Kötelez a sportmúltunk

– A svájci Lausanne évtizedeken keresztül adott otthont a vizes sportágakat tömörítő szövetségnek, ezért talán meglepő a váltás, de még érdekesebb, milyen szempontok alapján került a magyar főváros a World Aquatics (WA) térképére, és végül miért pont Budapestre esett a választás…

– Régen megkezdett, hosszú tárgyalássorozat eredménye, hogy egyhangúan úgy döntött a több mint 200 tagországot tömörítő World Aquatics kongresszusa: Magyarország fővárosát választja központjának. Azt látni kell, hogy a szervezet svájci működése nem gazdaságos, rendkívüli módon megdrágult a lausanne-i tartózkodás, miközben mostanra kinőtte magát a szövetség. A negyvenfős állomány már nem elegendő az olimpiai mozgalomban és a nemzetközi sportéletben is meghatározó testület optimális működtetéséhez, legalább a duplája indokolt, ami a svájci környezetben jelentős költségnövekedéssel járna, ezért már korábban felmerült a helyszínváltás gondolata. Huszain al-Muszallam elnök 2021-es megválasztását követően pedig tervezgetés kezdődött, hogy a globális irányítótestület székháza ne csak egy bürokratikus központ legyen, hanem lehetne egyben profi edzőközpont (performance center) is, amely a szövetség vezetősége és munkatársai mellett a vizes sportok edzőinek, versenyzőinek is otthonául szolgálna. Helyszínt kerestek az elképzelések megvalósításához, így felmerült távol-keleti, közel-keleti és két európai ország is. Hogy végül Budapest lett a befutó, nagyon kemény munka és erőteljes sportdiplomáciai tevékenység eredménye. Ilyen volumenű döntésnél komoly szempontrendszernek kell megfelelni. Egyrészt a sportdiplomáciában különösen fontosak a személyes kapcsolatok, és nyugodtan mondhatom, mi, magyarok rendkívül jó viszonyt ápolunk a nemzetközi szervezettel. A Külgazdasági és Külügyminisztérium részéről Szijjártó Péter miniszter úr, Iglói-Nagy István, Gór-Nagy Miklós és jómagam, valamint a sportállamtitkárság és kiemelten Schmidt Ádám államtitkár úr, a Magyar Olimpiai Bizottság, a hazai úszó- és vízilabda-szövetség vezetése is igencsak kivette a részét a munkából, ami elengedhetetlen volt a végső sikerhez. Tényleg hosszú út vezetett el Budapestig. Másrészt szintén fontos szempont, hogy több világszervezetnek is székhelye a magyar főváros. A Nemzetközi Dzsúdószövetség, a Nemzetközi Teqballszövetség mellett több ENSZ-szervezetnek is otthont adunk. És ha már Svájc kapcsán a költségeket említettem, a World Aquatics számára Magyarországon nagyon kedvező az adózási környezet, ami szintén elősegíti terveik, céljaik megvalósítását.

– Ahogy említette, kellett tehát a sportdiplomácia kapcsolatrendszere, a gazdaságosabb környezet, a tapasztalat egyéb világszervezetek magyarországi tartózkodásával kapcsolatban. Mennyit számított a döntési folyamatban, hogy két vizes világbajnokság is sikeresen lezajlott Budapesten?

– Az előbb említettek képezték az egyik részét, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy mi, magyarok azt is elmondhatjuk: tíz év alatt háromszor rendezzük meg a vizes sportok egyik legnagyobb sporteseményét, a világbajnokságot: először 2017-ben, majd beugróként a világrekord négy hónap alatt 2022-ben, és legközelebb 2027-ben. Ezenkívül jövőre nálunk lesz a rövid pályás úszó-világbajnokság, és rendeztünk Európa-bajnokságokat, világkupákat, és még sorolhatnám. Vagyis a nemzetközi úszóéletnek folyamatosan otthont ad Magyarország, a nemzetközi sportdiplomaták, a világ sportéletében prominens személyiségek rendszeresen látogatnak Budapestre, tapasztalataik pedig fontosak és befolyással bírnak, amikor ilyen hord­erejű kérdésben kell döntést hozni. Sportmúltunk is meghatározó, hiszen részt vettünk a nemzetközi szövetség megalapításában, a nyolc alapító közül az egyik Magyarország volt. Mindezeken túl a magyar úszók és vízilabdázók folyamatosan a világ élmezőnyében vannak, gyakorlatilag nem volt olyan világbajnokság, ahol ne nyert volna érmet a magyar úszócsapat. Folyamatosan hozzuk a legjobb eredményeket, látható hogy a vizes sportágaink fejlődése töretlen, állandó az utánpótlás. Ha összevetjük a lakosságarányt és az eredményeinket, akkor hazánk az egyik legsikeresebb úszó- és vízilabdanemzet. Mindezzel tisztában van a World Aquatics vezetése is. És itt kapcsolódnék vissza a korábban említettekhez, miszerint nemcsak egy székházban gondolkodik a nemzetközi testület, hanem egyfajta tudásközpont létrehozásában, amely a nemzetközi úszó- és vízilabdaedzők mellett a magyar szakemberek tudását is integrálná.

– Tehát akkor nemcsak a Nemzetközi Úszószövetség, vagyis a World Aquatics irodáinak költözéséről beszélünk, hanem egy vizes sportkomplexum megvalósulásáról, felépüléséről is, hiszen szó volt az új székház részét képező edzőközpontról is.

– Részletekbe nem bocsátkoznék, mert mint a tárgyalás egyik résztvevője és előkészítője úgy látom, a jelenlegi gazdasági helyzetben megfontolandó minden lépés, így a helyszínről sem érdemes idő előtt beszélni. Annyi azonban biztos, hogy a költözés több fázisban valósul meg, és 2026 végéig be kell fejeződnie. A dátum azért is lényeges, mert, ahogy említettem, 2027-ben újra Budapesten lesz a vizes világbajnokság, és a World Aquatics egyfajta „házigazda” szerepet is betöltene, ami azt is jelenti, hogy az új székházban – vagy ahogyan fogalmazott, komplexumban – fogadná a kétszáz országból érkező versenyzőket és biztosítana edzéslehetőséget, edzőtáborokat a szervezet mind a hat tagsportága számára. Itt azért leszögezném, nem egy versenymedence, komplett uszoda felépítéséről beszélünk, hanem kifejezetten edzésre szolgáló medencééről. De tényleg nem szeretnék előreszaladni az időben, mert ennek a létesítménynek, székháznak még meg kell valósulnia, jelenleg a költözésre érdemes koncentrálni.

– Eddig főleg abból a szempontból közelítettük meg a World Aquatics Budapestre költözésének kérdését, miért választotta a világszervezet épp ezt a helyszínt. Beszéljünk azért arról is, mit jelent a hazai vizes sportoknak, hogy nálunk lesz a legrangosabb szervezet?

– A világ harmadik legnagyobb sportszövetségének, a vizes sportokat tömörítőnek Budapesten lesz a székhelye, ami szerintem az egyik legnagyobb sportdiplomáciai siker Magyarország történetében. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: a hat sportág legmagasabban jegyzett szervezetének döntéshozatali központja lesz a magyar fővárosban. A magyar szakágak ebből csak profitálhatnak. Felhívnám ezenkívül a figyelmet arra is, hogy a megállapodás részét képezi, hogy a World Aquaticsben dolgozó munkavállalók több mint ötven százaléka magyar kell hogy legyen. Mindez óriási lehetőség sportdiplomáciai képzésünknek, a magyar fiatalok ezen a területen a világ egyik legnagyobb sportszervezetében a legmagasabb szinten szerezhetnek tapasztalatot. Hosszú távon mindez megint csak hazánk hasznára válik. Közelről lehet látni azokat a döntési folyamatokat, amelyek meghatározóak a nemzetközi vizes sportok életében.

– A kettős életpályamodell támogatása és megvalósítása is részét képezi a megállapodásnak. Mit jelent mindez a magyar fiatalokra nézve?

– Jómagam is abban hiszek, hogy az élsport mellett a tanulmányok ugyanolyan fontosak egy fiatalnak, hiszen eljön az idő, amikor az élsport helyét valami másnak kell átvennie, és erre tudatosan – így például felsőoktatási tanulmányokkal – készülni kell. Több egyetemmel kötöttünk már megállapodást, hogy a leendő központban megvalósítandó sportolói ösztöndíjprogramban részt vevőknek a felkészülés mellett segítsük a magas szintű tanulmányait is. A minap megkötött egyezség értelmében a magyar felsőoktatásban 2027-től kétszáz olyan diákot fogadunk a világ minden tájáról, akik hazai egyetemen tanulnak, mert a nívós hazai felsőoktatás is ide vonzza őket, és közben a World Aquatics segítségével a profi edzésmunkát is itt, Magyarországon végzik. A székhely így egy nemzetközi profi edzőközpont is lesz, ugyanakkor a magyar felsőoktatást is bevonja az együttműködésbe. Példát mutatunk a fiatal sportolóknak az életpályájukhoz, illetve a World Aquatics hosszú távú hazai beágyazottságát kiterjesztjük a felsőoktatás területére is.

– Fukuoka nemcsak a World Aquatics kongresszusán meghozott döntésről marad emlékezetes, hanem ha a medencénél maradunk, Kós Hubert világbajnoki győzelméről is. A helyszínen tekintette meg a húszéves magyar versenyzését, korábbi úszóként mi a véleménye róla?

– Nagyon jó kapcsolatot ápolok Kós Huberttel, biztos voltam benne, hogy nagy versenyző válik belőle. Évekkel ezelőtt, amikor a jövő generációjáról kérdeztek, már megemlítettem a nevét. Mondjuk arra én sem számítottam, hogy 200 háton lesz világbajnok, inkább 200 vegyesen láttam meg benne a tehetséget. A párizsi olimpia előtt éremesélyessé lépett előre. Egy nemzet erősségét mutatja, ha folyamatosan eredményes az adott sportágban. Az úszásra különösen jellemző, hogy mindig van egy vagy két versenyző, aki megadja a lendületet a többieknek, és viszi előre a hazai úszósportot. Egy időben én lehettem ez a valaki, majd Hosszú Katinka korszaka következett, és jött Milák Kristóf, mellette pedig most megjelent Kós Hubert. Generációról generációra mindig a legmagasabb szinten vannak a sportolóink. És azt is hozzátenném, ha Milák Kristóf visszatér – amiben mindannyian bízunk –, akkor három olyan számunk lesz úszásban a párizsi olimpián, amiben teljesen reálisan nézve is aranyesélyesek vagyunk.

– Előkerült egy kép a tízéves Kós Hubertről, aki a lelátón ünnepelte Gyurta Dániel világbajnoki győzelmét Barcelonában. Tíz évvel később pedig ön nézte végig, ahogy először lesz világbajnok a fiatal úszó. Utólag látja az ember, hogy milyen hatással lehet az eredménye a gyerekekre? Mit gondol, mekkora a felelőssége egy élsportolónak a feltörekvő generációval kapcsolatban?

– Konkrét kimutatások, tanulmányok szólnak arról, hogy egy-egy győzelem vagy bajnok hatására mennyi gyermek kezd el sportolni. Elég szétnézni a nagyvilágban, milyen sok kép készült gyerekekről a példaképeikkel, akikkel később a sportpályán összehozta őket az élet. A jelenlegi világelső Carlos Alcaraz és Rafael Nadal esetét is említhetem, évekkel később pedig egymás ellen játszottak. A szingapúri Joseph Schooling még 2002-ben készített közös képet kedvencével, Michael Phelpsszel, majd a 2016-os riói olimpián 100 pillangón a 23-szoros olimpiai bajnokot legyőzve lett első. A most világbajnokságot nyerő vízilabdázó, Vigvári Vince is tízévesen üzent az akkori vb-győztes Vámos Mártonnak, most pedig egy csapatban, egymásért küzdve lettek bajnokok. Ez a sport, ettől sport a sport. Hétévesen otthon feküdtem betegen, és az atlantai olimpiát néztem, ahol 200 mellen Rózsa Norbert győzött, Güttler Károly második lett; örökre megmaradt bennem a pillanat. Soha nem felejtem el, amikor 1999-ben beléptem a Komjádi-uszodába, és a medencetérben ott állt előttem példaképem, Rózsa Norbert. Egyébként nem akartam mellúszó lenni, az alkatom határozta meg a versenyszámot, én valójában Norbi úszását látva bajnok akartam lenni, mint ő. Hatalmas erőt és lendületet adott, hogy a szemem láttára készült nap mint nap. Elhittem az edzőmnek, ha én is elvégzem az előírt munkát, a világ legjobbja lehetek, mert láttam, hogy Rózsa Norbertnek sikerült. Ez adja szerintem a magyar úszósport erejét, folytonosságát. A jövő generációjának, a mostani fiataloknak pedig Milák Kristóf és Kós Hubert jelenti a motivációt. Bízunk benne, hogy már most ott úszik a Komjádiban egy újabb bajnokjelölt, mert látta Kós Hubi fukuokai győzelmét, és motiválja, hogy ugyanabból a medencéből indulva lett világbajnok. Rózsa Norbert nemcsak példaképem volt, hanem figyelemmel követte a pályafutásomat, átsegített a mélypontokon a tapasztalatával. És igen, úgy gondolom, komoly felelőssége van a bajnokoknak.

– Tulajdonképpen ez a fajta felelősségtudat vagy küldetéstudat vezeti most is az úton?

– Az, hogy egy sportoló a szíve fölött viseli a magyar címert, képviseli a három színt, a piros-fehér-zöldet, a győzelmeknél a nemzeti himnuszunk szól, ad egyfajta nemzeti öntudatot, hazaszeretet, ami elkísér egész életünkön át. A sporton keresztül elérjük, hogy nincs különbség országok között, nem számít, hogy egy kis országból jövünk, megvan az esélyünk, hogy bárkit legyőzzünk és a világ legjobbjai lehessünk. A legnagyobb büszkeségem egész pályafutásom során, hogy a londoni olimpián, abban a medencében, ahol az egész uszoda a brit Michael Jamiesonnak szurkolt, végül a magyar zászló emelkedett a legmagasabbra, fél méterrel az angol fölé, és nekem köszönhetően a magyar himnuszt kellett hallgatnia az egész lelátónak. Óriási büszkeség, hogy magyarként legyőztem egy britet és egy japánt az olimpián, Londonban. Egész életre erőt és egyfajta céltudatosságot ad. Ha a magyarokról beszélnek, sokan tekintenek ránk csodálkozva, hogy Európa közepéből, ebből a kis országból hogyan érünk el világraszóló eredményeket. Akinek fontos a hazája, erre rendkívül büszke lehet.

– Bár érintettük a párizsi olimpiát, amely magyar szempontból ismét sikeres lehet úszásban, ugyanakkor mint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportolói bizottságának tagja, nem kerülhető meg a kérdés: csonka olimpia lehet Párizsban?

– Az olimpiai mozgalom több kihívás előtt áll. Beszéltünk a jövő generációjáról, de azért látni kell, mennyire nehéz globálisan a sportban tartani a fiatalokat; mindennapos kihívás, amihez igyekszik alkalmazkodni a NOB is. Ez indokolja a változásokat is az ötkarikás programban, hogy olyan sportágak is szerepet kapnak, amelyek a fiatalok körében rendkívül népszerűek. Jelenleg nem tudjuk, csak reméljük, hogy nem lesz bojkottált olimpia Párizsban. Lehet szankcionálva egy sportoló azért, mert olyan országból származik, amelynek politikai vezetője hozott egy rossz döntést, ami visszahat rá? Ezért neki kell bűnhődnie? Vagy ha úgy döntünk, nem bűnhődik, kiáll-e ellene egy másik sportoló, akit szintén érint az ellenfél országának politikai döntése? Nehéz időket élünk. Az én véleményem szerint sportolókat szankcionálni, eltiltani azért, mert egy adott országban születtek, nem szerencsés. Másnak más a véleménye, nézőpontja, és a mi feladatunk mindezeket egyeztetni, összehozni. Azt gondolom, az olimpiai mozgalom egyik nagy kihívása előtt áll, küzdelmes időszak vár ránk.

– Visszavonulása után sem szakadt el a sportágától, tevékeny szerepe van abban is, hogy a World Aquatics székhelye Magyarországon lesz. Nemrég azt írta az egyik posztjában: „Aki úszó volt, az úszó is marad.” A vízben egyértelműek voltak a céljai, a sportdiplomáciai pályán mi vezérli?

– Hétéves korom óta az olimpia szellemisége vesz körül: az öt karika, az olimpiai láng, az olimpizmus gyerekkoromtól elkísér és az életem legfontosabb része. Óriási büszkeség, hogy már nem aktív versenyzőként, de még mindig az olimpiai mozgalmat képviselem. A magyarok részt vettek a Nemzetközi Úszószövetség és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapításában. Sporthagyományunk, sportmúltunk, sportszeretetünk kötelez arra, hogy magyarként továbbra is a legmagasabb szinten tegyünk érte, hogy az olimpiai mozgalom megmaradjon azon a színvonalon, ahol volt az elmúlt több mint száz évben.