Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Hirdetés

Ami szép, az szép. És el kell ismerni, a triatlonhelyszín Párizs belvárosában tényleg jó választásnak bizonyult, remek díszletet biztosított a versenyhez, leszámítva a Szajnát és a hozzátartozó problémahalmazt. A nézőbarát megoldás is sokat dobott a sportágon, hiszen bringában és futásban is több kört tettek meg a versenyzők, így viszonylag kis területre figyelve lehetett végigkövetni az eseményeket. A szurkolók vagy csak az olimpia iránt érdeklődők fantasztikus hangulatot varázsoltak végig az útvonal mentén, legalább százezres tömeg buzdította a versenyzőket, ami ritkaság a triatlonnál. Általánosságban is elmondható, ebből a szempontból egyik helyszínre sem lehet panasz: tömött lelátók, varázslatos atmoszféra.

Bár éjszakára megérkezett az eső Párizsba, ennek ellenére reggel 8 órakor elrajtolhatott a női mezőny. A III. Sándor híd lábánál ugrott a Szajnába az 56 fős mezőny, egyetlen magyarral, Kuttor-Bragmayer Zsanettal. Az élen jött ki az első szám után, ezután következett a 40 kilométernyi bringa, itt is végig az élbolyban, a legjobb tíz között haladt – az eső után vizes macskaköves úton pár bukás miatt azért felduzzadt a boly –, és a futást is kedvező pozícióból kezdte. A 10 kilométeres távon azonban a korábbi sérülése visszavetette, így végül 26. helyen ért célba második olimpiáján. A verseny után úgy nyilatkozott, a folyó sodrása okozott inkább kihívást.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

– Korábban mondtam, hogy nem a víz minősége, hanem a sodrása lesz a komolyabb kihívás, ez olyan faktor volt, amivel sosem találkoztunk. Ebből szerencsére jól jöttem ki, mert jó úszónak számítok, tudtam vele élni. Az első kanyar a vízben borzasztó volt, a sodrással még irányba mentünk, de úgy fordultunk be többen egyszerre, hogy a számban volt más lábujja, testrészek voltak jobbra-balra, ez azért kemény volt. Azt beszéltük meg az edzőmmel, hogy minél gyorsabban menjek a szélére a folyónak, mert ott kisebb a sodrás. Azt vettem észre, egyre előrébb vagyok, fel tudok zárkózni, de konkrétan nem tudtam, mennyien vagyunk elöl és mögöttünk hányan vannak.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

A második szám, a bringa újabb kihívásokat tartogatott, de Zsanett egyébként ezt is sikerrel vette.

– A kerékpárnál tudtam dominálni, sokat mentem elöl, volt egy-két olyan szituáció, amikor a lányok mint a megvadult tacskók összevissza robbantottak és egy csomó esés miattuk volt, az nem volt annyira fair…

Korábban írtuk

Úgy tervezték meg a versenyt edzőjével, hogy alapoznak az első két erősebb számára, ezért minél előbb, az élbollyal kellett leszállnia a kerékpárról, hogy nagyobb előnye maradjon a futásra. Ezt a részét is kipipálhatta, a magyar szurkolók biztatása mellett pedig rá is kapcsolt a megfelelő tempóra, de a lába közbeszólt.

– Végig olyan határon voltam, hogy ha jobban nyomom, begörcsölök. Jöttek a szurkolóktól a buzdítások, hallottam a nevemet, valamennyire begyorsítottam, elkezdtem kicsit görcsölni, ezért visszavettem. Borzasztó hektikus volt az egész. A végeredménynek annyira nem örülök, nem ezért jöttem pozíció tekintetében. Az első két számra fektettük a hangsúlyt, hiszen tavaly volt egy Achilles-sérülésem, ott kimaradt elég sok a felkészülésből, és ez egy olyan sportág, hogy amiért megdolgozol, az jár, túl sok szerencsefaktor nincs ebben.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Zsanett edzőjét és férjét, Kuttor Csabát is kérdeztük, az előzetes káosz ellenére mennyire alakult a tervek szerint a verseny.

– Abszolút elégedett vagyok. Tudjuk a korlátainkat. Volt egy nagyon komoly Achilles-sérülése Zsanettnak, amiből olyan szintre tudtunk kikeveredni, hogy a felkészülést már nem hátráltatta. De azokat a métereket, kilométereket, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy másfél óra után az ember jót fusson – hiszen itt nagyon komoly félmaratoni időre van szüksége a versenyzőknek –, egyszerűen nem tudtuk beletenni.

Kuttor Csaba három olimpiára kvalifikálta magát versenyzőként, ezért arról kérdeztük, tapasztalt-e bárhol hasonlót, mint Párizsban a Szajna miatti huzavona.

– Szerintem ez példátlan. Nem is emlékszem arra, hogy bármilyen számot bármelyik sportágban tologattak-e. Kíváncsi vagyok, ha annak idején Széchy Tamásnak azt mondták volna, hogy tanítványa, Darnyi Tamás nem hétfőn úszik, hanem szerdán, mit reagált volna? Nagyon sok embernek ki van centizve, hogy azon a napon legyen a legjobb állapotban. A versenyzőkkel szembeni legnagyobb tiszteletlenség és a munkájuk lebecsülése a NOB részéről is, hogy ez megtörténhetett. Nem mondom, hogy minket nagyon megzavart, mert olyan forgatókönyv szerint, úgy folyt le a verseny, ami nem volt zavaró számunkra, de biztos vagyok abban, hogy a mezőnyben többen vannak, akik most szívják a fogukat. Főleg a fiúkról beszélek, ott lehetnek olyanok, akiknek a tegnapi teljesítményük jobb lett volna, mint a mai. A lányok versenye a tervezett szerint indult.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Kuttor Csaba azt mondta, Zsanettot nem zökkentették ki a történtek. A folyó vízminőségének vizsgálatáról azonban megosztott érdekességeket.

– Úgy csináltunk mindent, ahogy terveztük. Az utolsó pillanatig bíztunk benne, hogy lesz verseny. Kapunk folyamatosan vízelemzéseket, és abból lehet látni, hogy ezek a tüskék, amik a normálistól eltérőek, az eső függvényében pár nap alatt lemennek. A megnyitó pont négy napja volt. Optimista figura vagyok, azt mondtam, négy napnál tovább nem lehet gond, és bejött. Egyébként nem is négy nap, mert a mintákat 18 órás csúszással vizsgálják(!), tehát már tegnap is jó volt. Ebben az a dühítő, hogy egyébként a fiúk mehettek volna tegnap, csak mire meglett az eredmény, addigra eltelt 18 óra. Ez azért is érdekes, mert most mi aszerint úsztunk, hogy tegnap jó volt a víz. De azóta esett az eső, szóval lehet, ma pont nem is volt jó a víz minősége. Abszolút benne van a pakliban, ha megint megmérik, holnapra rossz lesz, és az azt jelenti, ma szaros vízben úsztunk.

Zsanett még elmondta, a pálya egyébként fantasztikus volt, a hangulata lenyűgözte, mert nem volt olyan négyzetmétere, ahol ne lettek volna szurkolók, a magyaroktól pedig végig hallotta a nevét a különböző szakaszokon. A verseny után azért speciális fertőtlenítést is bevetnek: egy körte- és szilvapálinka lecsúszik, biztos, ami biztos.