkozott azzal, mi történt azon a legutóbbi a meccsen. Tudtuk, hogy igazából csak a spanyolok elleni létezik, ha ez megvan, akkor folytathatjuk azt, amiért jöttünk, csakis erre koncentráltunk. Meccsről meccsre tudunk új színt vinni a játékunkba. Azt gondolom, mentálisan léptünk a legtöbbet előre az elmúlt egy évben.
Megingás egy pillanatra sem történt, pedig a mérkőzés egy pontján negatív fordulat is beállhatott volna – amikor a spanyolok egy 5-0-ás roham után felzárkóztak és vezetést szereztek – de a magyar lányok nem ilyen forgatókönyvet írtak meg, nem gondolták, hogy kicsúszik a kezükből a mérkőzés.
– Egyáltalán nem volt ilyen a fejemben, sőt! Nagyon akartuk ezt a mérkőzést, és ezért is beszéltük a csapattal a félidőben, hogy azért, mert jönnek fel és a közelünkben vannak, nem kell kapkodni, együtt meg tudjuk csinálni – mesélte Klujber Katrin a találkozót követően.
Vámost Petra is megerősítette, hiába lett iksz vagy vezetett az ellenfél, egy másodpercre sem érezte, hogy nem lesz meg.
– Azt éreztem inkább, hogy gyere, fogd meg a kezem, te, aki mellettem vagy! Üvöltöttünk minden gólnál, és nem érdekelt, ki jön velem szemben, azt mondtam magamnak: megállítom. Nem volt pánik a csapaton, ha valami nem működött, olyan volt, mintha újraindítottuk volna a rendszert. Ma így volt, és ennek nagyon örülök. Elkezdtük újra azt játszani, amivel elmentünk újra öt góllal, hiszen azt is mi csináltuk, ugyanúgy, ahogy vissza is mi engedtük őket, de ha szükség van rá, tudunk magunkon kapcsolni egy fokozatot, és ez fontos.
Vámos Petra a második félidőben a spanyol rohamnál magára is mérges volt, mert kettő eladott labdával jött vissza a pályára. Azt mondta, kicsit szétszórtabbnak érezte a szünet után a csapatot, mert nagyon szerették volna lezárni a mérkőzést, végül a hibáikból visszajött az ellenfél. Az időkérésnél mindenki fújt egyet, újult erővel mentek előre. A megnyert meccs után nagy feszültség szakadt ki belőle.
– Annyira örülök! Itt vannak a szüleim, mindjárt sírni is fogok, mert anyukámnak ma van a szülinapja, és ez egy olyan jó ajándék volt neki… (Jöttek is azok a könnyek – a szerk.) Nagyon sok feszültség volt bennünk a vége felé, most pedig eltört a mécses…
Női kézilabdázóink búcsút intenek a francia fővárosnak, de egyáltalán nem bánják.
– Mindenképp nagy célunk volt, hogy továbbmenjünk. Most egy picit tudunk szusszanni, van még egy mérkőzésünk, amit szeretnénk szépen lezárni. A továbbjutásunkat nem befolyásolja, de a helyezésnél azért számíthat. Jó volt itt, szép emlékkel hagyjuk el Párizst – mondta Klujber Katrin, Vámos Petra meg csak annyit tett hozzá: csodálatos volt Párizs, de örülök, hogy a következő helyszín Lille lesz!
Folytatás tehát a negyeddöntőben! Mit is mondhatnánk többet? Bonjour Lille, Au revoir Párizs!
