Nagyon nehéz kivárási időszak következik

– Egy éve jelentette be a visszavonulását, bár a sportpályafutása alatt tudatosan készült a civil életre. Ennyi idő elteltével milyen az élsport nélküli élet?

– Ha valaki belekóstolt valaha az élsportba, és sikereket ért el, azt az érzést az élet más területein szinte lehetetlen megkapni. Az élsport egy életforma. Az ember mindig tisztán látja a céljait, tudja, hogyan jut el odáig, és folyamatosan visszajelzéseket kap az út során. Egy-egy jól sikerült edzésből tudtam, hogy jó úton járok. A végén pedig a munka mindig valamilyen eredményt hozott. Lehetett siker vagy kudarc, de tisztává tette az adott időszakot. Ugyanakkor az ember ki van szolgáltatva az eredményeinek; ha például sikerül olimpiai bajnoknak lenni, annak nagyon sok pozitív hozadéka van az anyagiakon kívül, ha nem sikerül, ugyanaz a befektetett munka sokkal kevesebb megbecsüléssel jár. Összességében érdekes és szép élet, egyértelműen hiányzik. A mostani hétköznapjaim érdekes módon sokkal sűrűbbek, viszont olyan dolgokat tudok élvezni, mint a hétvége, az ünnepnapok, a szabadság, ami élsportolóként ismeretlen volt előttem. Szerencsére könnyen át tudtam állni a civil életre, mert profi pályafutásom alatt több lábon álltam, elvégeztem az Állatorvostudományi Egyetemet, majd praktizáltam is, illetve a sportdiplomáciába is belekóstoltam. Egy év után most már mondhatom, hogy beállt az új rendszer, de sokszor ébredek úgy, hogy álmomban versenyeztem, ilyenkor óhatatlanul újra felmegy a pulzusom.

– Ha érzésre nem is ugyanaz, mint az élsportban, de az elmúlt egy évben mi jelentett sikert?

– Rövid időn belül megtisztelő feladatokkal bíztak meg, nemcsak az élsportolói teljesítményemet ismerik el, hanem látják, hogy azon kívül is megállom a helyem. Sikerként élem meg, hogy lehetőséget kaptam. A követező időszak kihívása számomra, hogy sportszervezőként és -vezetőként is megfeleljek. Ha az élsportban szerzett tapasztalataimat, javaslataimat át tudom vinni a következő időszakot meghatározó sportvezetés-gondolkodásba, akkor már visszaadtam valamit a sportközösségnek.

– Tavaly megválasztották a Magyar Olimpiai Bizottság Sportolói Bizottságának élére, előtte is tagja volt a hazai szervezetnek, míg az európaiban alelnöki feladatokat is ellátott. Elnökké választása után úgy fogalmazott, fontosnak tartja, hogy változzon a bizottság megítélése, és minél több sportági szövetség hozzon létre hasonló testületet. Egy év alatt milyen változások történtek? Miben lehet segítségére az élsportolóknak a bizottság?

– Sok ember gondolkodásában kell változást elérni. A szövetségi vezetőknek, sportvezetésnek a fejlődés érdekében meg kell találni az előnyt abban, ha a sportolókat is bevonják a döntési folyamatokba, és kikérik a véleményüket a róluk szóló döntéseknél. Alapvetően logikus elvárás, de mégsem egyszerű megvalósítani. Ezzel együtt úgy látom, a sportolóknak is fel kell nőniük a feladathoz, áldozni kell az idejükből és energiájukból, hogy tájékozódjanak, megismerjék a sportágukban zajló folyamatokat, a döntéshozatal rendszerét, hogy felkészülve és szervezetten üljenek le a tárgyalóasztalhoz. Szükséges hivatástudat, kötelességérzet ahhoz, hogy változást érjünk el a sportban. A MOB Sportolói Bizottsága támaszt jelent a sportolónak, képviseli a véleményüket az olimpiai bizottságban, és segít a problémák megoldásában. A Magyar Olimpiai Bizottság vezetése egyenrangú partnerként tekint a sportolókra, kíváncsi a véleményükre, de sportolói oldalról mindez felelősséggel jár. Nemrég tartottunk egy nyílt sportolói bizottsági ülést, ahol közel húsz sportág képviseltette magát; látszik, hogy a gondolatmorzsákat elszórtuk, elindultunk egy úton, ami azt eredményezheti idővel, hogy a lehető legtöbb olimpiai sportágnak lesz majd aktív, működő sportolói bizottsága.

– A sportolók tisztában vannak a lehetőségeikkel?

– A lehető legtöbb olyan kérdésben, ami az életüket szorosan befolyásolja, van joguk felszólalni és véleményt formálni, de ha nem szervezett keretek közt teszik, sokkal nehezebb eredményt elérni. Ezért is fontos, hogy a bizottság képviselője ott üljön az elnökség ülésein, a közgyűlésen, tisztában legyen azzal, hogy az egyes kezdeményezéseknek mi a menetük, de ez nem jelenti azt, hogy azonnal döntés is születik.

– Mondana olyan konkrét esetet, ahol a bizottság segítségével változást értek el?

– Előfordult, hogy egy bizonyos sportágban feszültség alakult ki a szakmai vezetéssel kapcsolatban. A MOB Sportolói Bizottsága mint mediátor vett részt a megbeszélésen. Nagyon hasznosnak vélem a jelenlétünket, mert a sportolóknak garanciát jelentett a fair bánásmódra, nyíltan fel mertek szólalni. Ugyanakkor a szövetség vezetésének is hasznos volt, hiszen utólag nem mondhatják a sportolók, hogy nem hallgatták meg őket. Azt viszont már a szövetség szuverén joga eldönteni, hogy milyen lépéseket tesz egy adott szituációban. A bizottság azt garantálja, hogy mindenki elmondhassa a véleményét, és annak megfelelően a legjobb döntés tud születni.

– A Covid az élsportot is nehéz helyzet elé állította, több világversenyt, még a tokiói olimpiát is elhalasztották miatta. Most újabb kihívás előtt áll a sport a világpolitika alakulása miatt. Nemrég ülésezett a bizottság, szóba került a várható gazdasági helyzet? Beszéltek megoldási lehetőségekről?

– Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, a sportigazgatás, a Magyar Olimpiai Bizottság, minden sportban működő szereplő erőn felül azon dolgozik, hogy a lehető legkisebb károkat szenvedje el a versenysport, a tömegsport, és jelenleg még nem is látjuk tisztán, mennyire súlyos a szituáció. A sportolói bizottságban az együttműködést, a mértékletességet, az önfeláldozást sürgetjük és támogatjuk. A helyzetet azonban a különböző sportágak eltérő finanszírozási háttere is befolyásolja, egy csapatsportág talán könnyebben átvészeli majd ezt az időszakot, mint az egyéni sportok. Arra buzdítjuk a sport különböző szereplőit, segítsék a náluk gazdaságilag is kisebb sportágakat. Azt tapasztalom, teljes az egyetértés, mindenki helyén kezeli a mostani nehéz szituációt. Azt gondolom, az olimpiai keret, a válogatott sportolók felkészülésére lesz pénz. Az óriási károkat – akár a Covid alatt – az utánpótlás fogja megszenvedni, komplett korosztályok eshetnek ki. Ennek hatását évek múlva fogjuk látni. Nagyon nagy kihívás, amivel szembe kell nézni.

– Úgy, hogy a fiatalokat egyébként is nehéz a sportban tartani… Ha most kezdené, a sportágban maradna úgy is, ha kimarad egy éve?

– Vannak sportágak, amelyeket kevésbé érint a gazdasági helyzet alakulása, mert könnyebb a létesítményük üzemeltetése, mint például egy uszoda fenntartása – az atlétika is ilyen. Én még készültem úgy olimpiára, hogy nem volt megfelelő fedett pályás edzésehetőségünk… Azért az én korai éveimben nagyon messze volt az infrastrukturális háttér a mai viszonyoktól, engem a sportágam nem veszített volna el, mi szinte a jég hátán is képesek voltunk fejlődni. Megfelelő motiváció és találékonyság kérdése, hogyan vesszük ezt az akadályt. A magyar ember, ha a szükség úgy kívánja, mindenre képes.

– A 2023-as budapesti atlétikai világbajnokság szervezői bizottságának is a tagja. A világ egyik legnagyobb sport­eseménye következik jövő augusztusban, a készülő létesítmény pont itt van a hátunk mögött. Mit gondol, a gazdasági helyzet mennyire befolyásolja a rendezést és a szereplést?

– Az atlétikai világbajnokság Magyarország történetének valaha volt legnagyobb sporteseménye lesz, ami lehetőséget kínál arra, hogy a világ újra ránk figyeljen, és a sportok királynője hazánkban is a méltó helyére kerüljön. A magyar válogatottat talán annyiban érinti, hogy az emelkedő költségek miatt sokkal nehezebb lesz a felkészülés, főleg a meleg égövi külföldi edzőtáborozás. Erőn felül kell teljesíteniük a versenyzőknek, a sportszakembereknek és a szervezőknek egyaránt. Nagyon sokat fejlődött a világ atlétikája, olyan eredmények váltak általánossá, amik régebben csúcskategóriának számítottak. Elképesztően globalizálttá vált, több mint kétszáz ország vesz részt egy világbajnokságon. A sportágak közül egyedülálló, hogy az atlétikai világbajnokságok történetében több mint száz nemzet szerzett érmet. Az atlétika tehát olyan sportág, amit elképesztően magas szinten űz az egész világ. Ennek megfelelően a helyükön kell kezelni az eredményeket. Szeretnénk, ha a magyarok ott állnának a dobogón, de ha valaki a döntőbe bekerül, már az is óriási sportsiker. Még várat magára, hogy a magyar atlétika megszerezze története első világbajnoki aranyérmét.

– Az elején úgy kezdtük a beszélgetést, hogy mennyire hiányzik az élsport? Felkészült lelkileg arra, hogy ott áll a lelátón, amikor jövőre a világbajnokságon megkezdődnek a férfi 110 méteres gátfutás küzdelmei?

– Biztos, hogy nem állok készen, és a gátfutás alatt végig azt fogom érezni, hogy nem a lelátón volna a helyem. Nem tud elég idő eltelni, hogy ne atlétaként gondoljak magamra. Hatalmas álmom volt a hazai világbajnokság, és óriási kárpótlás, hogy ha már sportolóként nem vehetek részt, tagja vagyok a szervezői csapatnak, és látom, ahogy napról napra fejlődik ez a nagyszerű esemény. Bízom benne, hogy üde színfoltja lesz a következő időszaknak, elfeledteti a hétköznapok nehézségét, és lehet kicsit örülni az atlétáink sikerének és annak, hogy a világ legjobbjai Budapesten fognak versenyezni kilenc napon keresztül.