Kocsmából a dobogóra

A közelmúltban volt Londonban a PDC-darts­világbajnokság, amely világszerte rengeteg embert szögezett a képernyő elé. Hazánkban is egyre több rajongója van a kocsmai játékból rangos sporteseménnyé fejlődő dartsnak, amit mi sem mutat jobban, mint hogy tavaly már szinte minden fontosabb versenyt közvetítettek a magyar sportcsatornák, és Magyarország adott otthont egy olyan rangos tétversenynek, amely felvonultatta a sportág elitjét.

Nem csak a szurkolók sokasodtak meg hazánkban, a népszerűség abban is visszaköszön, hogy az elmúlt tíz év alatt több mint háromszorosára nőtt az igazolt játékosok száma. Pedig nem fiatal sportág a darts, a legenda úgy tartja, hogy valamikor a XIV. században az angol íjászok nem akartak a téli hidegben a szabad ég alatt gyakorolni, ezért lerövidített nyílvesszőkkel betértek egy jól fűtött pubba, ahol egy jó sör mellett falra akasztott farönk­szeletbe dobáltak, és a fa évgyűrűit használták a dobás értékének mérésére.

Hogy valóban így született-e a játék, vagy sem, nem tudjuk, az viszont tény, hogy 1620-ban az első angol kivándorlók az Újvilág felé hajózva a Mayflower fedélzetén már egy, a maihoz nagyon hasonló játékot űztek. Az első versenyszisztémát Nagy-Britanniában kezdték el kidolgozni a XIX. század végén, és ott alakultak az első szervezetek, klubok is.

– Noha a Magyar Darts Szövetség most ünnepelte alapításának harmincadik évfordulóját, maga a sportág nem olyan régen lett népszerű. Én hét éve kezdtem, akkor nagyjából ezer igazolt játékos volt, most vagyunk háromezer-ötszázan, és eljutottunk oda, hogy a profiknál nyolc-kilenc versenyt rendeznek, amit a tévé is közvetít – mondja a Demokratának Izsák Gábor, a Dömsöd-Kunszentmiklós Darts Egyesület elnöke, hozzátéve, a televízió hozta meg az áttörést.

Ez nem kis részben annak köszönhető, hogy egy dartsverseny a technika fejlődésének hála már kifejezetten jól közvetíthető televízión. A dobás pillanatainak izgalma a fotelból nézve is érzékelhető, a játék köré pedig színes és látványos show-műsort építettek fel a szervezők.

„A modern darts a szuper atmoszféra és a kiváló sportteljesítmény kombinációja. Az esemény a karácsony szinonimájává vált Angliában. Ugyanúgy, mint ahogy mindenki tudja, július elején rendezik meg a wimbledoni teniszversenyt, valamint hogy az FA Cup-döntő május végén van. És az Alexandra Palace ma már egyfajta zarándokhely a szurkolók szemében, ahol lélekben otthon lehetnek” – jellemezte a legnagyobb presztízzsel bíró darts eseményt Matt Porter, a brit Professional Darts Corporation (PDC) ügyvezetője, hozzátéve, ez az egész egy nagy csomag: a színek, a fények, a dráma, a játékosok és az egyedi karakterek. Egyszóval minden úgy lett összerakva, hogy a néző jól érezze magát.

Acél vagy műanyag

A magyar játékosok azonban jellemzően nem a PDC égisze alatt, hanem a Darts Világszövetség, azaz a WDF keretében versenyeznek. Ez foglalja össze a nemzeti szervezeteket, itt nem pénzdíj alapján alakul a ranglista, azt nézik, mennyi pontot gyűjtenek össze adott évben a versenyzők. Akárcsak a fociban, itt is rendeznek Európa- és világbajnokságot a nemzeti válogatottaknak.

– Ebben a közegben tizenöt-húsz évvel ezelőtt még félelmetes hírük volt a magyar dartsosoknak, szinte mindenhol taroltak. Sajnos a közelmúltban a környező országok nagyon elhúztak mellettünk, soft szakágban az erős középmezőnybe sorolnám a válogatottunkat, steelben úgyszintén, annyi a különbség, hogy itt sokkal többen vannak, így erősebb a verseny – mondja Izsák Gábor, majd gyorsan el is magyarázza, hogy a steelt acélhegyű nyilakkal játszák, a softot pedig műanyaggal; ez a játék gépesített változata, de a lényege ugyanaz.

– A WDF (áprilisra halasztott) világbajnokságára a kelet-európai ranglista győzteseként kijutott Ihász Veronika, a Győri Darts Club játékosa, ami hatalmas siker, mert a világbajnokságon még nem szerepelt magyar játékos – értékel Izsák, hozzátéve, a férfiaknál Kovács Patrik is előkelő helyen végzett a régiós ranglistán, így éppen csak hogy lemaradt a világbajnoki részvételről.

– Ezen a ranglistán elég sok magyar fenn van már, de még sokat kell fejlődnünk – teszi hozzá a versenyző, aki jelenleg még inkább a magyar bajnokságon szeretne minél jobb eredményt elérni, a világbajnokság még nagyon messze van.

– Nemrég kezdtem csak komolyabban külföldön versenyezni. Korábban is megfordultam egy-két ilyen eseményen, de jobbára azért, hogy szokjam a nemzetközi környezetet. Tavalyelőtt viszont nagyon sok helyre sikerült eljutnom, Szerbiába, Csehországba, Szlovéniába és Máltára. Utóbbi azért fontos számomra, mert itt sikerült bekerülnöm a legjobb harminckét versenyző közé, így megszereztem az első világranglistás pontomat – teszi hozzá Izsák Gábor.

Fejben ott lenni

– Én is a tévében láttam először darts­versenyt, majd követtem a közvetítéseket, aminek az lett a vége, hogy elkezdtem otthon dobálgatni. Végül szétnéztem, van-e valamilyen klub a környékemen, akkor tudtam meg, hogy a lakóhelyemen, Dömsödön is működik egy. Befogadtak, segítettek, sokat játszottak ellenem, így lettem játékos – mesél a kezdetekről Izsák Gábor.

Bár a kívülállónak nem tűnik bonyolultnak a tábla eltalálása, az első pár versenyen azért elég erős a versenydrukk – avat be. Úgy látja, először is rengeteg edzésmunkát kell elvégezni, kidolgozni a kézre álló dobástechnikát, aztán rengeteget gyakorolni. Ha ez megvan, akkor már hetven százalékban fejben dől el, hogy sikerül egy verseny, a maradék harminc százalék pedig a gyakorlat szinten tartása.

– Az első pár versenyen alig bírtam eldobni a nyilat, annyira remegett a kezem. Jól akartam játszani – eleveníti fel Izsák Gábor. Végül úgy tudott a versenylázon úrrá lenni, hogy elindult minden megméretésen, amelyen csak tudott; volt olyan év, hogy csak Magyar Darts Liga-fordulóból százon is ott volt, így sikerült megszereznie a szükséges rutint.

Kell a lelkesedés

Izsák Gábor azt sem rejti véka alá, hogy a dartsversenyzés nem olcsó mulatság. Persze nem a felszerelés a drága: a versenyekre való kiutazást és a szállást mindenki maga állja, ami a rengeteg külföldi eseményt tekintve elég húzós tud lenni.

– Noha az egyesület igyekszik ebben segíteni, a zömét mi teremtjük elő. Próbálunk persze helyben támogatókat toborozni, vannak is már nevek a mezünkön, szerencsére sokan áldoznak erre a célra, ők jellemzően helyi vállalkozók, de azért a darts az nem az a sportág, amelyből meg lehet élni – mutat rá a versenyző, aki civilben raktárvezetőként dolgozik. Emellett az egyesületet is vezeti. Teendő van bőven, ugyanis most zajlik az idei átigazolási szezon, és a tizennégy fős csapat várhatóan huszonkét-harminc főre bővül. Országos szinten már így is a legmagasabb ligában játszanak, steel szakágban hat, softban négy éve ott vannak az NB I-ben. A klubelnök egyébként már a magyar válogatott mezét is felhúzhatta. Tavalyelőtt soft szakágban beválogatták a keretbe, de a járvány közbeszólt, az Európa-bajnokság elmaradt. Ám nem aggódik, hiszen a darts ilyen, hullámhegyek után hullámvölgyek jönnek, ebben a sportágban ez szinte törvényszerű, majd ismét irány a csúcs.