Magyarok és milliárdok

Eddig ösztönzően hat az MLSZ új szabályozása, a nyári átigazolási piacon a magyar játékosok kerültek többségbe. A kereslet megnőtt a magyarok iránt, a kínálat már egy másik kérdés, ahogy a minőség és a mennyiség állandó harca is. A játékosok értéke egyik napról a másikra többszörösére növekedett úgy, hogy egy nap alatt nem lettek jobbak, csak a kvótaszabály miatt értékesebbek. A román élvonalba feljutó Csíkszereda klubvezetője, Szondy Zoltán a Nemzeti Sportnak elárulta, egy szerződtetni kívánt magyarországi labdarúgó ára és fizetése is jelentősen emelkedett: „Megegyeztünk százezer eurós kivásárlási árban és hatezer eurós havi fizetésben, aztán félmillióra, illetve tizenötezerre ugrottak az összegek.”

Szabados Gábor sportközgazdász szerint egyedi esetről beszélünk, azt ugyanakkor nem zárja ki, hogy másfél-kétszeres emelkedés előfordulhat.

– Egyértelműen látszik az ösztönzőrendszer hatása az átigazolásoknál. Kijelenteni nem lehet, hogy minden játékos ára négyszeresére nő, de az biztos, hogy jelentősen megnöveli a magyar játékosok pénzben kifejezett értékét, legyen az vételár vagy fizetés. Egyszerű közgazdasági szükségszerűségről beszélünk; ha tudom, hogy a leigazolásommal a klub pluszjövedelemhez jut, akkor nyilván a tárgyalásnál azt mondom, abból nekem is adjatok, ez teljesen normális.

A gazdasági szakértő szerint azonban nemcsak azt a pár klubot érinti a változás, ahol eddig nem játszott az MLSZ szerint elegendő magyar – mint a bajnok FTC és a második Puskás Akadémia –, hanem az árnövekedés minden egyesületre hatással van és lesz, csak másként.

– Látjuk, hogy államhatár szempontjából külföldi klubokra is, mint a Csíkszereda, mert ha magyar játékost akar igazolni, akkor a labdarúgó mondhatja azt, hogy most otthon jóval többet fizetnek, mint tavaly; ha ide jövök, add meg nekem ugyanazt az összeget. A Paks ugyan csak magyar játékosokat szerepeltet, ezért az ösztönzőrendszer magyarszabálya nincs rájuk hatással, gazdasági értelemben mégis változást hoz. Mert a leigazolni kívánt játékosnak a magyarkvóta miatt máshol sokkal többet ígérnek, ezért követelheti a magasabb összeget. Más kérdés, a Paks megoldja, hogy másik magyarral játszik, csak legfeljebb nem harmadik lesz a bajnokságban, hanem a középmezőnyben végez. Tehát az MLSZ-szabály ilyen formában mindenkit érint, aki magyar játékost akar igazolni.

Egyelőre nehéz megmondani és százalékban kifejezni, mit jelenthet a játékosok átlagkeresete és így a klubok éves költségvetése szempontjából a fentről kikényszerített piaci változás. De egy középszintű focista keresete közelíthet az eddigi topjátékosbérhez.

– Mivel a légiósok bére várhatóan nem emelkedik, nehéz átlagbérről nyilatkozni, de szignifikáns növekedésre gondolok. A klubok költségvetésének nagyjából 60-70 százalékát teszi ki a játékosok fizetése. Ha a bérek és a vételár csak másfélszeresére növekednek, ami 50 százalékos emelkedés, az éves szinten a teljes költségvetést nézve elérheti a 30-35 százalékos emelkedést, ami jelentős. Konkrétabban, ha milliárdos költségvetésekről beszélünk, akkor 300-400 millió forintos növekedéssel kell kalkulálni, vagyis az MLSZ-től az ösztönzőrendszeren keresztül kapott 500 millió forint el is mehet a növekményre. Tehát amennyivel nő a bevétel, annyival nő a kiadás is, ilyenformán a klubok igazán sokat keresni nem fognak.

Láthatjuk, mennyire megmozdult a piac, külföldön játszó labdarúgók is hazaigazolnak, egyebek mellett a kedvező változás hatására. A másodosztályú focisták előtt is nagyobb az esély az élvonalba szerződni, és hirtelen számtalan akadémista is előreléphet a felnőttkeretig.

Szabados Gábor szerint most elérkezett a pillanat, hogy még magasabb fizetést és jobb pozíciót harcoljanak ki maguknak a játékosok. A szakértő úgy látja, a magyarszabály leginkább a Ferencvárost érinti érzékenyen, mivel a rekordbajnok számára a minőség az első számú szempont, hiszen a nemzetközi szintet tartaniuk kell. A Fradi mögött viszont alapos átrendeződés is előfordulhat a következő szezonban.

– A Fradin kívül az összes csapat az NB I.-re építi magát, arra, hogy a hazai bajnokságban és kupában minél jobban szerepeljen. Az FTC számára viszont nemcsak az NB I. fontos, hanem a nemzetközi mezőny is, ezért nem engedhet a minőségből, tehát nekik ez sokkal nagyobb kihívás. Látszik, hogy olyan játékosokat akarnak igazolni, akik a magyar élvonal átlagánál jobb képességekkel rendelkeznek – például a Paksból Ötvös Bence –, tehát tudnak abban segíteni, hogy nemzetközi porondon lehessen magyart betenni a csapatba. Az a nagy kérdés, hogy ez hogyan fog hatni az NB I.-re, mert ha nem tudod minőségi játékossal feltölteni, akkor az az élvonal színvonalának csökkenéséhez vezet. Igazából a Ferencvároson kívül egyik magyar csapat sincs arra rákényszerítve, hogy feltétlenül minőségi játékost hozzon be, ezért mondom: az ösztönzőrendszer valójában „lex Ferencváros”. Érdekes szó az ösztönzés, mert ha pisztolyt szorítanak a fejedhez, mint a Keresztapa jelenetében Don Corleone tette, mondván, vagy az aláírásod, vagy az agyvelőd kerül a papírra, az nem eldöntendő kérdés. Ezért minden magyar klubnak muszáj alkalmazkodni az ötmagyaros szabályhoz.

Szabados Gábor szerint sem sportszakmailag, sem gazdaságilag nem lehet két csapatot építeni, egyet a hazai pontvadászatra magyarokkal, egyet az európai kupára légiósokkal. Ha minőségről és a Fradinak megfelelő szintről beszélünk, akkor leginkább a külföldön játszó magyarok lehetnek még a célkeresztben. Szabados szerint Szoboszlai Dominikon és Kerkez Miloson kívül nincs olyan labdarúgó, aki mozdíthatatlan volna, ugyanakkor még egy Ferencvárosnak is elképzelhetetlen kigazdálkodni akár Sallai Roland fizetését. A török bajnokságban szereplő magyar támadó – sajtóhírek szerint – idényenként 2,5 millió eurót kap (évi egymilliárd forintot) a Galatasaraytól.

A klubokat működtető vállalkozások gazdasági beszámolója alapján lehet következtetni a játékosok bérére is. Ugyanakkor a teljes bérköltségbe nemcsak a labdarúgók, hanem az edzők, a technikai személyzet, a teljes stáb jövedelme beletartozik. Az átlagbér meghatározása tehát inkább csak erős becslés. Szabados szerint a G7 portál számítása az élvonalbeli labdarúgók nettó ötmillió forintos fizetésével nincs távol a valóságtól, főleg klubokra lebontva, mégsem a teljes, valós képet mutatja.

– A matematika nyilván nem téved, mert lehet ez az átlag, de ez nem a medián meg nem a módusz, hogy ilyen statisztikai kifejezéseket használjunk. Vagyis nem jelenti azt, hogy a legtöbb játékos ennyit keres, hanem csupán azt, hogy statisztikailag ennyire jön ki az átlag. A Ferencváros sztenderd, stabil játékosai – leszámítva talán a fiatalokat – felette vannak, de az első osztályból épp kiesett Kecskemét legjobban fizetett labdarúgói meg nem érik el az átlagösszeget. Nagy a szórás.

A Transfermarkt elnevezésű portál az újságírók és a szurkolók körében is népszerű – a honlap a labdarúgók statisztikái mellett minden futballistának és így az őket foglalkoztató klubok keretének is megállapít egy becsült értéket. Bár ez az adat nyilvánvalóan nem pontos, nincs távol a valóságtól. Ahogy Szabados Gábor mondta, a bérköltség teszi ki az éves büdzsé nagy részét: amelyik játékosnak magas az értéke, magas fizetést kap, amelyiknek alacsony, többnyire kevesebbet. A játékosok piaci értéke viszonylag jól mutatja, mekkora költségvetésre van ahhoz szükség, hogy az adott játékoskeretet fenn lehessen tartani. A Ferencváros esetében a Transfermarktnál 57,4 milliós keretérték szerepel, és a klubelnök, Kubatov Gábor árulta el, hogy évi húszmilliárd forint körüli a költségvetés. A bajnoki ezüstérmes Puskás Akadémiánál 13 millió euróra becsüli a játékosok összértékét a portál, vagyis nagyjából ötmilliárd forintra, a harmadik Paks 8,75 millió euró, a még nemzetközi szereplést érő Győr esetében 6,86 millió euróval kalkulálnak.

Összehasonlításként és azért, hogy jobban elhelyezzük a magyar klubokat az európai futballtérképen, érdemes a fenti összegek mellé tenni például a jelenlegi legértékesebb magyar játékos, Szoboszlai Dominik 70 millió eurós vételárát a Liverpoolba szerződésekor és a második legértékesebb Kerkez Milos idei, 45 millió eurós transzferárát. Vagyis egyetlen magyar játékos, Kerkez Milos ér közel annyit, mint itthon a legerősebb csapat, a Ferencváros.

– Nem érdemes ilyen hasonlításokat tenni, mert más szintekről beszélünk. Gondoljunk bele, gazdasági összevetésben itthon a Ferencváros mennyire kimagaslik a mezőnyből, és ez Európában mégis mennyire kevésnek számít, beláthatatlan különbségek vannak az európai klubfutballban. Elfogadva, hogy a Fradi nagyjából 50 millió eurós költségvetéssel rendelkezik, ezzel szemben a legnagyobb bevételű európai topklubnak, a Real Madridnak egymilliárd euró feletti a büdzséje. De még az alatta lévő, mondjuk első 10-15 klub is 500 millió euró felett költ, ami tízszerese a Ferencvárosénak. Nagyjából Európában a huszadik és harmincadik közötti csapatoknál fordulnak elő 100-200 millió eurók, ami még mindig kettő-négyszeres összeg az FTC-hez képest, és hozzáteszem, itt már rendkívül sűrű a mezőny. Ha sorba rakjuk az európai klubokat költségvetésük szerint, és most nézzük csak a nemzetközi porondon szereplőket – hiszen az angol bajnokság húsz csapata ott van a 40 legnagyobb költségvetésű labdarúgóklub között, de nem mindegyik nemzetközi induló –, akkor számításaink szerint a Ferencváros reális helye a mezőnyben pont ott található, ahol sportszakmailag is szerepel, vagyis az Európa Liga második fele. Kijelenthető, hogy a lehetőségeihez képest a Ferencváros igazán jól teljesít. Persze a károgók azt harsogják, ilyen sok pénz ellenére sem megy semmire a Fradi a nemzetközi szinten, nincs igazán nagy eredmény, de ez egyáltalán nem igaz.

A sportközgazdász a legnagyobb problémát a többi klub, főleg a második legnagyobb költségvetésű Puskás Akadémia szakmai lemaradásában látja.

– A Puskás Akadémiának, a Paksnak már rég a Konferencialiga főtábláján kéne szerepelni, tehát egy, de leginkább két csapatunknak stabilan ott volna a helye az anyagi lehetőségük, keretük értéke, költségvetésük alapján. A Paks azért más, mert az, hogy ilyen szinten vannak a hazai bajnokságban és kupában, az felülteljesítés az anyagi lehetőségeikhez képest. Ha abból indulunk ki, hogy a magyar labdarúgásba fektetett pénz főleg közpénz, akkor jogos elvárás, hogy lássuk is az eredményeket. Hangsúlyozom, a Ferencvárost ebből a szempontból nem érheti kritika, mert stabilan hozzák, amire képesek, a többi csapatnál van probléma.

Szabados Gábor szerint ezen a ponton érdemes újból kitérni az „ötmagyaros” szabályra, mert a Ferencváros esetében minőségi igazolások szükségesek, hogy megfeleljenek az MLSZ-elvárásnak és megtartsák az eddigi szintjüket. A sportközgazdász úgy véli, ha nehezen is, de a zöld-fehérek megoldják a feladatot. Ha a többi élcsapat igazolásait nézzük, akkor az akadémistákkal és a másodosztályból szerződtetett magyarokkal az ösztönzőrendszer elvárásait teljesítik ugyan, de rövid távon a nemzetközi porondon nem valószínű hogy előre, inkább visszaléphetnek, így pedig pont a jobb szereplés nem valósulhat meg.

És ha már a nemzetközi kitekintés: a fiatalszabály hatása is kérdéseket vet fel, nem egyértelmű, hogy a hazai klubvezetőknek megéri majd elengedni tehetséges játékosokat, mivel az ösztönzőrendszer betartásáért kapott összeget nem biztos hogy fedezi az adott fiatal vételára. Tavaly Lisztes Krisztiánért hatmillió eurót kapott az FTC, Pécsi Ármint sajtóhírek szerint kétmillió euróért vásárolta meg a Liverpool.

– Önmagában a rendszer két folyamata egymás ellen dolgozik, egyfelől azt szeretnék, hogy a klubok neveljenek ki fiatal magyar játékosokat és értékesítsék őket, másfelől ha ilyen remek ösztönzőket alkotnak, akkor pont ellentétes hatást váltanak ki, mert fontosabb lesz a játékosok itthon tartása. A kluboknak mindig az anyagi érdek a fontosabb, minden más utána következik. A Puskás Akadémiának Pécsi Ármin volt a jackpot eddig, mert a fiatalperceket a kapus hozta, nem kellett azzal foglalkozni, hogy a mezőnyben ki játszik. Számtalanszor fordult elő, hogy rajta kívül csak Nagy Zsolt szerepelt magyarként a csapatban. A léc magasabbra került, tehát egy külföldi csapatnak innentől még többet kell fizetnie egy fiatal magyar tehetségért. Az említett két játékos azért jó példa, mert rajtuk keresztül igazolni lehet a fiatalszabály működését. De ha megnézzük a két fiatallal szemben azt a több tucatot, aki addig kapott csak lehetőséget, amíg a kora ideális volt, majd utána másodosztályba vagy még lejjebb került, akkor biztos jó az arány? Lisztes és Pécsi esetében azért kijelenthetjük, a fiatalszabály nélkül is játszottak volna, mert tehetségük, szorgalmuk révén harcolták ki az élcsapatba kerülést. Vagyis voltak olyan jók, hogy kezdők lehettek a magyar bajnokságban.

Szabados szerint az alapprobléma, hogy a fiatalok és a magyar játékosok nem férnek be az NB I.-es csapatokba – ezt hosszú távon jobb utánpótlásképzéssel lehetne orvosolni, jobb játékosok kinevelésével, akik tehetségük, tudásuk, akaratuk révén kerülnek be az élvonalba. Jelenleg nem ezt az utat választották.

– Ezt magyar futballban még senkinek sem sikerült elérni, ennek az MLSZ-nek sem. Mi a szövetségi megoldás? Felülről belenyúlok és ösztönzöm az élvonalbeli klubokat a Keresztapából idézett módszerrel. Magyarul azt a pénzt, amire egyébként jogosultak, nem kapják meg, csak bizonyos feltételek mellett. Szerintem teljesen fordított a gondolkodás, mint aminek a magyar futballban működnie kellene.

Visszatérve a klubok költségvetéséhez, a bevételi oldal egyedül a Ferencvárosnál jelentős – játékosértékesítés, merchandising –, a nemzetközi kupaszereplésükből pedig a többi magyar csapat is profitál.

– A Fradi az egyetlen hazai klub, amely üzleti alapon egyáltalán értelmezhető, mivel a befolyt közpénz mellett üzleti alapú bevétele is jelentős. Fontos megjegyezni, ez köszönhető annak, hogy évek óta, lépésről lépésre építkezik. A fociban nem lehet lépcsőfokokat kihagyni, átugrani. Először el kell jutni az Európa Liga play offig, amivel annyi tapasztalatot szerzel és keresel annyi pénzt az UEFA-tól, hogy tudsz tovább erősíteni. Következő évben eljutni a csoportkörig, ahol megint megszerzed a tapasztalatokat és még nagyobb összeget, amivel mondjuk már a csoportkörből való továbbjutásért harcolsz, és így tovább. A többi magyar klubot nem jellemzi ez a fajta tudatos építkezés. Ugyanilyen szisztémával már a Konferencialiga-főtáblán lehetnének. A Puskás Akadémiánál láttunk tavaly egy felvillanást és az ember reménykedik, hogy az első lépcsőfokot megtették. Biztos vagyok benne, az ötmagyaros szabály ezt is nehezíti. Mert most a felcsútiak sem azt nézik, hogyan legyenek főtáblások a Konferencialigában, hanem arra koncentrálnak, hogy megfeleljenek az MLSZ-szabálynak úgy, hogy bajnoki dobogón maradjanak.

A Ferencváros az elmúlt hat szezonban folyamatosan főtáblán szerepelt a nemzetközi kupákban, ami évi átlagban százmillió forintot jelentett a többi magyar csapatnak is. A magyar bajnokság magasabb besorolása az UEFA-nál szintén az FTC jó európai szereplésének köszönhető. Kérdés, az ötmagyaros szabály mennyire rajzolja át a hazai futballtérképet és milyen hatással lesz a nemzetközi szereplésre. A nyári átigazolási piac egyelőre a magyarokról szól, a szezon pedig majd választ ad arra, hogy az ösztönzőrendszer hat-e az eredményességre.