Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd (archív)
Hirdetés

A Somogy megyei Buzsákon született Nagy László 1962-ben Fonyódon kezdett futballozni. Három évvel később került az Újpesti Dózsához, amelyet egészen 1983-ig erősített, így a klubtörténet legeredményesebb időszakának volt részese.

„Amit Magyarországon a labdarúgással el lehetett érni, az nekem sikerült” – nyilatkozta a kerek évforduló alkalmából az MTI-nek.

Mint kifejtette, a bajnokságot kilenc, a Magyar Népköztársasági Kupát öt alkalommal nyerte meg, 355 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt. Játszott a Bajnokcsapatok Európa Kupájában, a Vásárvárosok Kupájában pedig a döntőig jutott. A válogatottban 25 meccsen hét gólt szerzett, 1968-ban Mexikóvárosban olimpiai bajnoki címet nyert, illetve szerepelt az 1978-as argentínai világbajnokságon.

„Talán egyvalamit nem: nem lettem dúsgazdag ember” – tette hozzá viccesen.

Már 34 éves volt, amikor külföldre igazolhatott, egy szezont töltött a svájci másodosztályú Locarno együttesében.

Nagy László úgy fogalmazott, az évforduló nem készteti számvetésre, mert minden nap ott van a fejében, hogy vidékről indulva milyen magas szintre jutott.

„Óriási dolog, hogy egy gyerek, aki rengeteget gyakorolt a grundon, meg tudta valósítani az álmát, és ilyen eredményes tudott lenni, ráadásul egy olyan csapatban, mint az Újpest” – fogalmazott.

Hangsúlyozta, nagyon sokat köszönhet azoknak, akikkel együtt játszott, a kapusoktól kezdve a védőkön át mindenkinek.

„Olyan futballisták között lehettem eredményes, mint például Göröcs János, de ha az álomcsatársort említem, mindenki tudja, hogy az Újpestről beszélek” – mondta. Név szerint Göröcsön kívül Fazekas Lászlót, Bene Ferencet, Dunai II Antalt, Zámbó Sándort, Szentmihályi Antalt, Káposzta Benőt, Bánkuti Istvánt, Sóvári Kálmánt és Dunai Edét említette.

Egyik meghatározó emlékének az 1968-as Újpesti Dózsa-Vasas bajnokit tartja, ugyanis ezen a mérkőzésen avatták fel a Megyeri úti stadion villanyvilágítását, egyben ez volt élete első NB I-es meccse, amelyet 3-0-ra megnyertek, és a sikerhez góllal járult hozzá.

„Néhány mérkőzés után kijutottam az olimpiára, ráadásul a csapattal sikerült aranyérmet nyernünk. Ezeket a meccseket az ember soha nem felejti el” – tette hozzá.

Edzőként számos csapat élén megfordult, az Újpestet 1996 és 1997 között irányította. Utóbbi évben már a negyedik fordulóban menesztették, majd a gárda a szezon végén bajnoki címet ünnepelt.

A 15 évvel ezelőtti infarktusa ellenére még 2013-ban is dolgozott, és újságok, televíziók, rádiók szakértőjeként, szakkommentátoraként a mai napig tevékenykedik.