Most vagy soha
Hat év után kapott újra meghívót a válogatottba. Erre az időszakra – a bajnoki szezon szünete miatt – korábban még nyaralást tervezgetett a BVSC centere. A 32 éves játékos nem gondolta, hogy számolnak még vele a nemzeti csapatnál, de ha már bizalmat szavaztak neki, meghálálja. Pályafutása első Európa-bajnokságán vett részt, s most élete első – és talán utolsó – világbajnokságán szerepel. Kovács Péter célja egyértelmű: a vízilabda-válogatottal történelmet írni, vagyis megvédeni a címet és aranyérmet szerezni.A magyar férfi vízilabda-válogatott címvédőként indul a dohai világbajnokságon. A duplázás azonban még soha nem sikerült a nemzeti együttesnek, és a világverseny történetében eddig csak Spanyolország és Jugoszlávia védte meg címét. Ráadásul a vébé az utolsó kvótaszerzési lehetőség az olimpiára, a négy kiadó helyért élethalálharcot vívnak majd a csapatok. Magyarország mellett a tavalyi világbajnokságon döntőt játszó görögök és az Európa-bajnokság megnyerésével a spanyolok szerezték meg az indulási jogot Párizsra, valamint a kontinentális tornák győztesei. Olyan nagy múltú vízilabda-nemzetek, mint az olasz, horvát, szerb, montenegrói még harcol a kijutásért. Varga Zsolt szövetségi kapitány együttese mindezzel nem foglalkozik, győzni szeretne. A dohai világbajnokság kezdete előtt beszélgettünk a vébé-újonc Kovács Péterrel.
– Ősszel még a nyaralását tervezgette erre az időszakra, de az élet jelentősen felülírta a terveit. Mondjuk Doha így is elég jó úticél, csak a tervek változtak.
– Abszolút jó úticél, még akkor is, ha nem nyaralni megyünk. Bár ha megnyerjük a világbajnokságot, talán egy fél nap beleférhet. Örülök, hogy így alakult az életem, minden várakozásomat felülmúlta.
– Amikor megkapta a meghívót a válogatott keretbe, úgy fogta fel, hogy talán ez lesz az utolsó lehetősége a pályafutása során?
– Nyilván felmerült bennem, hogy ez az utolsó nagy lehetőségem. Mégsem akartam ezzel foglalkozni, inkább úgy álltam hozzá, megpróbálom kihozni a maximumot abból az időből, amit kapok, és ne legyen bennem később hiányérzet, hogy nem tettem meg mindent. Örülök, ha úgy gondolja a szakmai stáb, hogy mindaz, amit magamból mutattam, megfelelő szintet képvisel és szükségük van rám.
– Az Európa-bajnoki negyedik helyezett csapatba kerülése lehetett ennek igazolásaként az első lépcsőfok. A kontinenstornán bizonyított, felfigyeltek a játékára, pozitív kritikában részesült. Az Eb után átgondolta a helyzetét, lehetőségeit, elérhető céljait?
– Valamilyen szinten a „most vagy soha” érzés megmaradt bennem, mert lehet, hogy ez lesz pályafutásom első és egyben az utolsó világbajnoksága. A válogatott behívóhoz képest talán annyi változott, hogy a jó játékommal kivívtam a további esélyt, hogy figyeljenek, tartsanak talonban, számolhatnak velem. Úgy vagyok vele, ez most tényleg egy utolsó lehetőség, amit meg akarok ragadni és meg akarom nyerni a világbajnokságot.
– Az Európa-bajnoksághoz hasonlóan ismét az olaszokkal játsszuk a csoportrangadót. Akkor öt góllal győztek, amivel kiharcolták a negyeddöntős szereplést. A bronzmérkőzésen viszont visszavágtak az olaszok. Két találkozó, két teljesen más kimenetellel. Ezúttal, a világbajnokságon mire lehet számítani ellenük?
– Tényleg nagyon nehéz ellenfél. Az olasz csapat nagy része szerepelt a kontinenstornán, kíváncsi vagyok, mindez miként csapódik le náluk: azáltal, hogy rengeteget játszottak, fáradtak lesznek, vagy inkább meglesz bennük a kellő meccsritmus. A csoportellenfelein közül rájuk készülünk leginkább. Az Európa-bajnokság első összecsapásán még lebecsülték a fiatal csapatunkat, a másodikra pedig rányomta a bélyegét, hogy nem nagyon volt már egészséges játékosunk. Ezzel nem azt mondom, ha nálunk mindenki egészséges, akkor megnyerjük a bronzmeccset, de biztos vagyok benne, hogy szorosabb lett volna az eredmény. A vébén nekik és nekünk is a legfontosabb meccsünk az egymás elleni találkozó lesz a csoportban, épp ezért nagyon kemény küzdelemre számítok.
– Mennyit segíthet nekünk, hogy a két világeseményen két teljesen eltérő összeállításban szállt vízbe a magyar válogatott, ezáltal most más játékstílussal találkoznak az ellenfelek?
– A kontinenstorna alatt itthon maradt játékosok mindegyikét ismerik azok, akikkel szembetalálkozunk majd a vébén, nem ezzel fogunk meglepetést okozni nekik. Azzal inkább, ha Varga Zsolt kitalál egy-egy olyan taktikai variációt, amire nem számítanak.
– A tavalyi világbajnoki győzelem után adott az elvárás a magyar válogatott irányába. Ugyanakkor az olimpiai kvótaszerzés utolsó lehetősége a dohai vébé, várhatóan élethalálharcot vívnak majd az indulási jogért a csapatok. Változhatnak emiatt az erőviszonyok?
– Semmit nem befolyásol. Nem változtatja meg az erőviszonyokat, mert ugyanez volt a helyzet a tavalyi fukuokai világbajnokságon, ahol a magyar válogatott a kvótát megszerezve világbajnok lett. A zágrábi Európa-bajnokságon is a legtöbb csapat a párizsi indulásért küzdött, ezúttal sem lesz másként. A kiadó négy helyre sok csapat pályázik, nekik élet-halál kérdése lesz a világbajnokság ebből a szempontból, nekünk meg azért, mert nyerni szeretnénk. Ha a kvótát már nem is kell megszereznünk, az aranyat mindenképpen jó lenne.