Mikler Roland: „Élet-halál küzdelem lesz a franciák ellen”

A szövetségi kapitány három cserét hajtott végre a negyedik, dánok elleni csoportmeccs előtt. Érkezett Hanusz Egon, Rosta Miklós és a kapuba Mikler Roland. Utóbbi 12 éve a londoni olimpián a negyedik helyezett magyar válogatott tagja volt annak a Fazekas Nándornak a társaságában a a kapus poszton, akinek fia, Fazekas Gergő a nemzeti együttesünk egyik meghatározó játékosa. Az élet azért elég nagy rendező. Mikler Roland több mint egy évtizeden át meghatározó és stabil szereplője volt a magyar csapatnak, ezen az olimpián csereként számítottak rá. Beugróként megkapta a lehetőséget, és tökéletesen élt vele, stabil hátteret adott válogatottunknak, 40 százalékos védési mutatóval zárt (35 lövésből 14 védés).

– Nagyon szerettem volna csapatba kerülni és az utolsó olimpiámon – több mint valószínű az utolsó világversenyemen is – kapuba állni, segíteni a csapatot. Azzal, hogy pont most és a dánok ellen adatott meg a lehetőség, nem akartam foglalkozni, szerettem volna élvezni. Köszönöm a lehetőséget és a bizalmat, igyekeztem élni vele. Muszáj volt, mert különben megyek vissza a lelátóra – tette hozzá nevetve, és a lábával jelezte is, milyen irányban érkezett volna egy kis rúgás a csapattársaktól.

Mikler azért kisebb meccshiánnyal küzdött, hetekkel ezelőtt védett utoljára, de teljes tűzzel szállt be az olimpiára.

– Nyilván az én részemről a fáradtság nem játszik, nekem nagyjából tiszta volt a kép, hogy ezen a két mérkőzésen kerülhetek pályára, vagy a dánon vagy a francián, esetleg mindkettőn. Igyekeztem tiszta fejjel erre készülni. Azért nem egyszerű, mert az utolsó meccsem a Japán elleni felkészülési, előtte a szlovénok elleni volt, elég sok idő eltelt. Igyekeztem kétszáz százalékot adni az edzéseken és tűzben tartani magam.

Rosta Miklós szintén megkapta a lehetőséget, a dánok ellen háromszor is betalált. A csapat végig küzdött a pontszerzésért, de nem sikerült, az utolsó sanszot azonban nem szalasztanák el.

– Egész meccsen hajtottunk, ahogy csak tudtunk, a szívünk vitt előre minket, ez most csak ennyire volt elég, hogy pár góllal alul maradjunk a dánok ellen. Az éreztem a meccs elején, hogy egy kicsit beragadtunk, elléptek a dánok pár góllal, de nagyon szépen visszajöttünk a meccsbe, és megfordítottuk. Akkor az volt az érzésem, hogy mi irányítottunk az első játékrész közepénél. Sajnos a félidőre megfordították az állást, de a második játékrészben is szépen kapaszkodtunk, és tartottuk magunkat. Megyünk tovább, megpróbáljuk a franciákat megverni, és azon leszünk, hogy továbbjussunk a csoportból.

A házigazda franciák nem kezdték valami fényesen az olimpiát. Először kikaptak a dánoktól nyolc góllal, majd a norvégoktól öttel, Egyiptom ellen döntetlent játszottak. Az első győzelmüket a negyedik fordulóban az argentinok ellen érték el, pont a magyar-dán mérkőzést követően. Nemcsak nekünk, hanem a franciáknak is sorsdöntő lesz az utolsó kör.

– Így a vége felé mondhatom azt, hogy pályafutásom egyik legfontosabb meccse lesz a franciák elleni. Egy élet-halál küzdelem lesz. Azért a franciákról beszélünk, még mindig ők az esélyesei a mérkőzésnek, ennek a találkozónak is, de ha a mainál egy kicsit jobb formát és kevesebb hibát vétünk, és közel száz százalékosan játszunk, csak úgy van esélyünk – de nem fejezem be a mondatot… talán bármi megtörténhet – fejtette ki Mikler.

Nemcsak azért lesz nehéz a franciák ellen, mert még mindig a világ egyik legjobb csapata – Peking, London és Tokió olimpiai bajnoka és az idei Európa-bajnokság győztese – , hanem legalább nyolcezer hazai néző előtt léphetnek pályára. Mivel többször voltunk a francia meccseken is, mondhatjuk, elképesztő a hangulat. És a francia durkkerek nemcsak szurkolnak, hanem ellenszurkolnak is.

– A nyomás nem rajtunk lesz, hanem a franciákon hazai pályán. Bízom benne, hogy ezt ki tudjuk használni, és az eddigi legjobb játékunkat mutatni és győzni. Jó lenne Párizst úgy elhagyni, hogy a következő állomás Lille, ez a célunk – mondta elöljáróban Rosta Miklós. A franciák által teremtett atmoszférára Mikler pedig azt válaszolta: Én nem értem őket, hangoskodjanak csak!