Küzdött, fölényben volt, de csak döntetlent játszott a nemzeti csapat
A magyar labdarúgó-válogatott gól nélküli döntetlent játszott Bosznia-Hercegovinával a Puskás Arénában kedden, a Nemzetek Ligája A divíziójának második fordulós mérkőzésén.
Marco Rossi szövetségi kapitány együttese, amely múlt szombaton 5-0-ra kapott ki a németektől Düsseldorfban, az egész találkozón fölényben futballozott, több gólhelyzetet is kialakított, de nem tudta legyűrni a feltűnően passzív játékot produkáló bosnyákokat.
A mieink így két kör után egy ponttal a 3. csoport negyedik helyén állnak. Legközelebb október 11-én a hollandokat fogadják, három nappal később pedig Boszniában vendégeskednek.
Nemzetek Ligája, A divízió, 3. csoport, 2. forduló:
Magyarország – Bosznia-Hercegovina 0-0
Puskás Aréna, 50 ezer néző, v: Marco Guida (olasz)
Magyarország: Dibusz – Botka (Balogh, 82.), Orbán, Dárdai M. – Bolla (Csoboth, 75.), Nikitscher, Schäfer, Nagy Zs. (Kerkez, 82.) – Sallai, Szoboszlai – Varga B. (Ádám, 82.)
Bosznia-Hercegovina: Vasilj – Barisic, Katic, Saric (Gigovic, 61.), Bicakcic – Gazibegovic, Basic (Huseinbasic, 61.), Burnic (Tahirovic, a szünetben), Dedic – Dzeko, Demirovic (Bajraktarevic, 77.)
Tizenkét perccel a kezdő sípszó előtt még még szokatlanul foghíjasak voltak a Puskás Aréna lelátói, s már látszott, ezúttal nem lesz teltházas a meccs. Az egyik kapu mögötti szektorban a szurkolók hatalmas molinót feszítettek ki, amelyen a „minden kimagasló sportteljesítmény újabb bajnokokat és példaképeket szül, köszönet a magyar olimpikonoknak” felirat volt olvasható.
A magyar drukkerek közvetlenül a kezdés előtt Marco Rossit éltették, az olasz kapitány tanítványai pedig óriási lendülettel vágtak bele a mérkőzésbe. Az első néhány percben agresszív volt a mieink letámadása, aztán mindkét együttes visszaállt a saját játékrendszerébe, és mindkettő elsősorban a biztos védekezésre helyezte a nagyobb hangsúlyt. Az első nagy helyzet a 17. perc elején a magyar válogatott előtt adódott, Szoboszlai szöglete után Varga fejelt kapura, Vasiljnak pedig csak nagy bravúrral sikerült oldalra ütnie a labdát a jobb felső sarok elől.
Hét perccel később megint Varga Barna veszélyeztetett fejjel, de a keresztléc alá tartó próbálkozását ismét védeni tudta a bosnyák kapus. A ferencvárosi gólkirály harmadszor már lábbal próbálkozott, mégpedig kiszorított helyzetből a 32. percben, de a rivális hálóőr ennél az esetnél is jól helyezkedett. Ekkorra viszont már egyértelmű volt, hogy a magyar válogatott játszik jobban és kapura is veszélyesebben.
Negyedszer már Nagy Zsolt adott feladatot Vasiljnak, aki vetődve hárította a szélső 18 méterről leadott, pontosan a bal alsó sarokba tartó lövését. A másik oldalon Dibusz Dénesnek egyszer sem volt dolga, a bosnyákok ugyanis rendre csak rövid ideig birtokolták a labdát, igazán veszélyes támadást pedig nem tudtak vezetni.
Fordulás után maradt a magyar mezőnyfölény, ennek megfelelően a játék túlnyomó részt a bosnyákok térfelén zajlott. A 60. percben a közönség újfent Marco Rossit kezdte éltetni, miközben ahogy haladt előre az idő, úgy látszott egyre inkább a fáradtság a hazai játékosokon. Az ellenfél változatlanul nem sokat mutatott, már-már úgy tűnt, hogy a döntetlenért és az azért járó egy pontért utazott Budapestre.
A 70. perctől a magyarok felpörgették a játékot, ennek nyomán előbb Szoboszlai a 71. percben szabadrúgásból a keresztlécet találta telibe (a labda a sorfalon is irányt változtatott), egy perccel később pedig Varga Barnabás fejelhetett kapura, de kísérlete pontatlan volt.
A hajrában tovább erőltette a támadásokat a magyar válogatott, a legnagyobb lehetőség pedig a csereként beállt Ádám Martin előtt adódott, a csatár ugyanis három méterről fejelhetett kapura, a bosnyák kapus azonban ezt a középre tartó próbálkozást is hárította.
A magyarok összességében sokkal jobban futballoztak, mint a múlt szombati 5-0-s vereség alkalmával, de a vendégek kapusának bravúrjai, illetve a támadóharmadban elkövetett hibák nyomán nem tudták megszerezni az A divízióban maradás szempontjából fontos három pontot.
A mieink kétségtelenül gödörben vannak, sokatmondó volt azonban, hogy a lefújás után a B-középben lévő szurkolók, azok a drukkerek, akik nem csupán jó sorozatok, hanem a rosszabb meccsek után is a csapat mögött állnak, teli torokból énekelték a Himnuszt a nemzeti együttes tagjainak.
